Miért félnek elköteleződni a férfiak?

Sok a rémtörténet - engem is visszatartanak. Persze a legtöbbje alaptalan, de van köztük igaz is (pl csak nézd meg ennek a kategóriának a kérdéseit: nem számolom, de az első három oldalon tuti lesz 10 olyan kérdés, hogy "már eladtam a férjem házát, kosiját, veséjét, elvettem a gyerekét, és kiheréltem, megvádoltam, hogy megerőszakolt. hogy tolhatnék ki vele jobban?")

Persze a legtöbb nő nem ilyen. De ezek nagyon ijesztőek akkor is.

Ez persze magánvélemény, kérem a piros kezet, tudom, hogy már remeg a kezetek felette.

Nyilván köze van ahhoz, hogy a "házasság" szót ma tisztán negatív értelemben használjuk. Mit hallanak férfiak-nők mindenhonnan: megcsalnak, hazudnak, házisárkány, meghízott, megütött, etc.

Valószínűleg ettől félnek: a csinos, kedves, türelmes, mosolygós nőből egy dagi sárkány lesz, akinek a mellére úgy ránő a gyerek, hogy a férfi többé a közelébe sem kerülhet. Az igazság viszont az, hogy addig jár a férfi a nőbe, míg bébi nem lesz a dologból. Ekkor pedig - a papíros részt kihagyva - elkezdődik ugyanaz a rémálom: anya szoptat, anya ideges, anya ugráltat, anya le se sz.r, de ha szóváteszem, még a falu rossza is én leszek.

Én megértem őket is. Nagyon nehéz eldönteni, hogy ki az, akire tíz év múlva is őszinte szeretettel nézünk. Más kérdés viszont, hogy bizonyos idő után papír nélkül is elkényelmesednek a felek a kapcsolatban, neadjisten gyerek, közös ház is van, majdnem ugyanolyan nehéz lelépni, mintha meg lennének gyűrűzve. Másfelől viszont nagyon sok férj is lazán elhagyja a famíliát, tehát a papír valójában semmit nem ér. Csak könnyebb egy sz.ros jogi intézményt okolni emberi természet, magatartások, és rossz választás helyett.

Emellett persze vannak nagyon jó kapcsolatok, ezeknek a sorsát nem egy anyakönyvi bejegyzés determinálja, hanem hogy összeillő felek kellő érzelmi intelligenciával kitartanak egymás mellett. Ilyen esetben a nő sem rinyál a gyűrűért, mert érzi: ennél elégedettebb akkor sem lenne, ha pár karáttal több lenne rajta.

20L