Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy éve még "jövő nyáron legyen eljegyzés", most meg "egyelőre biztos nem akarok elköteleződni"? Mit tegyek?
A párom mondta mindkettőt. Igaz, most munkanélküli vagyok és depressziós, rengeteget sírok, de a mai napom megkoronázta: öltönyt vett magának, elkísértem, az eladó meg azt hitte, esküvőre lesz. Ő meg amikor kimentünk, rögtön mondta, hogy hogy lefagyott, merthogy rájött, hogy még pár évig tuti nem akar semmi ilyesmit. Na ettől meg én fagytam le.
Nem akarok hisztizni, hogy vegyen el, de egész eddig arról volt szó, hogy mielőbb családot akar, most meg ez. Becsapva érzem magam. Mit tegyek?
Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Egy férfi sem tud olvasni egy nő gondolataiban. Szerintem először is keress fel egy pszichológust (magadnak, hogy segítsen ezeken a depresszióhullámokon.. egy kicsit jó érzés lesz majd ott kiengedni a szuszt a beszélgetések alkalmával) Ugyanakkor én szerintem mondd el a párodnak, hogy te mit szeretnél és hogy hogy érzel, de csak nyugodtan és kérdezd meg, hogy ő hogy gondolja ezeket a dolgokat és ő hogy érzi, tervezi veled az életét. Üljetek le és beszéljétek meg. És soha ne vágjatok egymás szavába. Mindig hallgassátok végig egymást és csak utána mondjátok a magatokét.
L/20
hát mit mondjak... egy depressziós, munkanélküli nő, aki a házassággal nyaggatja a másikat, nem éppen a férfiak álma, ezt beláthatod. (mondom ezt nőként)
most őszintén, akkor bármi megváltozna, ha elvenne feleségül? egycsapásra lenne munkád és nm lennél többé depressziós? kétlem...
Tudom, hogy zavarja a munkanélküliség is, a depresszió is. Azt is tudom, hogy nem érti. Neki nagyon keresett szakmája van, heti rendszerességgel hívják fel cégek, hogy munkát ajánljanak, nem tudja elképzelni, hogy két hónapig otthon ülök és interjúra is alig hívnak be.
De azért bízom benne, hogy ez csak átmeneti időszak. És épp emiatt nem ez alapján kellene a jövőnkön gondolkozni. Vagy én látom rosszul?
Nem nyaggatom a házassággal! De eddig ő mondogatta, hogy minél előbb családot akar (tulajdonképpen engem annyira nem is izgatott a dolog, csak ahogy sokat beszéltünk róla, meghozta a kedvem).
Nem baj az se, ha azt mondja, hogy nem akar semmit, de komolyan egy ilyen átmeneti időszak alapján dönti el? Ez zavar.
Lényegében átérzem a helyzeted. Én magamat valamennyire "analizáltam", mert hasonló vágyaim erősödtek fel, mikor már több hónapja munkanélküli voltam.
Arra jutottam, mivel az életem több területe meghanyatlott (munkahely, ezzel együtt a társasági életem is, mert a kollégákkal megszűnt a napi kapcsolat, amúgy meg otthonülő típus voltam), vártam a pozitívumot, jelen esetben a kapcsolatunk szintlépését, az eljegyzést.
Kicsit bevallom, én is erőltettem, mármint sokszor hoztam szóba a témát, bár nyilván nem direkte követelve, de így is sok volt, utólag belátom.
Aztán tisztáztam magamban: nem egy ilyen elkeseredett időszakban akarom, hogy megtörténjen, nem akarom, hogy a többi rossz dolog elvigye róla a hangsúlyt. Végül ez segített át a holtponton.
Ezt azért írtam le, hátha segít neked. :)
Egyébként a depressziómon sokat segítene, ha érezném, hogy minden nehézség ellenére kiáll mellettem.
De persze az lesz a legjobb orvosság, ha lesz munkám. Egész pontosan abban reménykedem, hogy amint munkába állok, huss a depressziónak. Hiszen az alaptermészetem nem ilyen :)
#7 köszönöm a biztatást :)
Nem akarom, hogy most tegye meg, csak nem tetszik, hogy hátrál. Kicsit mintha felvezetné, hogy elhagy, amiért nincs munkám.
Egyébként nyilván nem egy fizetésre alapítana családot, bár az én jövedelmem, ha találok munkát is elenyésző az övé mellett :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!