Ezért megköveznél engem?

Érdemes azért bűnöst keresni..., nem bűnbakot, valódi bűnöst!

Másképpen fogalmazva, érdemes megkeresni az okát annak, amiért ilyen világunk van.

Nehogy nagyon eltájoljon valakit, a materialista létszemlélet nem biztos, hogy a legpontosabb válasz a kérdéseinkre!

Ha valaki meg szeretné érteni a Biblia válaszát erre, az vesse össze Ádám és Éva történetét Jób könyvének a mondanivalójával.

Egy jó kérdés, hogy ha valóban úgy is történt volna, ahogy a Biblia az első emberpárról beszámol, miért nem semmisítette meg azonnal Isten az uszító "kígyót", vagyis Sátánt, és a bűnt elkövetőket?

Ez nem lett volna bölcs, mert az Ördög pont azt vonta kétségbe, hogy Isten jogosan uralkodik és azt állította, hogy valami fontosat és jót tagadott meg az emberektől. Isten szuverenitását kérdőjelezte meg Sátán.

Ezt lehet szemléltetni azzal, hogy ha valakit azzal rágalmaz meg a szomszédjai előtt egy ember, hogy rosszul bánik a gyerekeivel, erőszakos és rossz apa, nem ad meg minden fontos dolgot nekik, akkor a szóban forgó apa vajon mit tesz, hogy az igazát bizonyítsa? Tán lecsapja a rágalmazót? Ezzel ugye nem bizonyítja be a rágalmak hazugságát, csak rontana a helyzeten, mert tényleg olyannak bizonyulna, amit ráfogtak.

Ennyire egyszerű a dolog Istennel is. Azért hagyta meg a gonoszt, mert így lehet végérvényesen és hitelt érdemlően igazolni, hogy mire megy Isten nélkül az emberiség. Hát tessék szét nézni! Az emberiség a saját feje után megy, kb., mint ha a "vak vezetné a vakot"!!

Persze, ha már véget vetett volna Isten valamikor előtte ezen állapotoknak, mint ahogy ígéri a Bibliában, akkor nagyon sokaknak nem lenne lehetősége feltenni ilyen kérdéseket sem, és nem ismerhetnék meg Őt.

Még türelmes, de meddig?

Kedves kérdező. :)

Akkor a 20:09 es válaszodat nem vesszük figyelembe. :)

A dolog pedig a szidás/dicséréssel kapcsolatban annyi, hogy az embernek mindig 2 döntése van...egy önző(sátáni), és az önzetlen(isteni). Az ember pedig szabad döntéshozatalból választja valamelyiket. Ha a rosszat választja önszántából, akkor miért kellene szidni bárkit is? Tévedett, és ezt köszönheti magának...lásd kirohanásod, amit teljesen megértek, olyan távlatban, hogy részese vagy mindezeknek, amit leírtál, együtt érzek, de nem emésztem magamat emiatt, ahogyan neked sem kellene...leírtam, hogy senkinek nem esik bántódása...csupán azt hiszi. Amikor pedig a jó döntést hozod meg, akkor a mélyebb valód Isten mellett döntesz, pontosabban hagyod őt érvényesülni(ahogyan leírtam korábban igazából Ő vagy), amit pedig neki köszönhetsz, mert nélküle még létezni sem léteznél. Nevezheted saját erőből való cselekedetnek, de igazából nincs úgymond saját erőd, sem saját külön léted. Az egyetlen létező szerves része vagy. :)

Az bácsi pedig akiről írsz panaszkodott bármikor is bármiért életében? Mert az nem derül ki a leírásból. Egy jó és bölcs ember nem sír, hanem megért és elfogad...ezért szerette ezt az embert mindenki, ezért tisztelték a faluban, mondta bárkinek is, hogy sajnálja őt? Ezeken gondolkozz el, és várom válaszodat, de ne érts félre, nem megbántani akarlak.

ui.: Nehogy azt hidd, hogy az én életem pompa és gazdagság(fizikai), és azért beszélek ilyen lazán...nem így van...egyszerűen tudok valamit, ami segítségével képes vagyok alkalmazni a két alaptételt...megértés és elfogadás. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Én hívő vagyok, tehát más szemszögből nézem a történetet mint te, ennek ellenére teljesen megértem az érzéseidet, és teljesen jogos a kérdésed. Elmondom az én véleményem, de az az igazság, hogy szerintem akkora igazságtalanság érzés és esetleg düh vagy zaklatottság lehet benned, hogy vagy megakarod érteni és megpróbálod ezt félretenni vagy senki és semmi nem tud neked magyarázatot adni erre.

Először is HITről beszélünk, tehát hiszem azaz nem tudom neked tényekkel bizonyítani, persze tudnék mesélni neked az életemből dolgokat amikor Isten keze szerepet játszott, de a nem hívők erre is azt mondják, hogy szerencse. Szóval:

Isten szemszögéből oldaláról nézve nem ugyanaz a jó és a rossz ember. Lehet, hogy XY Józsibácsi nagyon rendes életet élt, tiszteségben, becsületben, szerényen, segítőkészen, de kizárta Istent az életéből és ha valami bűnt elkövetett nem rendezte az Úr előtt. Ellenben KZ Julcsi néni egy rossz természetű rigolyás vénasszony, akivel nagyon nehéz kijönni és sok ember életét nehezítette már meg, de egy napon megtért. Nem megváltozott hanem megtért, elfogadta Jézust megváltójának , beengedte az Isten a házába , szívébe és vele együtt igyekszik megváltozni, erősen törekszik rá. Mégis ha nem veszti el a hitét Julcsi néni és igyekszik helyesen cselekedni (ez nem azt jelenti, hogy innentől nem követ el bűnöket és hibákat), tehát cselekedetekben megnyílvánuló hite van, akkor bizony Julcsi néni a menyországba fog kerülni , még az általunk jónak vélt Józsi bácsi bizony nem, amennyiben meg nem tér.

A jó Isten látja, hogy Józsi bácsi jó emberi tulajdonságokkal rendelkezik és hiába próbálja megtörni minnél jobban az Úr, nem engedi be a házába. Kérdem én, ha te mondjuk rosszul vagy, de nem engeded be az orvost a házadba, csak az ajtódnál kopogtat, tud Ő rajtad segíteni? Nem.

Van egy nagyon nagyon erős hitű férfi a Bibliába, keress utána ha érdekel, Jóbnak hívják. Az Úr próbára tette mindenkijét és mindenét elfesztette és olyan fizikai kínokon ment át, hogy leírni nem lehet, ha érdekel tényleg nézz utána. És mivel kitartott az Úr mellett sokszorosan kárpótolta és ezáltal sok ember előtt példát statuált és sok ember megtért az Ő történetének hatására, így sok -sok embert mentett meg a haláltól azaz az örök kárhozattól. A lényeg, hogy ha nem engeded magadhoz az Urat nem tud formálni, nem tud megvédeni, nem tud kísérni az utadon. És ha megtérsz, akkor sem lesz gondtalan az életed lehet hogy átkell esned 1-2 szenvedésen ahhoz hogy formálni tudjon az Úr, mert soha nem szabad elfeledni: "Az Mi gondolataink, nem az Ő gondolatai".

Ezeket a sorokat egy olyan 22 éves lány írta, aki átesett gyermegkorában olyan szörnyűségen, ami sokakban a dühöt táplálná csak és mondhatnám, hogy hol volt akkor Isten? De nem mondom, mert tudom a választ. Majd olyan szinten megtörtem 21 éves koromra, hogy azt mondták már hogy szedjek gyógyszereket, de kitartottam, pánikbeteg lettem, rettegtem, halálfélelmem volt folyamatosan , de ha ez nem lett volna soha nem térek meg. Akkor olyan nyugalomba részesültem amiről nem is tudtam, hogy létezik, pedig a gondok csak hatalmasodtak a fejünkön. Ezeket azért írtam le, hogy tudd, hogy nem azért beszélek így, mert gondtalan az életem.

A közepe felé azt írtam , hogy "beengedte Isten a házába"

Nem azt szerettem volna írni hanem azt, hogy "beengedte Istent a házába".Nem mindegy. Sorry

"Soha nem volt milliomos, soha nem történtek vele csodálatos dolgok."

Látom, közelről érintett vagy. Részvétem!

Sajnos bizonyított, mennyire nem az anyagiakon múlik a boldogság. Szó se róla, én is megteszek mindent az ésszerűség határán belül, hogy több pénzem legyen. De pl. a legtöbb lottó milliomos esetében is igazolt, mennyire nem lett áldás és "csodálatos" hosszútávon az életükben.

Persze, könnyebb lehet az életünk általa, de csak ha bölcsen tudunk vele élni. Ha fel tudunk nőni hozzá!

"ha valami jól sikerül, valamit elértünk (a magunk erejéből), elvárják, hogy azt mondjuk "hál'istennek", de ha nem sikerül, akkor ne istent hibáztassuk, és ne káromoljuk! Tehát csak dícsérni, dicsőiteni szabad, szidni nem?"

Sajnos megfigyelhető, hogy a legtöbb ember ha jó éri, csak legfeljebb formálisan mondja ki, hogy "hál' Istennek".

Ha egyszer elfogadnád Istent, ami egy olyan folyamat, amiben nem csak az érzelmeknek, hanem az értelemnek és a racionalitásnak is szerepet kell adni, akkor megértenéd, hogyan működik ez. Azért hangsúlyozom azt, hogy ne csak az érzelmekkel "gondolkozzunk", mert pont a nagyon is könnyen becsapható szív az, amire sok-sok felekezet épít. Megint csak a bibliával, benne is az apostolok példájával tudok példálózni, mert ha olvassuk őket, észrevesszük, hogy nagyon is kiegyensúlyozottan, logikusan, racionálisan gondolkoztak a hitük mellett!

Azt írod: "a magunk erejéből" elérünk valamit. Csak kérdés, hogy mi az, ami a sajátunk, és nem Istennek köszönhetjük?

Az erőnk, a képességeink, minden olyan tulajdonságunk, amivel előre haladhatunk, maga az Életünk Istennek köszönhető, nem magunknak. A tökéletlenségünk, vagy bűneink, vagy mások tökéletlensége és bűne pedig nem Istennek köszönhető!

Viszont ezt meg fogja szüntetni.

Olvasd el: [link] Isten és a rossz problémája

= Ha Isten mindenható és gondviselő, miért van a rossz? =

Erre az amennyire fájdalmas, annyira titokzatos kérdésre csak a keresztény hit teljessége tud válaszolni. Isten semmiképpen, sem közvetlenül, sem közvetve nem oka a rossznak. A rossz misztériumát Fiában, Jézus Krisztusban világítja meg, aki meghalt és föltámadott, hogy legyőzze a nagy erkölcsi rosszat: az emberek bűnét, ami gyökere minden további rossznak.

Ha Isten, a mindenható Atya egy rendezett és jó világ Teremtője, minden teremtményének gondját viseli, miért van a rossz? Erre a szorongató és elkerülhetetlen, fájdalmas és titokzatos kérdésre egyetlen elsietett válasz sem ad megoldást. A keresztény hit összessége ad választ erre a kérdésre: a teremtés jósága, a bűn tragédiája, Isten türelmes szeretete, aki elébe megy az embernek Szövetségeivel, Fiának megváltó Megtestesülésével, a Lélek ajándékával, az Egyház összehívásával, a szentségek erejével, a boldog életre szóló meghívással, melynek elfogadására a szabad teremtmények előzetes fölszólítást kapnak, de amely elől -- és ez félelmetes misztérium -- eleve elzárkózhatnak. Nincs a keresztény üzenetnek olyan részlete, mely legalább részben ne lenne válasz a rossz kérdésére.

De miért nem teremtett Isten olyan tökéletes világot, amelyből ki lenne zárva a rossz? A maga végtelen hatalmában Isten mindig tudna valami jobbat teremteni; mégis a maga végtelen bölcsességében és jóságában Isten szabad elhatározásával olyan világot akart teremteni, mely "úton van" végső tökéletessége felé. Ez a folyamat Isten tervében magában foglalja egyes létezők megjelenésével együtt mások eltűnését, a tökéletesebbekkel együtt a kevésbé tökéletes dolgokat, a természet építésével együtt a rombolásokat is. Így a fizikai jóval együtt létezik a fizikai rossz is, mindaddig, amíg a teremtés el nem éri tökéletességét.

A fizikai rossz és az erkölcsi rossz megengedése Isten részéről misztérium, amit Isten az Ő Fia, a rossz legyőzésére meghalt és föltámasztott Jézus Krisztus által világosít meg. A hit nyújt bizonyosságot afelől, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha a rosszból nem fakasztana jót olyan utakon, melyeket mi teljesen csak az örök életben fogunk megismerni.

Az eredeti igazságnak köszönhető összhang megbomlott; megtört a lélek szellemi képességeinek uralma a test fölött; [Vö. Ter 3,7.] a férfi és a nő közötti egységben feszültségek támadtak; [Vö. Ter 3,11--13.] kapcsolataikat az ösztönösség és az uralomvágy határozta meg. [Vö. Vö. 3,16.] A teremtéssel való összhang is összetört: a látható teremtés idegen és ellenséges lett. [Vö. Ter 3,17--19.] Az ember miatt a teremtés a romlás rabszolgaságába süllyedt. [Vö. Róm 8,20.] Végül valóság lett az a következmény is, amit az engedetlenség esetére Isten kifejezetten kilátásba helyezett: [Vö. Ter 2,17.] az ember "visszatér a porba, melyből vétetett". [Vö. Ter 3,19.] Az emberiség történelmébe belép a halál. [Vö. Róm 5,12.]

= Miért engedi meg Isten a rosszat? =

A hit biztosít bennünket arról, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha nem tudna jót kihozni belőle. Csodálatosan megmutatta ezt már Krisztus halálában és föltámadásában: a legnagyobb erkölcsi rosszból, Fiának megöléséből fakasztotta a legnagyobb jókat, Krisztus megdicsőülését és a mi megváltásunkat.

Az angyaloknak és az embereknek mint értelmes és szabad teremtményeknek végső céljuk felé szabad választással és szeretettel kell haladniuk. Ezért le is térhetnek az útról. Ténylegesen vétkeztek is. Így lépett be a világba az erkölcsi rossz, mely összehasonlíthatatlanul súlyosabb, mint a fizikai rossz. Isten semmiképpen -- sem közvetlenül, sem közvetve -- nem oka az erkölcsi rossznak. Mégis megengedi, mert tiszteli teremtményeinek szabadságát, és titokzatos módon jót tud kihozni belőle:

A mindenható Isten, (...) mivel Ő a legfőbb jó, semmiképpen sem adna teret műveiben a rossznak, ha nem volna annyira mindenható és jó, hogy még a rosszból is jót tud kihozni.

Így idővel fölfedezhető, hogy Isten a maga mindenható gondviselésével még a teremtményei által okozott erkölcsi rossz következményeiből is tud valami jót kihozni. József mondja a testvéreinek: "Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten; (...) ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította (...), hogy sok népet életben tartson" (Ter 45,8; 50,20). [Vö. Tób 2,12--18 a Vulgatában.] A legnagyobb erkölcsi rosszból, ami egyáltalán elkövethető volt, Isten Fiának minden ember bűne által történt elvetéséből és megöléséből Isten kegyelmének túláradása által [Vö. Róm 5,20.] a legnagyobb jót hozta létre: Krisztus megdicsőülését és a mi megváltásunkat. Természetesen ezáltal a rossz nem válik jóvá.

"Az istenszeretőknek minden a javukra válik" (Róm 8,28). A szentek ezt újra meg újra tanúsítják:

Sziénai Szent Katalin ezért mondta azoknak, akik "nagy türelmetlenséggel botránkoznak" és föllázadnak az ellen, ami velük történik: "Minden a szeretettől jön hozzánk, minden azért rendeltetett, hogy az ember üdvösségét szolgálja, Isten semmit sem tesz ezen célkitűzésén kívül".

Morus Szent Tamás is kevéssel mártírhalála előtt így vigasztalta leányát: "Semmi sem történhet, amit Isten nem akar. Amit pedig Ő akar, bármilyen rossznak tűnjék is, valójában a legnagyobb jó számunkra."

Norwichi Julianna úrnő pedig azt mondja: "Isten kegyelme által megtanultam, hogy szilárdan ragaszkodjam a hithez, (...) és erősen higgyem, hogy mindenféle dolog jó lesz (...). Te magad is látni fogod, hogy minden dolog jó lesz." ("Thou shalt see thyself that all manner of thing shall be well.")

Szilárdan hisszük, hogy Isten a világ és a történelem ura. Gondviselésének útjai azonban számunkra gyakran ismeretlenek. Csak a végén, amikor véget ér töredékes megismerésünk és "színről színre" fogjuk látni Istent (1Kor 13,12), akkor fogjuk tökéletesen és egészen megismerni az utakat, melyeken Isten -- még a rossz és a bűn tragédiáin keresztül is -- elvezeti teremtését annak a végső szombatnak a nyugalmába, [Vö. Ter 2,2.] amelyért az eget és a földet teremtette.

A fizikai rossz és az erkölcsi rossz megengedése Isten részéről misztérium, amit Isten az Ő Fia, a rossz legyőzésére meghalt és föltámasztott Jézus Krisztus által világosít meg. A hit nyújt bizonyosságot afelől, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha a rosszból nem fakasztana jót olyan utakon, melyeket mi teljesen csak az örök életben fogunk megismerni.

Isten képességei okán valóban képes jóvá tenni hatástalanítani, visszájára fordítani a rosszat, vagy a gonoszságot! Ez Istennél tulajdonképpen "természetesen adódik" jelleméből, hiszen Ő a szeretet és a jóság Istene.

De a rossz, a szenvedés és a gonoszság megengedésének a konkrét okai nem ezek! Sőt még csak nem "misztérium". Van rá érthető, elfogadható bibliai válasz.

Lehet, hogy "botránkozást" vált ki egyesekben, de mégis leírom: megfigyelhető, hogy azon egyházaknak "misztérium" a rossz és a gonoszság oka, akik híveikkel évszázadokon keresztül, egészen a közelmúltig, jelentős mértékben járultak hozzá ezekhez!

Nem csoda, ha nem tudják mi a gonoszság oka, gyakorlóiként nem tudnak ellene védekezni sem.