Ateisták! Titeket mi győzött meg isten nemlétezésében?

49: Köszönöm, én erős ateista vagyok. A bemásolt definíciót pedig nem én találtam ki...

De a kérdés azon merült fel, hogy valaki állítása szerint egy csecsemő ateistaként születik. Nem. Csakúgy, ahogy nem születik a kerek Földbe, a Nagy Durranás vagy az evolúció elméletébe vetett hittel, vagy azok nélkül sem. Az ateizmust feltételezte az ahhoz szükséges információk hiányában. Nem. Tekintve, hogy vannak olyan vallások, amiben nincsenek mindenható teremtő lények, akár például Buddhistának is lehetne mondani minden újszülöttet. Hindu is lehet valaki ateistaként. Egy csecsemő viszont egyik sem. Egy üres könyv. Arról sem lehet megmondani, milyen műfajú és miről szól, amíg nem írnak bele legalább néhány fejezetet.

Ezt a kérdezőnek szánom, nem szeretnék személyeskedő megjegyzéseket kapni. Köszönöm. Velem így történt... és jó, hogy így történt.

Középiskolás koromban kötelező volt olvasni a Bibliából, én is megtettem, érdekes volt, de nem vettem szó szerint. Két osztálytársunk járt hittanra, egyik nap kérdeztük, hova mennek, mondták hova, és jópofa dolognak tűnt megnézni. Minden alkalom után szételemeztük a barátnőmmel az elhangzottakat..., nagy kétkedő voltam és vicceskedtem. Csak az iskolában tanult evolúciót tudtam elfogadni, rengeteget vitatkoztunk és gondolkodtam, hogy vajon létezik-e Isten. Olvastam a különböző vallásokról,jegyzeteket írtam, de elolvastam a tenyérjós könyveket is, agykontrollt is, Jézus csodáit szkeptikusan magyarázó könyvet is, úgy érzem elég mélyen merítettempro és kontra. Lassan és mérlegelve döntök ilyen kérdésekben... Telt az idő.

Egy nap benéztem az egyetemre, ahova a barátaim jártak. Ott egy játékot hirdettek, egy totót. Vettem egy lapot és is, bár nem jártam oda... nem szoktam csalni, de nagyon érdekelt. Nem emlékszem a kérdésekre (lehet h vallási téma volt), de érdekelt, hogy nyertem-e. Sokáig keresgéltem, de nem találtam meg a helyszínt, így azt mondtam magamban, ha megtalálom most, akkor jó, ha nem, hazamegyek.A következő percben sikerült és felmentem az ELTE Bagolyvárába. Ott voltak a szervezők.

Megbeszéltük a válaszokat, egész jól sikerült... bevallottam, hogy nem ide járok... és végül kaptam egy ajándékkönyvet.

A könyv Josh McDowell:Több ​mint ács című könyve.

Elgondolkodtatott. Jézus miért mondta magát Isten Fiának, miért állította, hogy Ő maga isteni személy? Bolond volt? Hitte szegény, de hát ugye nem volt normális? A történetek nem utalnak elmebajra. Hazug volt? Becsapott mindenkit? A leírások alapján kora legbecsületesebb személye volt.

Akkor csak igaz lehet. Azért állította, mert ez az igazság.

A könyv végén van egy személyes történet, amiben egy részegeskedő édesapa rátalál Istenre és új életet kezd. A megváltozott életek csendes bizonyságok.

Ekkor tudtam, hogy Isten keres engem, semmihez sem hasonlítható a jóság és a szeretet, amit személyesen adni tud.

Nem voltam és ma se vagyok "vallásos", nem boldogítanak a szertartások önmagukban. Kerestem sok mindenhol valamit, de nem tudott így megragadni senki.

Egy olyan ember vagyok, akinek meggyőződése, hogy Isten létezik,jó és szeret. Végtelen értelemmel és mélységgel tartja kézben a történelmet és az emberi sorsokat.

Minden más "istennél" többet tett értünk. Ő maga hozta meg az áldozatot, hogy örökre szólhasson a kapcsolatunk, nem pedig tőlünk várja a ceremóniákat, áldozatokat...

Puding próbája az evés, a tudományos gondolkodás lehetővé teszi, hogy próbát tegyünk: "Isten, ha létezel, vedd fel velem a kapcsolatot!"

Ha nem létezik, nincs mit veszíteni.

Ha létezik és létrejön a kapcsolat, akkor valami különleges történik, és az Isten örökre a családjába fogad.

"Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében."

"sok ateista pl. materialista, aki szerint csak az anyag es az energia letezik."

Nem így szól a meghatározás!

Hanem: az anyag (energia) az elsődleges, ez határoz meg mindent. Ennek lehet a függvénye az anyagtalan - HA létezik ilyen.

A nemlétezésről nem kell meggyőződni, ha valaminek a létezésére semmi nem utal. A default, praktikus álláspont, hogy azok a dolgok léteznek, amelyekről közvetlen érzékszervi, vagy közvetett kölcsönhatás útján tapasztalatot lehet szerezni.

Éppen ezért az ateista számára nemcsak az isten nemlétező, de az összes olyan fantázia szereplő/esemény, amelyről nem lehet megbizonyosodni. Például a Földre látogató földönkívüliek, meg a csakrák és a csí, a szellemek, kísértetek, élőhalottak, a Hétszünyű Koponyányimonyók, a vasorrú bába és a tündérkék. Vagy a globális összeesküvés-elméletek.

#52: >>Puding próbája az evés, a tudományos gondolkodás lehetővé teszi, hogy próbát tegyünk: "Isten, ha létezel, vedd fel velem a kapcsolatot!"<<

Nem jó! Honnan tudhatnád, hogy isten kapcsolatba lép veled? Hallod a fejedben? No és? A skizók is hangokat hallanak a fejükben. Az egyik legvalószínűbb válasz, hogy azért hallasz hangokat, mert megőrültél. Ez teljesen mindennapos. Az isten pedig olyan rendkívüli, hogy annak a kapcsolatteremtésnek is olyan rendkívülinek kell lennie, amit elképzelni se tudsz.

Ha egy lángoló bokorból kiabál kifele valaki, az még közel sem biztos, hogy isten. Ez nem tudományos gondolkodás, ez vágyvezérelt gondolkodás.

2000 évvel ezelőtt a közelkeletről semmilyen írásos emlék nem maradt fenn. Jézus mesekönyvét kb i.sz. 400 körül keltezték. Emberek. Akik azt írnak, amit akarnak. Aztán ezt a könyvet 1600 év során számtalanszor meghamisították; tuképpen annyiszor írták át, hogy abban sem lehetsz biztos, hogy a mai változatnak van-e bármilyen kis köze az eredetihez.

Más alapja pedig az egész sztorinak nincs.

Az nem tudományos kérdés, hogy egy definíció nélküli fogalom létezik-e, vagy sem. Tudományos módszert csak tapasztalati úton szerzett ismeretekre lehet alkalmazni. A tudomány CSAK olyan kérdésekre keresi a választ, amelyek igazoltan léteznek. Az esetlegesen létező dolgokkal nem foglalkozik, hisz nincs mivel. Majd ha megjelenik, akkor lesz mivel.

anonim: nem vagy hajlandó tudomásul venni a valóságot. Milliószám találsz rá példát, hogy mindenki meghal, és eltemetik (elhamvasszák, megsemmisítik a testét, és utána számára befejeződött minden. Az ellenkezőjére viszont sosem volt példa. Rossz érzéseid vannak a halállal kapcsolatban, pedig abban az állapotban semmi rossz nincsen már. Viszont az ember sajnálja, hogy utólag egy csomó jóból kimarad. Vigasztal viszont az a tudat, hogy egy csomó rosszból is kimaradsz, és nincsenek többé gondok.

Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. Ezt a tényt az sem változtatja meg, ha elképzelsz magadnak bármiféle felsőbb hatalmat, hiszen sokan teszik ugyanezt, és mégis meghalnak. A képzelt felső hatalmak még egy ember halálát sem akadályozták meg, tehát jó eséllyen nem is fogják eztán se. Tehát ez reményt nem nyújt. Aggodalomra viszont okot adhat.

Nem tudsz elképzelni egy örök életet. Semmiből sem jó a végtelen. Egy képzeletbeli mennyországban test nélkül, emberi tudattal örökké élni ember számára elképzelhetetlen, és visszataszító. Nincsenek testi szükségletek, de az agyunk úgy alakult ki, hogy a testi szükségletekhez igazodjon. Még szellemi munkát sem végezhet, hiszen tök fölösleges ott, ahol nincsenek gondok: örök boldogság vesz körül

De mit is jelent tulajdonképpen a boldogság, ha nincsenek gondok, nincsenek kihívások, és nincsenek kielégítetlen szükségletek? A végtelen unalom, amit nincs mivel kitölteni. Ennél rosszabbat nem is tudnék elképzelni.

"Milliószám találsz rá példát, hogy mindenki meghal, és eltemetik (elhamvasszák, megsemmisítik a testét, és utána számára befejeződött minden. Az ellenkezőjére viszont sosem volt példa. "

Tévedés. Az ateisták sem tudják, mi tortenik a halál után. Az elhunyt maradvanyait elemezhetik, hogy hogyan bomlik le stb,, de hogy van-e olyan resze az illeto lényének, amely tovább él (az elméje, vmilyen anyagtalan, spirituális, lelki formában, vagy síkon), azt senki nem tudja.

57-es nem azt mondja, hogy Isten meg fogja akadalyozni a halalat, hanem hogy o talán valamilyen formában tovább létezhet.

Minden ember más. Te úgy érzed, nem bírnád ki az orok életet, mert halálra unnád magad. Ez jó. Masnak meg az az elkepzeles, hogy a lélek túléli a test halálát, vigaszt jelent.

"van-e olyan resze az illeto lényének, amely tovább él (az elméje, vmilyen anyagtalan, spirituális, lelki formában, vagy síkon)"

Ezt pedig tiltja az energiamegmaradás törvénye.

"Te úgy érzed, nem bírnád ki az orok életet, mert halálra unnád magad."

Vagy valami más módon kellene gondoskodni róla, hogy bele ne őrülj.

Ezen kívül az emberi agy semmiképpen nem tud kezelni 600 évnél többet. Ha meg az is átalakul, akkor tulajdonképpen mi marad belőlünk?

Akkor rosszabb lesz, mintha a giliszta emberként élhetne tovább. Semmi köze nem lenne a régi életéhez.