Melyik a jobb? Egy néhány hónapos csecsemőt megkeresztelni egy adott vallásban,

Szia!

Úgy gondolom a kérdésben benne van a válasz! Természetes dolog, hogy jobb a tudatos felnőttkorban választott keresztség, nem véletlen, hogy a Biblia is ezt tanítja.

A korunkbeli "nagy" protestáns és katolikus teológusok jelentős része is kiáll a tudatos választáson alapuló felnőttkeresztség mellett, és több olyan ébredési mozgalom van, még az un. történelmi egyházak között is, amelynek nem titkolt célja, hogy visszaállítsa ezt a szép bibliai hagyományt.

Üdv. Péter

Azért jó, ha már gyermekként meg van keresztelve, és később majd jár hittanra, mert így van lehetősége tényleges döntést hozni. Megismerkedhet pl. a katolikus tanokkal, és aztán dönthet, hogy szeretne-e a katolikus egyházhoz tartozni vagy inkább más szimpatikusabb neki. De ha lehetőséget se adunk neki, hogy megismerje a Biblia tanításait, akkor nincs miről döntenie. Amit nem ismer meg, arról dönteni sem tud. A keresztény szülő szeretné, hogy gyermeke már kiskorától megismerje Isten, tudja, hogy Istenhez és egy közösséghez tartozik ő is, ahol számontartják. Tehát ott legyen megkeresztelve, amilyen vallással majd a szülő szeretné megismertetni. Mivel 1 a keresztség, ezért felnőttkorban dönthet másik keresztyén vallás mellett is. (Jehova Tanúi esetében ez nehezebb kérdés, mert ők nem ugyanazt vallják Jézusról, mint a keresztyén felekezetek.) Eddig a gyakorlati válasz.

Ha már szóba került a gyermekkeresztség kritikája, néhány szót arról is, hogy miért van gyermekkeresztség. A keresztség a Krisztushoz tartozás, a Krisztus váltsághalálában való hit látható megerősítését jelenti. Ahogy a víz lemossa a test szennyét, úgy tisztít meg Krisztus az ő kereszthalála által minden bűnömből. A gyermek ebből még nem ért semmit, ezért akkor számára ez nem jelent semmit, de jelenti Isten megelőző szeretetét. Isten már akkor hívja a Vele való szövetségbe, kapcsolatba, közösségbe, mikor ő még ebből semmit sem érthet. Jelképezi, hogy Krisztus őérte is meghalt, őt is tanítványának hívja, még mielőtt ő érthetne ebből valamit. Ezt ő később értheti meg, fogadja el, lehet ténylegesen Krisztus tanítványává, és tehet vallást a hitéről.

Ezt segíti, ha a szülők is Krisztus követői, és hitüket a gyakorlatban is megélik. De tudjuk, hogy hívő szülők esetén sem garancia, hogy a gyermek is megtér, és hívő lesz, és viszont hitetlen szülők gyermeke is megtérhet fiatal vagy felnőtt korban.

"Azért jó, ha már gyermekként meg van keresztelve, és később majd jár hittanra"

Fordítva is lehet: előbb hittanra jár a gyerek, aztán majd amikor meg akar keresztelkedni, akkor megkeresztelkedik.

Olvassátok el: [link]

„A gyermekek keresztelése érvénytelen, az apostolok csak felnőtt embereket kereszteltek. Hiszen a gyermeknek még nincs is bűne.”

Ezen a téveszmén alapul az egész baptista vallásszakadás. Először is: a gyermeknek nincs ugyan személyes bűne, de megvan a lelkén az ősbűn vagy áteredő bűn foltja, vagyis hiánya annak a természetfeletti kegyelemnek, melyet a keresztség által önt Isten a lelkekbe.

Másodszor: honnan tudják a baptisták, hogy az apostolok csak felnőtteket kereszteltek? A Szentírás erről nem mond semmit! Ha csak a Szentírás az irányadó, akkor máris csapdába estek!

Harmadszor: ha Krisztus Urunk a keresztséget minden ember számára az üdvösség feltételévé tette (Ján. 3, 5), kegyetlenség volna a gyermekeket kizárni az üdvösségnek ebből a fenséges eszközéből; hiszen a gyermek fiatalon is meghalhat s akkor mi lesz vele? Nem kárhozik el ugyan a szó szorosabb értelmében, de keresztség nélkül semmi esetre sem juthat el az Isten boldogító színelátására. Ezenkívül Szent Pál a keresztségről azt mondja, hogy az a keresztények körülmetélése (Kol. 2, 11); márpedig a körülmetélésben már a gyermekek is részesültek.

„Krisztus is csak felnőtt korában keresztelkedett meg.”

Ez aztán bizonyíték! Krisztus keresztelkedése egyáltalán nem azonos a keresztény keresztelkedéssel, hiszen ott csak Keresztelő János kereszteléséről, egyszerű bűnbánati jelképről volt szó. Egyébként Jézus gyermekkorában az újszövetség törvénye és az újszövetségi keresztség szentsége még egyáltalán nem volt elrendelve, természetes tehát, hogy Jézus sem vehette volna igénybe, semmilyen formában. Jézusnak gyermekkorában még csak a körülmetéltetés volt elrendelve s Jézus azt csakugyan már gyermekkorában felvette.

„De a gyermek még nem hihet; pedig Jézus azt mondja, hogy az üdvösséghez hit és megkeresztelkedés szükséges.”

Úgy van, ezért a gyermeknek is hinnie kell, mihelyt eszének használatáig eljut; de a keresztségben részesülhet előbb is. Az ellenkezőre semmiféle érv nincs.

A gyerekkeresztelés gyakorlatát az újabb időkben néha támadás éri. Egyesek azt állítják, hogy ez a gyakorlat értelmetlen, hiszen a gyermekek nincsenek még tudatuknál, és ezért nem tudnak a keresztelésükben hittel közreműködni. Továbbá azt is mondják, hogy ez fölösleges gyámkodás a gyermekek fölött, inkább meg kell várni, míg a gyermekek felnőnek és maguk eldönthetik, melyik valláshoz vagy felekezethez akarnak tartozni. Elvégre nem lehet valakire csak úgy, megkérdezése nélkül egy vallás kötelezettségeit rárakni.

Ezekkel a véleményekkel szemben a következőket kell elmondanunk:

1. Ahogy a gyermek saját közreműködése nélkül jutott az áteredő bűn állapotába, ugyanúgy meg lehet ettől a közreműködése nélkül is szabadítani.

2. A kegyelemben való részesedés és Krisztusban való közösség nem terhet jelent, hanem a legnagyobb jótéteményt, amely egy embernek valaha is osztályrészül juthat.

3. Az ember egyáltalán nem dönthet kénye-kedve szerint arról, hogy Krisztust követni akarja-e vagy sem. Minden embernek kötelessége katolikus kereszténynek lennie, mihelyst a katolikus vallás igazságait megismerte. Bár mindenki szabadon megtagadhatja ezeket a kötelezettségeket, de akkor ez már bűn, amelynek következményeiért felelni kell. Könnyen belátható, hogy a gyerekkereszteléssel való szembenállás az áteredő bűnben és a kereszténységben, mint egyetlen igazságban való hit meggyengüléséből származik.

4. Végezetül még utalni lehet arra is, hogy világra jöttünket és neveltetésünket sem tudtuk magunk kiválasztani. Senki nem kérdezte tőlünk, hogy meg akarunk-e születni. Minden ember életében vannak olyan döntések, amelyeket azok a körülmények határoznak meg; amelyekbe beleszületett. Ez az ember szociális természetéből fakad.

Ezek azok az okok, amik miatt a gyerekkeresztelés a kezdetektől fogva szokásban volt. A Szentírásban ugyan nincs szó kifejezett gyerekkeresztelésről, de több helyen is olvashatunk beszámolót megtérteknek „egész háza népükkel” való megkereszteléséről. (lásd ApCsel 16,15/33; 1 Kor 1,16), és joggal feltételezhetjük, hogy ezek között gyerekek is voltak. A 3. században jött divatba az a káros szokás, miszerint a keresztelőt egész a felnőttkorba kitolták, bár egészen más okból, mint manapság: attól féltek ugyanis, hogy a fiatalkori harcokban elveszíthetik a keresztelés utáni bűntelenséget, s ezért úgy gondolták, jobb, hogyha a keresztséget csak érettebb korban kapják meg. Szent Ágoston és az egyházatyák azonban a keresztség szentségével való ezen visszaélés elleni harcukban hivatkozni tudtak az ősi hagyományra.

Kol 2,11-12 – A keresztség a körülmetélést váltja fel.

Ter 17,12 – A körülmetélést a születés utáni nyolcadik napon tartották.

Mk 10,14 – Gyermekek is részesülhetnek lelki előnyökben.

Jn 3,5; Mk 16,16 – Isten Országába a keresztség által lehet belépni.

Róm 5,18-19 – Ádám bűne mindenkire kárhozatot hozott. A kiút a keresztség (vö. Róm 6,3-4).

Lk 18,15 – „Odavitték hozzá a kisgyermekeket is.”

ApCsel 16,15 – „Ő és házanépe (= oikosz) megkeresztelkedett” (A gyermekek a házhoz tartoztak)

ApCsel 16,33 – „Megkeresztelkedett, és vele övéi is mindnyájan”

1Kor 1,16 – Pál megkeresztelte Sztefanász egész házanépét.

Ter 47,12 – „József ellátta… atyjának egész családját (= oikosz) kenyérrel, gyermekeik száma szerint.” Azaz az „oikosz” szó magában foglalja a kisgyermekeket is.

ApCsel 2,38-39 – Keresztelkedjetek meg, „mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak” (a szó csecsemőt is jelent).

Mt 8,5-13; 9,2; 15,21-28; Lk 5,20; 7,7 – Más hitére is lehet alapozni a bűnök bocsánatát.

Mit tesz a keresztség az 1Pét 3,18-21 szerint? Kiknek kell megkeresztelkedniük az ApCsel 2,38-39-ben? Kiknek szól a keresztség ígérete? Mivel hasonlítja össze Pál a Kol 2,11-12-ben a keresztséget? Mikor metélték körül azokat, akik az Ószövetségbe léptek (hány éves korban)? Megkeresztelt-e Pál egy egész háznépet? Igen – Nem A Jn 3,1-7 azt mondja, hogy újjá kell születnünk Lélektől és …………? Kiknek a nevére kell megkeresztelkedni a Mt 28,19 szerint? Gondolod, hogy másféle keresztség is létezett, mint amit ez a vers mond? Igen – Nem Ha igen, miért? Az evangélium ezen szavai szerint a keresztség előtt vagy utána kell megtanítani Jézus parancsait az embereknek? Előtte - Utána A legelső keresztények hogyan kereszteltek a legelső keresztények nem-kanonikus írásai (pl a Didakhé) szerint?