Miért kell már a kisbabákat megkeresztelni?

Ennyire zavar a keresztség, de a templomi esküvő azért kellene....Mert szép... Nem képmutatás ez???? Vicces.....

A templomi esküvő is csak a vallás része. Isten színe előtt fogadtok örök hűséget és az Ő áldását kéritek. Ja, és a polgárival ellentétben nem felbontható.... Ha ilyen liberális vagy, gondolkodj el ezen....ez nem megbélyegzés....?

Amúgy meg Te is úgy neveled a gyerekedet ahogy akarod, és én is.

Nehogy már azon kiakadj, hogy majd az én gyerekemnek nem lesz választási lehetősége.... Mindenki a saját életével foglalkozzon!

Amúgy meg, ne haragudj kérdező, de tényleg elég tudatlan vagy, mint itt ki is derült...nem tudom, hogy ez csak a korodból adódik-e vagy csak tájékozatlanság...

Látod, pont ezért kell egy gyereket vallásos közegben nevelni, hogy legalább tudja miről van szó és úgy dönthessen...

Egyeseknek kényes téma ez, hát ezt sajnálom!

A 12:42-s a lényegre tapintott, ott van az igazság.

"Ennek az az oka, hogy a keresztény vallás szerint aki nincs megkeresztelve, az nem kerülhet a menyországba halála után."

Azért ne essünk túlzásba! A keresztény vallást ugyebár Krisztus alapította? Ha ez így van, tán érdemes lenne a forrásnál kutakodni az ügyben, hogy helyes-e csecsemőket keresztelni? Ott meg ilyenről szó sincs.

Valójában nem a "keresztény vallás" szerint működik ez, hanem a katolikus egyház szerint - van "némi" különbség!

De mondom, a 12:42-s összefoglalta a lényeget a témában.

"Ezen kívül én azt gondolom, ha a gyereknek kicsi kora óta van vallása (ismét nem arra gondolok, hogy hittan meg templom rendszeresen, de belenő abban, hogy ő katolikus/református... stb.), kisebb eséllyel szívja be egy szekta."

Elég érdekes gondolatok ezek, a kérdező mit tart szektának?

A biblia alapján a katolikus egyház semmi esetre sem egyház,leginkább szekta. A csecsemő keresztséggel együtt.

A kérdező lefejelné a ZSIDÓ szülőket,később a SZEKTÁK beszippantó erejéről írt.Lehetséges 10 évet késik az órája?

Magyarországon valóban vallásszabadság van,így nem ciki ha egy gyermekkorban megkeresztelt katolikus/református családban felnőtt ember-azok képmutatását esetleg megismerve- keresi Istent,és a bibliát tanulmányozva mondjuk

a HIT gyülekezetében-ha nem is pont egy szektában- megtér,magyarul Istent választja,és erkölcsös életet akar onnantól élni. Van ehhez joga,igen !

Olvasd ezt el: [link]

"A gyermekek keresztelése érvénytelen, az apostolok csak felnőtt embereket kereszteltek. Hiszen a gyermeknek még nincs is bűne."

Ezen a téveszmén alapul az egész baptista vallásszakadás. Először is: a gyermeknek nincs ugyan személyes bűne, de megvan a lelkén az ősbűn vagy áteredő bűn foltja, vagyis hiánya annak a természetfeletti kegyelemnek, melyet a keresztség által önt Isten a lelkekbe.

Másodszor: honnan tudják a baptisták, hogy az apostolok csak felnőtteket kereszteltek? A Szentírás erről nem mond semmit! Ha csak a Szentírás az irányadó, akkor máris csapdába estek!

Harmadszor: ha Krisztus Urunk a keresztséget minden ember számára az üdvösség feltételévé tette (Ján. 3, 5), kegyetlenség volna a gyermekeket kizárni az üdvösségnek ebből a fenséges eszközéből; hiszen a gyermek fiatalon is meghalhat s akkor mi lesz vele? Nem kárhozik el ugyan a szó szorosabb értelmében, de keresztség nélkül semmi esetre sem juthat el az Isten boldogító színelátására. Ezenkívül Szent Pál a keresztségről azt mondja, hogy az a keresztények körülmetélése (Kol. 2, 11); márpedig a körülmetélésben már a gyermekek is részesültek.

"Krisztus is csak felnőtt korában keresztelkedett meg."

Ez aztán bizonyíték! Krisztus keresztelkedése egyáltalán nem azonos a keresztény keresztelkedéssel, hiszen ott csak Keresztelő János kereszteléséről, egyszerű bűnbánati jelképről volt szó. Egyébként Jézus gyermekkorában az újszövetség törvénye és az újszövetségi keresztség szentsége még egyáltalán nem volt elrendelve, természetes tehát, hogy Jézus sem vehette volna igénybe, semmilyen formában. Jézusnak gyermekkorában még csak a körülmetéltetés volt elrendelve s Jézus azt csakugyan már gyermekkorában felvette.

"De a gyermek még nem hihet; pedig Jézus azt mondja, hogy az üdvösséghez hit és megkeresztelkedés szükséges."

Úgy van, ezért a gyermeknek is hinnie kell, mihelyt eszének használatáig eljut; de a keresztségben részesülhet előbb is. Az ellenkezőre semmiféle érv nincs.

A gyerekkeresztelés gyakorlatát az újabb időkben néha támadás éri. Egyesek azt állítják, hogy ez a gyakorlat értelmetlen, hiszen a gyermekek nincsenek még tudatuknál, és ezért nem tudnak a keresztelésükben hittel közreműködni. Továbbá azt is mondják, hogy ez fölösleges gyámkodás a gyermekek fölött, inkább meg kell várni, míg a gyermekek felnőnek és maguk eldönthetik, melyik valláshoz vagy felekezethez akarnak tartozni. Elvégre nem lehet valakire csak úgy, megkérdezése nélkül egy vallás kötelezettségeit rárakni.

Ezekkel a véleményekkel szemben a következőket kell elmondanunk:

1. Ahogy a gyermek saját közreműködése nélkül jutott az áteredő bűn állapotába, ugyanúgy meg lehet ettől a közreműködése nélkül is szabadítani.

2. A kegyelemben való részesedés és Krisztusban való közösség nem terhet jelent, hanem a legnagyobb jótéteményt, amely egy embernek valaha is osztályrészül juthat.

3. Az ember egyáltalán nem dönthet kénye-kedve szerint arról, hogy Krisztust követni akarja-e vagy sem. Minden embernek kötelessége katolikus kereszténynek lennie, mihelyst a katolikus vallás igazságait megismerte. Bár mindenki szabadon megtagadhatja ezeket a kötelezettségeket, de akkor ez már bűn, amelynek következményeiért felelni kell. Könnyen belátható, hogy a gyerekkereszteléssel való szembenállás az áteredő bűnben és a kereszténységben, mint egyetlen igazságban való hit meggyengüléséből származik.

4. Végezetül még utalni lehet arra is, hogy világra jöttünket és neveltetésünket sem tudtuk magunk kiválasztani. Senki nem kérdezte tőlünk, hogy meg akarunk-e születni. Minden ember életében vannak olyan döntések, amelyeket azok a körülmények határoznak meg; amelyekbe beleszületett. Ez az ember szociális természetéből fakad.

Ezek azok az okok, amik miatt a gyerekkeresztelés a kezdetektől fogva szokásban volt. A Szentírásban ugyan nincs szó kifejezett gyerekkeresztelésről, de több helyen is olvashatunk beszámolót megtérteknek „egész háza népükkel” való megkereszteléséről. (lásd ApCsel 16,15/33; 1 Kor 1,16), és joggal feltételezhetjük, hogy ezek között gyerekek is voltak. A 3. században jött divatba az a káros szokás, miszerint a keresztelőt egész a felnőttkorba kitolták, bár egészen más okból, mint manapság: attól féltek ugyanis, hogy a fiatalkori harcokban elveszíthetik a keresztelés utáni bűntelenséget, s ezért úgy gondolták, jobb, hogyha a keresztséget csak érettebb korban kapják meg. Szent Ágoston és az egyházatyák azonban a keresztség szentségével való ezen visszaélés elleni harcukban hivatkozni tudtak az ősi hagyományra.

Kol 2,11-12 – A keresztség a körülmetélést váltja fel.

Ter 17,12 – A körülmetélést a születés utáni nyolcadik napon tartották.

Mk 10,14 – Gyermekek is részesülhetnek lelki előnyökben.

Jn 3,5; Mk 16,16 – Isten Országába a keresztség által lehet belépni.

Róm 5,18-19 – ádám bűne mindenkire kárhozatot hozott. A kiút a keresztség (vö. Róm 6,3-4).

Lk 18,15 – „Odavitték hozzá a kisgyermekeket is.”

ApCsel 16,15 – „Ő és házanépe (= oikosz) megkeresztelkedett” (A gyermekek a házhoz tartoztak)

ApCsel 16,33 – „Megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan”

1Kor 1,16 – Pál megkeresztelte Sztefanász egész házanépét.

Ter 47,12 – „József ellátta… atyjának egész családját (= oikosz) kenyérrel, gyermekeik száma szerint.” Azaz az „oikosz” szó magában foglalja a kisgyermekeket is.

ApCsel 2,38-39 – Keresztelkedjetek meg, „mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak” (a szó csecsemőt is jelent).

Mt 8,5-13; 9,2; 15,21-28; Lk 5,20; 7,7 – Más hitére is lehet alapozni a bűnök bocsánatát.

Mit tesz a keresztség az 1Pét 3,18-21 szerint? Kiknek kell megkeresztelkedniük az ApCsel 2,38-39-ben? Kiknek szól a keresztség ígérete? Mivel hasonlítja össze Pál a Kol 2,11-12-ben a keresztséget? Mikor metélték körül azokat, akik az Ószövetségbe léptek (hány éves korban)? Megkeresztelt-e Pál egy egész háznépet? A Jn 3,1-7 azt mondja, hogy újjá kell születnünk Lélektől és …………? Kiknek a nevére kell megkeresztelkedni a Mt 28,19 szerint? Gondolod, hogy másféle keresztség is létezett, mint amit ez a vers mond? Az evangélium ezen szavai szerint a keresztség előtt vagy utána kell megtanítani Jézus parancsait az embereknek? Előtte vagy Utána? A legelső keresztények hogyan kereszteltek a legelső keresztények nem-kanonikus írásai (pl a Didakhé) szerint?

ehet, sôt kell keresztelni kisgyermekeket (csecsemôket) is.

Tételünket hittételként tanította a trienti zsinat (DS 1514). Elvi alapja az, hogy a keresztségnek a Bibliából ismert hatásai -- fôleg az új élet adományozása -- kisdedekre is alkalmazhatók [59]. Tételünk gyakorlati vonatkozásait a ,,theologia pastoralis'' tárgyalja.

A Bibliában kifejezett tanúságot nem találunk, de joggal feltételezzük, hogy amikor családokat kereszteltek (Kornéliusz: ApCsel 10,44-48; Lidia: ApCsel 16,14-15; a filippi börtönôr: ApCsel 16,33; Kriszpusz: ApCsel 18,8; Sztefanász házanépe: 1Kor 1,16), a gyermekek sem maradtak ki. Sôt talán Szent Péter pünkösdi beszédére is utalhatunk, azt mondotta ui., hogy a gyermekek számára is eljött az üdvösség (ApCsel 2,39). Annál inkább feltételezhetünk ilyeneket, mert Szent Pál szerint a keresztség a körülmetélést váltotta fel (Kol 2,11). -- A szenthagyomány régtôl fogva szokásként említi a kisgyermekek megkeresztelését (Irenaeus, Tertullianus, Cyprianus, Hippolytus, Origenes), bár kétségtelen, hogy kb. 400-ig jobbára felnôtteket kereszteltek. A gyermekkeresztelés elterjedése két tényezôvel függött össze. Részben azzal, hogy egyre több felnôtt akadt, akik annyira erôsek voltak a hitben, hogy merték vállalni gyermekük vallásos nevelését, részben pedig azzal, hogy az áteredô bűn egyetemessége fokozatosan tudatosult.

Gyermekkeresztelés esetén a gyermek hitét a család (szülôk és keresztszülôk) és a közösség képviseli. ,,Amint az ember természetes személyiségét a család védôszárnyai alatt fejleszti ki, úgy természetfölötti kibontakozása is rászorul a keresztény családi fészek melegére. Ez biztosítja a légkört, amely lehetôséget nyújt a személyes hit kifejlôdésére'' (F. Klostermann).

Gyermekkereszteléskor az áteredô bűn eltörlését nem valami mágikus szertartás erejétôl várjuk, hanem az újszövetségi választott népbe való bekapcsoltságtól és Krisztus Lelkével való habituális egybekapcsolódástól. Isten a keresztség által elindítja a gyermeket azon az úton, amely az ô igazi szabadságához, igazi egyénisége kibontakozásához és abszolút jövôje biztosításához vezet. A gyermek üdvösségének biztosításán kívül erre a többletre, szabadsága és egyénisége kibontakozásának lehetôségére is kell gondolnunk. Mindezeknek a szempontoknak együttes figyelembevétele ment meg attól, hogy a gyermekkeresztelésben mágikus ceremóniát lássunk.

De nem jogtalanság-e a kisgyermekkel szemben, hogy kötelezettségeket rakunk a vállára a keresztségkor az ô megkérdezése nélkül? Ne feledjük, hogy a kötelezettségek fejében örök üdvösségének biztosítását kapja, és igazi személyisége kibontakozásának útja nyílik meg. Igaz ugyan, hogy a megkeresztelttel szemben nagyobb igényei vannak Istennek és Egyházának, de nem külsô kényszer hatása alatt, hanem szabad döntések formájában kell majd neki realizálnia ezeket az igényeket, mikor értelmének használatára eljut.

Nb. Végszükség esetén már az anyaméhben levô magzatot is meg lehet keresztelni, hiszen ô is ember. A megkeresztelés kötelessége azonban mindig csak olyan esetben lép életbe, ha a gyermek halálveszedelemben forog.

A protestánsok a gyermekkeresztelésrôl nem egységesen vélekednek. Luther saját szentségtanával ellentétben (mert szerinte ex opere operantis hatnak a szentségek) kezdettôl szükségesnek tartotta. Kálvin eleinte ellene volt, késôbb az Istennel kötött szövetségre és az isteni ígéretre hivatkozva (aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül) elfogadta. Neves hittudósaik egy része ellenzi (így E. Brunner, K. Barth, M. Barth, P. Tillich), mások védelmezik (pl. P. Althaus, J. Jeremias).

A gyermekek „akkor legyenek keresztények, amikor Krisztust meg tudják ismerni!” E szavakat egy Tertullianus nevű író jegyezte le az i. sz. második század vége felé. A csecsemőkeresztelés ellen tiltakozott, mely szokás kezdett gyökeret verni napjainak hitehagyott kereszténységén belül. Ellentmondva Tertullianusnak és a Bibliának, Ágoston egyházatya azt állította, hogy a keresztelés eltávolítja az eredeti bűn szennyét, és a csecsemők, akik kereszteletlenül halnak meg, elkárhoznak. Ez a hiedelem elősegítette annak a szokásnak az elterjedését, hogy a csecsemőket a születésük után amilyen hamar csak lehetett, megkeresztelték.

A kereszténység sok nagy-egyháza még mindig keresztel újszülött csecsemőket. Továbbá a történelem során az úgynevezett keresztény nemzetek uralkodói és vallási vezetői elrendelték a leigázott „pogányok” kényszerkeresztelését. De a csecsemőkeresztelésnek és a felnőttek erőszakos megkeresztelésének nincs bibliai alapja.

Vajon a gyermekek képesek józanul dönteni az önátadásukról? A Szentírás nem határozza meg, hogy milyen korban lehet megkeresztelkedni. Az azonban biztos, hogy egy csecsemő nem képes hívővé válni, a hitével összhangban cselekedni, vagy átadni magát Istennek (Cselekedetek 8:12). Augustus Neander egyháztörténész az egyik könyvében a következőket jelenti ki az első századi keresztényekről: „Először csak felnőtteket kereszteltek, mivel az általános felfogás az emberek között az volt, hogy a keresztelés és a hit szorosan összetartozik” (General History of the Christian Religion and Church).

„A hit és a keresztség mindig is kapcsolatban álltak egymással, s ezért igen valószínű . . . , hogy a csecsemők keresztelése ebben az időszakban [az első században] ismeretlen volt . . . Az, hogy először csak a harmadik évszázad folyamán ismerték el apostoli hagyománynak, az apostoli eredet elismerésének inkább ellene, semmint mellette szóló bizonyítéka” (History of the Planting and Training of the Christian Church by the Apostles.)

De mit mond a Biblia?

Bűnbocsánatot eredményez-e a vízben való megkeresztelkedés?

1Ján 1:7: „Ha azonban a világosságban járunk, ahogy ő maga a világosságban van . . . Jézusnak, az ő Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől.”

(Tehát nem a keresztelés vize, hanem Jézus vére tisztít meg minket a bűneinktől.)

Máté 3:11: „Én [Keresztelő János] vízzel keresztellek titeket megbánásotok miatt, de aki utánam jön [Jézus Krisztus], erősebb nálam, akinek saruját sem vagyok méltó levenni.”

(Az 5. és 6. versből, valamint a Cselekedetek 13:24-ből kitűnik, hogy János nem mindenkihez, hanem csak a zsidókhoz lett irányítva. Miért? A zsidóknak a Törvényszövetség ellen elkövetett bűnei miatt, s hogy Krisztus számára előkészítse őket.)

Csel 2:38: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására.”

(Maga a keresztség ténye eredményezett bűnbocsánatot? NEM! Vegyük tekintetbe: Ez a beszéd a zsidóknak szólt, akik felelősek voltak Krisztus haláláért. [Lásd: 22., 23. vers.] Az ő keresztségüknek bizonyítania kellett valamit. Mi volt ez? Az, hogy most úgy hisznek Jézusban, mint a Messiásban, a Krisztusban. Csak így nyerhettek bűnbocsánatot [Csel 4:12; 5:30, 31].)

Csel 22:16: „Kelj fel, keresztelkedj meg, és mosd le bűneidet azáltal, hogy segítségül hívod az ő nevét.” (Lásd még: Cselekedetek 10:43. "Mellette tanúskodik az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök megbocsátását, aki hisz benne.”)

Tehát akárhogy csűrjük-csavarjuk az Írás szövegét, belőle mindig kitűnik, hogy a keresztség mellett a "bűnök bocsánatához", mindig is szükség volt az aktív, tudatos közreműködés. Vagyis semmiképpen nem a keresztelkedés jelképes szertartása (bár elengedhetetlen) tisztít meg bennünket a bűnöktől!

Még egy megjegyzés. A gyereknek nyilván joga van dönteni....ha ezt ha ennyire hangsújozza mindenki (sok liberális)....Arra nem gondolnak, hogy akkor joga van megszületni is, ha már megfogant.....?

Szerintem ugyanúgy ahogy egy szülő jó esetben értékrendet, jó példát mutat/ad egy gyereknek, adhat vallást, "hitet" is...... A szülőnek van joga ehhez. Ha a gyerek felnőtt fejjel nem szeretné, szíve joga....

Ez nem lehetőség, hanem kötelesség, úgy gondolom.