Miért kell már a kisbabákat megkeresztelni?

A magyar "keresztelés" eredete az ószláv "kereszténnyé tevés" (Krst) kifejezésből ered (nem a kereszt szóból!), mely keleti közvetítéssel került a magyar nyelvbe. Ez is bizonyítja, hogy a honfoglalás után, sőt már az előtt népünk egy része keresztény volt. Term. ez nem nyugati szláv ("szlovák" anakronizmus) hatás.

Az ősegyházi korban (újszövetség és apostoli atyák) és az óegyházi korban (2-8. sz.) az alábbi kifejezéseket találjuk erre a szentségre:

+ baptismos, baptismus (gör. lat.) => alámerítés, alámerülés;

+ lavacrum (lat.) => fürdő;

+ photismos, illuminatio (gör. lat.) => megvilágosítás;

+ sfragos, sigillum => pecsét.

Ez az első, legszükségesebb szentség, melyben a vízzel való leöntés és a Szent Háromság személyeinek hívása által az ember a megszentelő kegyelem elnyerésével lelkileg újjászületik.

Ez a kereszténnyé avatás, a Krisztusba vezetés (initiatio) első szentsége.

A keresztség ószövetségi előképei (prototypus), melyek úgy a liturgikus szövegekben, mint a liturgikus tárgyak szimbolikájában megjelennek:

+ a vízözön és a bárka;

+ a Vörös-tengeren való átmenet;

+ a sziklából fakadó víz;

+ a körülmetélés.

Előkészület reá Keresztelő Szent János keresztsége (baptismos), mely még nem volt szentség (ez mintegy bűnbánati "szentelmény" volt, 'ex opere operantis' hatott, jelezte, és nem létrehozta a hatást, az ünnepélyes szentmise előtt való szenteltvízhintéshez hasonlítható). Jézus Krisztus ezt vette föl, és ezzel mintegy "liturgikusan" szentséggé tette azt, majd törvényhozóként el is rendelte (Mt 28: 19; Jn 3 sk.).

Jézus Krisztus azért alapította, hogy ezáltal megadja a lelki újjászületést és az örök üdvösséget. Az apostolok az első pünkösd napján már kiszolgáltatták Krisztus parancsának megfelelően, majd hirdetik és továbbadják minden népnek.

A keresztség anyaga:

+ a vízzel való lemosás, mely történhetik

=> alámerítéssel;

=> leöntéssel;

=> meghintéssel.

Valódi víznek kell lennie az érvényességhez.

Az ünnepélyes kiszolgáltatáshoz keresztvíz szükséges.

Az alámerítés a rendes formája, de nem a kizárólagos formája, ahogy nem ír arról sehol az Újszövetség, hogy csak így tegyétek ezt, ill. hogy maga a szó ezzel a jelentéssel bír-e (erről később). Lehet egyszeri és háromszoros alámerítéssel keresztelni.

Már a Didakhé említi (1. sz.), hogy az ősegyház is gyakorolta a leöntést és a meghintést, amit a "betegek keresztségének" (baptismus clinicorum) hívtak.

Ráadásul maga a "baptismos" szó a Krisztus korabeli görögben már "lemosás" jelentéssel bírt elsődlegesen, és az ősegyház legkorábbi dokumentumaiban ezzel a jelentéssel használják, így értelmezik a Szentírást, mert maga az anyag ez (vízzel való lemosás).

Maga Jézus mondja Péternek, hogy "elég ha a lábadat megmosom, és tiszta leszel".

A Bethseda fürdő leprása is éppen, hogy érinti a vizet, már meggyógyul... "Uram, hints meg izsóppal, és megtisztulok."

Ezen az alpon nem elég a kenyérnek egy darabjából való evés, mert abban nincs jelen a teljes Krisztus.

Egyébként az anapbaptisták, baptisták bemerítkező-szektariazmusa a "sola Scriptura" és a fentebb citált exegézis (baptismos => lemosás) önellentmondásán túl azért is ostobaság, mert ők a katolikus értelmezésű szentségtant (ex operato opere) elvetik, szerintük (a jánosi keresztséghez hasonlóan) ez csak egy külső aktus, nem hozza létre a megszentelő kegyelmet, csupán jelzi azt, ami már végbement az emberi lélekben.

Sziasztok!

Nos én úgy gondolom, hogy aki kifogy az érvekből, az jobban teszi ha hallgat, hiszen azzal, hogy a vele egyet nem értőt kezdi el pocskondiázni, szerintem magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.

Nem szokásom másoktól idézni, ha ezt mégis megteszem, akkor korrektül leírom, hogy ki az illető, és miért idézem őt. Ez az elmúlt két alkalommal sem történt másként. Elismerem hibázhatok én is, most azzal követtem el hibát, hogy nem írtam le a forrást, és az évszámot. Persze erre mondhatnám azt, hogy "bagoly mondja..." ;-)

Nos akkor pótolom a hiányosságot. Az első idézet címe és forrása, amit Tomka Ferenc katolikus teológustól idéztem: A csecsemőkeresztség az egyház életében c. cikkéből való. Megjelent a Vigília 1978/12. számában, 820-826. o.

Ez szépen példázza, hogy újabban a protestáns érveket átveszi a katolikus teológia is.

A második kifogásolt idézet, amit az előttem szóló "a primitív 19. századi amerikai antikatolicizmus" jelzőkkel illetett: Tatai István református lelkésznek: A csecsemőkeresztség c. cikkéből való. Megjelent a Theológiai Szemle 1994/1. 5-11. o.) Érdekes ugye?

Üdv. Péter

"Maga Jézus mondja Péternek, hogy "elég ha a lábadat megmosom, és tiszta leszel".

A Bethseda fürdő leprása is éppen, hogy érinti a vizet, már meggyógyul... "Uram, hints meg izsóppal, és megtisztulok.""

Csakhogy itt nem az önátadásról és kereszténnyé keresztelésről van szó!