Jézus Isten volt, vagy angyal?

TEREMTMÉNY VOLT-E JÉZUS KRISZTUS?

A háromsághívők szerint ő valóságos Isten és ember is volt egyszerre, holott a 4Mózes 23:19 azt mondja: Isten nem ember, nem is embernek fia. Jézus meg embernek fia volt, aki Isten jobbján állt – hogy lehetett akkor ő az Isten? (vö. Apcsel 7:56) Pál meg azt mondja róla a Kolossé 1:15-ben: „prótotokosz paszész ktiszeósz” /Westcott és Hort, New Testament 1881/ = elsőszülöttje minden teremtménynek/az egész teremtésnek.

Hogy merülhet fel egyáltalán Jézus Krisztussal kapcsolatban a teremtmény szó, ha ő nem az?!! Miért hozza összefüggésbe őt a teremtéssel, ha ő nem teremtmény?!! [Pl. Ádámról lehet mondani, hogy elsőszülöttje az emberiségnek. De hogy merülhet fel vele kapcsolatban az ember szó, ha ő nem az?!! Miért hozható összefüggésbe ő az emberiséggel, ha ő nem ember?!!]

Pálnak ez az összepárosítása nyilván tudatos és nem véletlen!!! Bibliai szóval élve Istentől sugalmazott. A „minden teremtménynek” /paszé ktiszei/ kifejezés a Kolossé 1:23-ban is megjelenik, Pál velük hozza összefüggésbe Jézust.

A háromsághívők szerint itt az elsőszülöttség nem szó szerint az elsőséget jelenti, hanem rangot, hogy ő az elsőszülöttség jogaival rendelkezik az egész teremtés felett /anélkül persze, hogy ő maga teremtmény lenne/. Egy hasonlattal élve: az ország első embere nem az első létező magyar, hanem a nemzet élén álló személy, akit ilyen rangra emeltek. Pl. Dávid is, bár családjában az utolsó fiú volt, amikor Isten elsőszülöttséget ad neki, a királyok közötti rangjáról beszél. (Vö. Zsolt 89:28)

Ezen analógia szerint a Kolossé 1:15 azt jelenti: Jézus elsőszülött az egész teremtés fölött, de ő maga nem teremtmény. /Az előbbi hasonlattal élve, Ádám elsőszülött az egész emberiség fölött, de ő maga nem ember./ Ez azonban csak egy következtetés/értelmezés, mely vagy helytálló, vagy nem, de ha nem, akkor a 2Péter 3:16 elcsűrés-csavarás tárgykörébe esik, mely csak bárki vesztére tehető.

[Az apoleia teljes romba döntést jelent, pusztulást, amit Júdás példája is igazol! /Az apoleia -val kapcsolatban lásd még: Máté 7:13; János l7:l2; 2Péter 2:l; 3:7; Jel 17:8/ Ha tehát Jézus elsőszülöttségét egy dogma vagy saját önkényes álláspontunk kedvéért félremagyarázzuk - az saját vesztünket okozza!! Nem tehetjük meg, hogy egy eleve felállított elképzeléshez hozzáigazítsuk a bibliai magyarázatot, mert akkor nem az Isten kinyilatkoztatása jön le, hanem a miénk, és megvetnénk az igazságot. Vö. Tit 1:14; Apcsel 13:10; 20:30]

Hogy a dogma álláspontja félrevezető, a következők indokolják:

1. A szöveg nem mondja, hogy a teremtmények fölött (?) lenne elsőszülött. A fölött - /h/üperanó - szó van Efézus 1:21; 4:10; és Zsidók 9:5-ben is, jelentése: felül, magasan van helyileg, messze felette áll vkinek rangban.

Ha Efézus l:21 szerint Jézust az ő Istene <<ezek szerint Jézusnak van Istene, és nem ő az Isten, lásd l7. vers! >> minden fejedelemségen felül ültette, akkor Pál azt is írhatta volna, hogy Krisztus elsőszülött minden teremtmény felett, de a felett szót a Kolossé l:l5-ből kihagyta. Ha máshol mondja, itt meg nem, nyilván mert itt másról van szó!!!

Pál tehát nem azt állítja, hogy Jézus az, aki az egész teremtés fölött az elsőszülött fiú jogaival rendelkezik, aki az atyjától megkapja az örökség nagyobbik részét. A vers helyes értelmezése ezért nem az, hogy Jézus az elsőszülött az egész teremtés fölött, hanem az egész teremtés elsőszülötte. Ez pedig nem értelmezés, hanem konkrétan ez van leírva!

2. Bibliai alapszabály: bárki vagy bármi csak annak lehet elsőszülöttje, amihez vagy akihez tartozik, aminek vagy akinek a részese! Ennek értelmében:

a, A fáraó elsőszülöttje a fáraó családjában volt elsőszülött; az izraeliták elsőszülöttei az izraeliták között voltak elsőszülöttek, és a barmok elsőszülöttei a barmok között. Az elsőszülöttek az elsőszülöttségükkel a hovatartozásukat is kifejezték! (vö. 2Mózes 12:12; Zsidók 11:28)

b, Isten Izraelt elsőszülött fiának nevezi, ez az elsőség pedig a pogány népek között számított elsőségnek (2Mózes 4:22; vö. Róma 2:9), hiszen az üdvösség {= megmentés} a zsidók közül támadt (Vö. János 4:22; Apcsel l3:26), és mivel minden népnek megadatott, hogy isten fiai közé számlálódhasson (vö. Jel 2l:3,7), így Izrael elsőszülöttsége az egyetemes emberi család, mint fiak közé való tartozását, azok között való elsőségét fejezi ki.

c, Isten Dávid királyt elsőszülöttjévé tette, mégpedig a földi királyokhoz való viszonyában, azoknál feljebbvalóvá. (Vö. Zsolt 89:28) tehát Dávid királykénti elsőszülöttsége a földi királyok közé sorolja őt, mint aki azok fölé emeltetett méltóságban (a feljebbvaló szó itt is ki van írva, mint Efézus l:2l-ben a fölött!) Tehát bár Dávid rangban felettük állt - Isten nézőpontja szerint -, de mégis közéjük tartozott, egy feljebbvalóvá tett király volt a királyok közt.

d, A Róma 8:29 szerint Jézus elsőszülött volt a sok atyafi (szellemi testvér) között, akiknek az ő ábrázatához hasonlóvá kellett lenniük, tehát Jézus testvér volt a testvérek között, hiszen nem szégyellte őket testvéreinek hívni. (Vö. zsidók 2:ll-l2) És mivel ő volt az, aki a mintát adta, akihez a többieknek hasonulniuk kellett, így lehetett elsőszülött, vagyis első a testvérek csoportjában.

e, Jézus a halottak között is elsőszülött volt (Vö. Kol 1:18; Jel 1:5), és ez csak úgy lehetett, hogy maga is halott volt (3 napig), és Isten halhatatlan szellemi életre elsőként támasztotta fel (tehát nem saját magát támasztotta fel! – vö. lKor l5:23; Apcsel 26:23) ilyenformán a halottkénti elsőszülöttsége besorolja őt a halottak közé, ahonnét elsőként jött ki.

f, Mindezeknek fényében nézve a Kolossé 1:l5 szerint Jézus elsőszülöttje minden teremtménynek/az egész teremtésnek, ami megcáfolhatatlanul arra mutat, hogy ő is a teremtéshez, a teremtményekhez tartozik, vagyis t e r e m t m é n y !!!

A bibliai alapszabály szerint ki/mi aminek/akinek elsőszülöttje, ahhoz tartozik, annak a részese. annál a bizonyos példánál maradva: az ország első embere, akár a nemzet élén áll, akár első létező a nemzetben - de a nemzethez tartozik - ha a nemzet első embere! Úgy senki nem lehet első a nemzetben, hogy nem tartozik a nemzethez!

[Erre mondja a háromság hívő, hogy amiként a parasztok királya nem paraszt, úgy a teremtmények elsőszülött királya sem teremtmény. Ez első hallásra szépen hangzik, de ha a parasztok királya nem paraszt, ennek alapján a zsidók királya nem zsidó? Netán Jézus üzbég volt vagy mongol, netán trák? Nem tudok róla!]

Jézus ugyanígy: akár rangban, akár szó szerinti elsőségben elsőszülöttje minden teremtménynek, az egész teremtésnek - de a teremtéshez/teremtményekhez tartozik - ha annak elsőszülöttje! Úgy senki nem lehet elsőszülöttje a teremtményeknek, hogy nem tartozik hozzájuk, vagyis a teremtményvilághoz. Az elsőség/elsőszülöttség ahhoz sorolja az alanyt, amiben első, akiknek vagy akik között elsőszülött! /Lásd pl. Diotrefesz elsőségét: 3Ján 1:9; Pál elsőségét: 1Tim 1:15; a parancsolat elsőségét: Márk 12:28 stb./

A háromság hívőknek – ha meg akarják cáfolni a fenti bizonyítást - olyasmit kell állítaniuk, mint azt, hogy pl. képes volt a fáraó családjában úgy elsőszülött lenni valaki, hogy nem is tartozott a fáraó családjához. Ez az állítás szükségszerűvé teszi annak bizonyítását és bibliai példa felhozását arra nézve, hogy akármely elsőszülöttet elsőszülöttsége nem sorolja azok közé, akik között vagy akiknek elsőszülöttje.

Ha nem tud ilyen bizonyítékot felhozni, akkor hamis az állítása, és ha továbbra is fenntartja ezt, akkor ezzel csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy fontosabb neki saját igazságlátszatát fenntartania, mintsem a Biblia igazsága mellett kiállni. Az ilyen semmiképpen nem engedi, hogy saját tekintélyén csorba essen, nem ismeri be a tévelygését, mert nincs benne annyi alázat, hogy bevallja magának, másoknak, de főként Istennek: amit eddig vallott és hirdetett, az tévelygés volt. A háromság hívők pedig ilyen helyzetben vannak!

Ők úgy magyarázzák, egy család elsőszülöttje ahhoz a családhoz tartozik, amelynek ő az elsőszülöttje. A bibliai időkben az elsőszülött fiak nagy tiszteletnek örvendtek a családban (Vö. 1Móz 49:3) Jézust is ebben az értelemben nevezhetjük Isten elsőszülöttjének. Jézus Isten családjának az a tagja, aki mindenki másnál feljebbvaló!

Csakhogy Jézusról nem azt olvashatjuk, hogy Isten családjának az elsőszülöttje, hanem elsőszülöttje minden teremtménynek/az egész teremtésnek. Itt a teremtmény/világot/ hozza fel Pál, nem csak úgy általában az Isten családját.

Világosan mondja ki Krisztusról, hogy mindenekben ő legyen az első /nem pedig felsőt mond! - vö. Kolossé l:l8/, tehát Krisztus /logoszként-Igeként/ a teremtmények között is az első, de nyilván nem a saját teremtésében az első, nem a saját teremtésének az elsőszülöttje - hiszen ez logikailag is joggal lehetetlen, de nem is erről van szó, hiszen ha mindent ő teremtett /nála nélkül semmi sem jött létre, ami létrejött, Vö. János 1:3/, saját magát nem teremthette – , hanem Isten teremtésében az első, Isten teremtésének a kezdete. (Jel 3:14)

Vagyis Isten a teremtését az Igével/Logosszal kezdte meg, ő volt az első, aki Isten »méhét megnyitotta«, ő jelenti Isten teremtői folyamatának a kezdetét. Teremtés esetén meg teremtmények jönnek létre, tehát Jézus minden kétséget kizáróan teremtmény!

A magát igaz kereszténynek valló hivatalos egyházvezetés már a kezdetektől eretnekeknek bélyegezte az ariánusokat, holott Kolossé szövegének nyelvtani háttere is őket igazolja. Dr. Cserháti Sándor irja: „fontos szerephez jutott az óegyház krisztológiai vitáiban. az ariánusok úgy értették, hogy Krisztus minden teremtmény elsőszülötte, azaz az első teremtmény. Mivel a „minden teremtmény” az eredeti szövegben birtokos esetben áll, nyelvtanilag nem lehetetlen az ariánus értelmezés.” /A kolossébeliekhez és a Filemonhoz írt levél. A magyar evangélikus egyház sajtóosztálya, Bp, l978. 66. old./

Werner Gitt közismert háromság hívő írja a Kezdetben volt az információ című könyvében /Evangéliumi Kiadó/, hogy a genetikai információnak mindig személyes forrásának kell lennie, és csak akarat által jöhet létre! De ugyanez áll Krisztusra is, hiszen a Bibliában ő az információ (az Ige-Logosz), akinek ugyanígy személyes forrása van: kezdetben az Ige Istennél volt, Aki az élet forrása, s Akinek az akaratából lett minden. (Vö. János l:l; Zsolt 36:l0; Jel 4:ll) Isten adta Krisztusnak, hogy élete legyen önmagában (János 5:26), és felkente társai közül. (Vö. Zsidók l:9) De nem csak felkente, hanem mindenek fölé fel is magasztalta. (Vö. Filippi 2:9-ll)

De hogy lehettek az angyalok a társai, ha ő nem volt angyal? És miért kellett fölmagasztalni, ha eredetileg is ő volt a mindenható Isten? Hiszen csak vissza kellett volna vennie, ami amúgy is az övé volt! Hát mert nem ő a mindenható Isten, az Atya, a Jehova, hanem ő csupán Isten báránya, Istennek egyszülött isteni fia, a legelső teremtmény. (Jel 2l:22; Ján l:l4, 29; 10:36; 6:69)

Végezetül a háromság hívők felhozzák: a Biblia sehol sem nevezi Krisztust teremtettnek (ktisztheisz), teremtménynek (ktiszma) vagy első teremtménynek (prótoktiszma vagy prótoktiszisz). Ha pedig nem nevezi, akkor nem is az.

Mintha az ember mondaná meg Istennek, hogy mit és hogyan írjon le, ha valamit tudatni akar. A háromság hívők bátran előterjesztik az Istennel kapcsolatos elvárásaikat. Csakhogy ha jobban odafigyelnek a leírt szövegre, a prótoktitisz /első...teremtmény/teremtés/ szóösszetétel megtalálható a Kolossé 1:15-ben: „prótotokosz paszész ktiszeósz” /Westcott és Hort, New Testament 1881/ = elsőszülöttje minden teremtménynek/az egész teremtésnek.

Csak nem kellene kiforgatni azt, ami világosan le van írva!

>hogy ha egynél több lény rendelkezne nem-kontingens halhatatlansággal, az eredmény valódi politeizmus lenne.<

A HÁROMSÁG BIBLIAI EREDETŰ?

Hol mondja A Bibliában Isten a saját szavaival, hogy Ő háromság, hogy három személyben létezik? (Ézsaiás 44:6) Hol mondja Jézus, hogy ő az Ószövetség Legfelségesebb hüpszisztosz Istenével, az Atyával azonos, a testben élő Jézus azzal az Istennel, aki szellemi lény?! (Zsoltárok 83:19; Lukács 6:35; János 4:24) Hol mondja a Biblia, hogy Jézus Isten fiaként szerepet játszik, de ő valójában nem Fiú, hanem örök Isten? (János 3:16; 10:36; Máté 16:16-17) Hol mondja a Biblia, hogy Istent az Ördög meg meri kísérteni, hogy imádja, amikor Isten bűnnel nem kísérthető? (Máté 4:9; Jakab 1:13) Miért veti alá magát a Fiú végül Istennek, ha öröktől fogva ugyanaz az az Isten, vele azonos? (1Korinthus 15:28; János 17:5; 20:17)

Amikor valaki Istent háromságnak nevezi, akkor nem engedi meg, hogy Isten a saját, Bibliában kijelentett szavával maga mutatkozzon be, tehát ő mondja meg saját magáról, hogy kicsoda, ezt nem engedi meg Istennek. (Ézs 44:6; 45:5) Tehát nem kiolvassa a Bibliából, hogy Ő kicsoda /hiszen nincs benne sehol/, hanem beleolvassa. Isten soha nem mondta magáról, hogy szentháromság lenne egy teológiai világnézet filozófiája szerint (Apcs 17:29; Kol 2:8). Ráadásul ráuszítja az Ördögöt Istenre, hogy boruljon le és imádja őt, hiszen a háromsághitben Jézus az Isten. (Mát 4:9) Ez kőkemény istenkáromlás, mert bűnnel kísérti az Istent, akinek a szentsége felülmúlhatatlan. (Jak 1:13) Nem beszélve róla, hogy Jézust azzal vádolja, hogy valójában nem Isten egyszülött Fia, csak szerepet játszik, mert ő igazi Isten, csak a megváltás miatt vállalta el a Fiú szerepet. De Jézus nem lehet egyszerre Isten is meg Isten fia is, mert az egyik örökkévaló, ami kizárja az Istentől született másikat, ami megtagadja Istennek a Fia által adott áldozatát. (Ján 3:16) Jézus soha nem mondta , hogy Ő Isten lenne (vagy ő lenne az Isten), hanem magát Isten Fiának mondta (Mát 19:17; Ján 10:36). Azt tanította, hogy az Ő Istene és a mi Istenünk az Atya, mi pedig a Felséges Isten fiai lehetünk. (Luk 6:35; Ján 20:17; Jel 3:12) Pál a háláját Jézus által az Atyának adta, nem Jézusnak. (Róm 1:8; 7:25; Ef 5:20; Kol 3:17) A Jézus és az Atya közti szellemi egység kiterjed a hívőkre is, mint egy volt Pál és Apollós is. (Ján 10:30,17:22; 1Kor 3:8) A háromsághit kárhozatra viszi a kereszténység 98%-át, mert Jézust imádatja, nem az Istent az Atyát szellemben és igazságban. (Ján 4:23-24)!!!

A szentháromság téveszme – A kereszténység aranyborjújának bemutatása -

[link]

Trinity: A nagy nagy hazugság - https://www.youtube.com/watch?v=bqjVXtZo3dI

Hogyan tagadta meg Pál meglepő módon a Szentháromság-doktrínát -

[link]

Az igazság Istenről: a Szentháromság igaz vagy hamis? Nézz szembe az igazsággal - https://www.youtube.com/watch?v=hKh0SPB5cjw

Miért nincs értelme a Szentháromság-tannak: Öt ok - https://www.youtube.com/watch?v=YGCtsJvh0bQ

A Szentháromság-elméletben Isten három személy egy lényben, de Jézus nem Isten. - [link]

Valóban „ortodox” azt hinni, hogy Isten meghalhat? Vagy a kereszténység elromlott? - [link]

Mindenki hisz a Szentháromságban? - [link]

A Szentháromság bálványimádás - [link]

A Szentháromság-tanban Isten három személy egy lényben, de Jézus nem Isten.

[link]

Jézus és Yhwh közötti egyenlőségjel nem más, mint istenkáromlás; halállal büntetendő.

[link]

Isten arra tekint, aki beszédét rettegi (Ézs 66:2), de a háromság filozófiai szövegét az Isten beszéde nem tartalmazza, és ha azt szajkózza valaki, akkor nem rettegi az Isten beszédét!

KRISZTUS ISTENNEL EGYENLŐ?

Vida Sándor így fordítja: „amikor Isten alakjában volt, nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő.” Az itt használt egyenlőség (görögül iszosz szó) még nem bizonyítja Isten és Jézus azonosságát, vagy abszolút egyenlőségét, mivel ez a szó a v a la m i b e n való egyenlőséget jelenti. Ezt igazolják a szó előfordulási helyei az USZ-ben:

Máté 20:12 (elbírálásban – az elbírált személyek nem ugyanazok voltak);

Márk 14:56,59 (tanúvallomásban – a tanúvallomások szó szerint soha nem azonosak, hanem esetleg mondanivalójukban megegyezők/egyenlők);

Luk 6:34 (kölcsönben – a kölcsönpénz visszaadása soha nem azonos mai értelemben a sorszáma szerint, hanem ugyanannyi, hiszen a kölcsönkért pénzt felhasználják);

Ján 5:18 (vádban – hogy ti. ember létére Istenné teszi magát, holott Krisztus nem abszolútizálta a saját isteni jogkörét/illetékességét/eredetét, hanem azt csupán olyan isteni szintű kategóriába sorolta, mint Izrael bíráinak istenségét – hiszen rájuk hivatkozva utasította vissza a vádat. vö. Ján 10:33-36);

Csel 11:17 (szellemi ajándékban – bár egy tőről fakadnak, mégis különbség van köztük vö. 1Kor 12:4-11);

Jel 21:16 (mértékegységben – egyenlő a hosszúság/szélesség/magasság, a két hosszúsági és szélességi oldal mégsem azonos, hiszen a bal oldali az nem a jobboldali és fordítva).

A Fil 2:6 meg Isten alakjáról/formájáról beszél, (görögül morphé), mely közel áll a Gal 4:19-ben használt morphoó-hoz: „Édes gyermekeim, ti, akiket újra vajúdva szüllek meg, mígnem alakot ölt /ki nem alakul bennetek a Krisztus.” (Dr. Masznyik; Raffay) Nyilván, ha majd kialakul bennünk a Krisztus, akkor is csupán ebben a kialakulásban leszünk egyenlőek vele, de ez nem fog teljes azonosságot jelenteni. Ugyanígy Krisztus sem volt teljesen azonos Istennel, hanem alaki/formai/tulajdonságbeli/célbeli/természetbeli/elvbeli értelemben volt vele egyenlő.

A háromság hívők abszolút egyenlőséget tulajdonítanak Krisztusnak Istennel, amire ő a Tőle való függőségéből kifolyólag soha is nem törekedett, - ez az a nyilatkozataiból világosan kiderül. (pl. Márk 10:18; Zsid 5:7) Másrészt ha meg tényleg egyenlő lett volna vele, akkor a felmagasztalása teljesen érthetetlen, mert Isten saját magát minek magasztalja fel, de ha egy saját magával teljesen azonos szuverinitású, önmagát kiüresítő Istent magasztal fel, akkor kettő szuverén Isten van. Egyik amelyik önmagát megalázva emberi testet ölt, a másik meg aki őt fölmagasztalja és a jobbjára ülteti.

Sőt, a háromság hívők szerint nem csupán kettő Isten van, hanem egyenesen három. Viszont mindháromnak egyenlőnek és egyenrangúnak is kell lennie, különben sántít ez az egész háromegy-Isten-féle teória. Ha viszont egyenlők, akkor hogy lehet egyik a másiknak feje és istene (1Kor 11:3; Ján 20:17; Jel 3:12), és hogy lehet a szent szellem elleni vétek megbocsájthatatlan, ugyanakkor a Fiú elleni vétek megbocsátható? Talán mert Jehova szelleméről van szó, aki mint kiderült, minden tekintetben felette áll a Fiúnak! (vö. Máté 12:31; Róma 8:11) Ezek szerint tehát van is három Isten, meg nincs is, az Isten egy is meg nem is…!?

Isten imádhat-e teremtményt?

Krisztus Istenségéről szóló egyházi tanítások:

„Krisztus istensége a Biblia központi mondanivalója. Világos, hogy azt tanítja: Krisztus Isten. A Jehova tanúi Jézus Krisztussal kapcsolatos tanítása pedig nyilvánvalóan ellentmond a Bibliának” (www.ChristianAnswers.Net/hungarian )

„Kicsoda Jézus? A Biblia szerint az Istennel való kapcsolatod az erre a kérdésre adott válaszodtól függ. (2 János 9:1, János 2:22-23). A hagyományos keresztény tanítás szerint Jézus Isten, aki emberré lett, ugyanakkor Isten is maradt. János evangéliumának nyitó versei nyilvánvalóan ezt a tanítást támasztják alá: „ (Isten-e Jézus Krisztus? - Pécsi Biblia Baptista Gyülekezet )

„A Fiú tökéletes Isten, származása az örökkévalóságba nyúlik vissza. Ő örökké létezett, Istenként létezett, soha nem volt más mint Isten. A dicsőségből jött erre a világra, maga Isten öltött testet. Krisztus esetében nem arról van szó, hogy egy ember Istenné lett, hanem arról, hogy Isten lett emberré. Itt kezdődik az evangélium: Immánuel, velünk az Isten! „ (KRISZTUS SZEMÉLYE – evangéliumi.hu, könyvtár)

„Ez a kijelentés: Jézus Krisztus Isten. Az Ószövetség Jehovája az Újszövetség Jézusa. Akárhogy is próbálkozunk vele, nem fogjuk tudni bebizonyítani, hogy három Isten van. A Szentlélektől való kijelentésre van szükségünk ahhoz, hogy megértsük az igazságot, hogy Ő Egy. Kijelentés szükséges annak meglátásához, hogy az Ószövetség Jehovája az Újszövetség Jézusa. A Sátán beférkőzött az egyházba, és megvakította az emberek szemét, hogy ne lássák meg ezt az igazságot. „ (Jézus Krisztus Isten.)

Jézus istensége és a szenthagyomány

A Biblián kívüli forrásokat két csoportra oszthatjuk. Az elsôbe azokat a kijelentéseket soroljuk, amelyek az ôskereszténység hitérôl tanúskodnak. Forrásaink második csoportját olyan szentatyáknak kijelentései képezik, akik koruk keresztényei elôtt tekintélynek számítottak.

1.

Plinius levelében olvassuk, hogy a keresztények Krisztusnak mint Istenüknek himnuszt énekeltek (10 ep 97).

Iustinus (görögösen: Jusztinosz) említi, hogy a zsidók botránkozva emlegetik: a keresztények istene ,,Deus patiens'', szenvedô Isten (Dial 38 12).

Az eretnek Celsus (görögösen: Kelszosz) is úgy véli, hogy a pogányok méltán gúnyolják a keresztényeket azért, hogy eltemetett, halott Istent imádnak (Orig: Cels I 51).

A vértanú-akták tanúsága szerint az üldözések idején sokaknak azért kellett meghalniok, mert Jézuson kívül más Istent nem voltak hajlandók elismerni (Acta Iust 2; Carpi 5; Pionii 9 etc.).

2.

Az ismeretlen szerzôtôl származó Didaché a jeruzsálemi bevonuláskor felujjongó köszöntést (,,Hozsanna Dávid Fiának!'') így módosítja: ,,Hozsanna Dávid Istenének!'' 10,6).

Római Szent Kelemen azt írja Jézusról, hogy ô szólt a Szentlélek által az ószövetségi szent iratokban (21 12). Más helyen Kelemen doxológiába foglalja Jézus nevét az Atyával és Szentlélekkel egyetemben (58 2).

A Kelemen második levelének nevezett legrégibb keresztény prédikáció így kezdôdik: ,,Testvérek, úgy kell nekünk gondolkodnunk Jézus Krisztusról mint Istenrôl, mint az élôk és holtak bírájáról (1 1).

A Barnabás-levél szerint Krisztus Isten Fia, és a világ teremtésekor neki mondta Isten: ,,Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá'' (5 5). Ha nem testben jelent volna meg, nem bírnánk el dicsôségét, miként szemünk sem bír a napba nézni (5 10).

Ignatius (görögösen: Ignátiosz), Szent János apostol tanítványa ,,utánozni akarja Rómában az ô Istenének szenvedéseit'' (Róm 6 3). Így ír továbbá: ,,Egy a mi orvosunk, született és születetlen, testben élô Isten (Ef 7 2). ,,A mi Istenünket, Jézust Mária méhében hordozta'' (Ef 18 2). Másutt ,,ember alakban megjelent Isten''-t emleget (Ef 19 1).

Polycarpus (görögösen: Polükarposz) szerint Krisztus az ég és föld ura, akinek minden szellem szolgál, és aki maga fog ítélni eleveneket és holtakat (2 1), aki az Atyával egyenlô hódolatot érdemel (Mart 17 3).

A Diognetushoz (gör: Diognétoszhoz) írt levél Jézust a mindenség teremtôjének mondja (7 2), akit az Atya mint Istent és mint embert küldött hozzánk (7 4). Ugyanô változatlanságot és örökkévalóságot tulajdonít Jézusnak (11 3).

Az apologéták Logosz-spekulációi -- mint a szentháromságtanban láttuk -- nem mindig szerencsések, de ezek a filozófiai oldalról való megközelítési kísérletek Krisztus örök létezését és az Atyával való egylényegűségét nem vonják kétségbe, sôt kifejezetten vallják). Így pl. Iustinus (gör.: Jusztinosz) (Apol 1 63; 2 10), Aristides (gör.: Arisztidész) (2 6), Theophilus Antiochenus (gör.: Theophilosz Antiokhénosz) (2 15 22), Hermas (gör.: Hermász) (Sim 1 1). Irenaes-t (gör.: Eirénaioszt) a gnósztikusok példája visszariasztotta a félreérthetô spekulációktól. Teológiájának vezérgondolata: Krisztus csak úgy képes összebékíteni az embereket Istennel, ha nemcsak ember, hanem Isten is. Tertulliánusz-nál már felvetôdik a krisztusi istenség és emberség egymáshoz való viszonyának kérdése. Ezt a viszonyt késôbb az Isten-ember kifejezéssel jellemzik. Ez a kifejezés (theantróposz) elôször Origenésznél olvasható. Ô többek közt ezt írja: ,,Megtestesült, mikor Isten volt, és miután emberré lett, maradt, mi volt: Isten: (Princ praef 4 7). (Katolikus dogmatika - Jézus Krisztus valóságos Isten - Zarándok.hu)

„Római zsinat: „Tomus Damasi” (Kr. u. 382)

12. kánon. Ha valaki nem vallja Isten Fiát igaz Istennek, mint ahogyan igaz Isten az Ő Atyja, és hogy az Atyával egyenlőképpen minden a hatalmában van és mindent tud: az eretnek.” (Jézus Krisztus valóságos Isten – Depositum – katolikus hitvédelem)

Isten imádhat-e teremtményt?

Ha Jézus teremtményt imádhatott volna, akkor biztosan nem lehetett a mindenható Isten. A Biblia szerint Jehova Isten a Teremtő, az Ő akaratából van minden. („mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” - Jelenések 4:11)

Krisztus is Neki köszönheti a létét: „akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában.” (János 5:26) Jézus az Atya által, Isten erejéből él: „én az Atya által élek... Isten erejéből él” (János 6:57; 2Kor 13:4)

Minden teremtménynek kiváltsága, és legszentebb kötelessége is egyben, hogy Őt imádja, - és nem fordítva!

„Vigyázzatok, hogy meg ne tévedjen valahogy szívetek, s el ne pártoljatok az Úrtól és más isteneket ne szolgáljatok, s ne imádjatok” (5Mózes 11:16, Káldi Neovulgáta ford.)

Ha pedig Isten nem engedi meg, hogy bárkit (vagy bármit) is imádjunk Rajta kívül, akkor nyilván Ő sem fogja imádni azt, akinek az imádatától mindenkit eltiltott.

Jézus Krisztus a zsidó nép tagjaként, velük együtt Őt imádta („ mi azt imádjuk, akit ismerünk” - János 4:22).

Ellenben az ördög rá akarta bírni Jézust arra, hogy imádati aktust mutasson be neki:

„És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Máté 4:9)

Mivel Isten felette áll az ördögnek és parancsol neki (vö. Jób 1:12, 2:1-6), még a lehetősége is (sőt még a gondolata is!) ki van zárva annak, hogy neki imádatot mutasson be, és erre az ördög nem is mert volna vállalkozni, hogy Istent imádatra bírja. („Isten gonoszsággal nem kísérthető...” - Jakab 1:13) Azonban Isten Fiával mégis meg merte tenni, mivel hogy ő nem volt testben megjelent Isten – ahogyan róla a háromsághívők híresztelik.

Nem Jézus volt a Jehova, hanem ő volt Jehovának a Felkentje, akit felkent angyaltársai közül, s akinek mindörökké megmaradó trónja Istentől való volt.

„A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen... Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett... Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. „ (Apcsel 4:6; Zsidók 1:9; Zsolt 45:7, Magyar Biblia Tanács ford.)

Viszont Jézusnak lett volna alkalma és lehetősége (testben megjelent valóságos Istenként, mint Isten második személye, a Fiúistenként - ???) megtenni, amit kért tőle az ördög, de elutasította, azt mondván: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.” (Máté 4:10, Új Világ ford.)

Vagyis az Isten imádatát szorgalmazta, az Istent pedig egyedül igaz Istennek mondotta és az Atyával azonosította. (vö. János 6:27; 17:3) Saját magát pedig Istentől megkülönböztette, mint Aki nagyobb nála, és mindenki másnál is:

„Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten... Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb... az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam... Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett.” (Márk 10:18; János 10:29; 14:28; Zsidók 6:13)

Ebből kifolyólag voltak alapvető korlátozottságai Istenhez viszonyítva (még feltámadása után is!), márpedig Istennek saját magával szemben - különös tekintettel a háromság dogmájára nézve, hogy ők, mint különböző személyek, de egy és ugyanazon Isten(ek) - nem lehetnek hiányosságai, - feltéve, ha Krisztus nem az, mint akinek beállítják. Vö.:

„az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.... Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. .. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett... Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet.” (Máté 20:23; 24:36; Csel 1:7; Zsidók 5:8)

Ha pedig Krisztusnak tanulnia kellett, sokkal inkább kell tanulniuk a Krisztust Istennel azonosítóknak:

„Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.” (1Kor 11:3) És nem csak földre jövetele előtt, önmagának megüresítése alatt, és feltámadása után, hanem mindenkor. Éppen ezért nem azonos Krisztus Istennel, és éppen ezért volt lehetősége imádni egy szellemteremtményt, amely a Biblia egyetlen valóságos Istenére nézve teljességgel és minden időre ki van zárva! Ha pedig az Ördög nem vetemedett arra a tévelygésre, hogy összekeverje és azonosítsa Istent ugyanazon Istenként a saját Fiával, akkor nem kellene a háromsághívőknek ebben a dologban még az Ördögön is túltenniük!

Csak mert vannak némely írásszövegek, amelyek Krisztus istenségéről tesznek említést (pl. Ézsaiás 9:6; János 1:1, 1:18), attól még igaz az, amit Pál apostol írt:

„Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” (1Kor 8:5-6)

@ "A háromsághívők szerint ő valóságos Isten és ember is volt egyszerre,

Ez igaz, de csak a megtestesülés után.

@ "holott a 4Mózes 23:19 azt mondja: Isten nem ember, nem is embernek fia."

Az Isten Fia megtestesülése előtt természetesen nem volt ember, sem embernek fia. Isten nem ember, de lehet emberré ha akar.

@ "A háromsághívők szerint itt az elsőszülöttség nem szó szerint az elsőséget jelenti, hanem rangot,"

Az elsőszülött királyok esetében trónörököst jelent (2Kir 3,27), tehát a kettes számú hatalmi pozíciót. A trónörökösök királyi apjuk beleegyezésével és felhatalmazásával királyi jogköröket is gyakorolhattak, s hagyományosan a királyi apjuk jobbján ültek az ünnepélyes alkalmakon.

Krisztus az Isten elsőszülöttje, aki az Atya jobbján ülve uralkodik, vagyis királyi-helyettes jogokat gyakorol minden teremtmény felett. S bizony ahogy a parasztok királya és trónörökös ura nem paraszt, természetesen a teremtmények isteni királya és isteni elsőszülött ura sem teremtmény.

@ "Bibliai alapszabály: bárki vagy bármi csak annak lehet elsőszülöttje, amihez vagy akihez tartozik,"

Én egy jobb szabályt tudok. Az elsőszülött mindig a szülője szülötte. A fáraó elsőszülöttje a fáraótól született, Dávid elsőszülöttje Dávidtól, a barmok elsőszülöttje pedig az állati szüleiktől. Namármost a "termények elsőszülöttje" logikusan azt kéne jelentse, hogy a teremtmények szülték, ami viszont biztosan nem akar a szöveg mondani, vagyis nyilvánvaló, hogy az elsőszülött itt egy kicsit más értelemben van használva.

@ "De hogy lehettek az angyalok a társai, ha ő nem volt angyal?"

Ki mondta, hogy Krisztus társai angyalok? Senki, ez csak egy erőltetett belemagyarázás. Krisztus társai természetesen az emberek.

@ "És miért kellett fölmagasztalni, ha eredetileg is ő volt a mindenható Isten?"

A válasz egyszerű, mert megalázta magát:

"Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban," (Fil 2,6-10)

@ "Hiszen csak vissza kellett volna vennie, ami amúgy is az övé volt!"

És pontosan ezt is csinálta: "Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett." (Jn 17,5)

A Biblia világosan beszél: "Kezdetben teremtett Isten az eget és a földet." S nem ezt: Kezdetben teremtette Isten a Fiát. Krisztus teremtő és nem teremtmény:

"Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. " (Jn 1,1-4)

#63

Pedig ezt nagyon egyszerű cáfolni. János evangéliumának eleje egyértelműen kijelenti, hogy minden a Fiú által teremtetett, és semmi nem lett nélküle megteremtve. Ha ő teremtmény lenne, akkor ez azt kéne jelentse hogy önmagát teremtette meg.

"Ebben egyetértünk, pedig csak 1 Isten van."

Az lehet, de erről az egy istenről eltérő emberek nagyon is eltérő képeket alkothatnak. Vannak, akik istenképe a Biblián alapszik, másoké az Őrtorony dogmáin, másoké a Koránon, stb.