Miért kell már a kisbabákat megkeresztelni?

Szerintem nincs gázabb dolog, mint azért akarni templomi esküvőt, mert "olyan" szép. Nem vagyok bigott vallásos, se legalább azért higgyünk valamiben, ha belépünk egy templomba.

Pusztán technikai kérdés (képmutatással vádolók kíméljenek, nem a vallási részre vagyok most kíváncsi):

Tényleg elég az esküvőhöz, ha az egyik fél meg van keresztelve, de

- ha a párod sem lesz, akkor nincs az a pap, aki összeadna (vagy úgy kezded az ismerkedést, hogy szia, lehet templomi esküvőnk?), vagy hajlandóak lesztek az esküvő miatt keresztelkedni?

- még ha a párod meg is van, a legtöbb pap megköveteli mindkét fél keresztelkedését. Akkor mit csinálsz? Jársz egy évig hittanra, gyónsz - vagy nem leszel rá hajlandó, ezzel a párodat is kizárod a házasság szentségéből?

Ezen kívül én azt gondolom, ha a gyereknek kicsi kora óta van vallása (ismét nem arra gondolok, hogy hittan meg templom rendszeresen, de belenő abban, hogy ő katolikus/református... stb.), kisebb eséllyel szívja be egy szekta.

Egyébként "kikeresztelkedni" nem lehet, de másik vallásra áttérni igen. Akkor az első automatikusan megszűnik. Szóval választási lehetőséged később is van.

Ui: a házasság ugyanúgy szentség, mint a keresztség.

Azzal nem bélyegzed meg magad?

Ez nem igaz, nem kenhető meg a legtöbb pap. Van, aki pénz nélkül is rugalmasabb, van, aki pénzért sem.

A kérdés továbbra is az, ha ragaszkodik a keresztséghez, de meg nem vagy hajlandó (ami jelezem, érthető), de a párod hívő ember, és fontos lenne neki az áldás (ez is érthető), akkor mit teszel? (Ezt lehet áthidalni a gyerekkori megkereszteléssel.)

És arra sem válaszoltál, hogy a házasság szentsége miben különbözik a keresztség szentségétől a megbélyegzést illetően.

Az utolsó válaszadóval maximálisan egyetértek! Nekem volt választási lehetőségem, még is annyit kellett tanulnom azért hogy megkereszteljenek, hogy sokszor kérdezgettem anyut, hogy miért nem lehetett csecsemő koromban... Tesóm meg lett keresztelve baba korában, sosem foglalkozott a vallással... én nem lettem, még is felküzdöttem magamat a létrán, és le is bérmálkoztam! Pár ismerősömmel bekerültünk egy "szektába", ahol ők át is keresztelkedtek, nekem eszem ágában sem volt, és a mai napig büszke vagyok ezért magamra!!!

Úgy gondolom, aki nem keresztény, nem katolikus, nem hisz az egészben, az ne akarjon templomban esküdni, és ha rajtam múlna, nem is engedném!! Ezen felül tudni kell, hogy ha katolikus esküvője van a két félnek, tök mindegy, hogy az egyik pogány vagy más vallású, vagy bármi, ott esküt kell arra tenni, hogy a gyerekeket "katolikus hitben" nevelik... Ennek valaki eleget tesz, valaki nem. Én meg fogom kereszteltetni a gyermekemet, és ha majd ő úgy dönt, hogy nem kíván élni a vallás adta lehetőségekkel, akkor nem fog, ha úgy gondolja, hogy eszerint szeretne élni, abban is teljes mértékben támogatni fogom. Nem kell ezt túl bonyolítani, a döntési lehetőség így is fennáll...

A válaszoknak csak egy részét olvastam el, de azokban is találtam rengeteg badarságot.

Attól, hogy valaki meg lesz keresztelve még nem lesz Krisztus követője(keresztény=Krisztus követője).

Nem a keresztség az üdvösség feltétele a Biblia szerint, hanem a hit. "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék."(Efézus 2:8-9)

A Biblia azt írja, hogy az keresztelkedjen meg aki hisz. (Abba most ne menjünk bele, hogy a görögben az a szó amit a megkeresztelésre használ, az vízalá merítésre utal).