Akik szerint a magyar nem Uráli nyelv azoknak mi erre a bizonyítékuk?

A habsburg/komcsi erőltetés nem a nyelvrokonságról, hanem a vérrokonságról szólt.

A finnugor nyelrokonságot alapvetően senki nem kérdőjelezi meg, mivel elég egyértelmű. A kérdés a befolyás mértéke.

Amúgy nesze, innen elindulhatsz:

[link]

A suméroknak semmi közük nem lehet a magyar nyelvhez. Sem időben, sem földrajzilag nem történt érintkezés.

A kérdésed az Ezotériába való, mert a következtetésed (orioni-sumér-magyar nyelvrokonság, lol) előre el van döntve, és egy vicc.

Nos, először is a kérdés nem az, hogy rokon e vagy sem, hanem, hogy honnan származtatják a nyelvet. A Magyar nyelvre nem az az állítás, hogy finn-ugor rokonságú, hanem az, hogy a Magyar nyelv alapja a finn-ugor, amelyhez természetesen nincs elég szó ezért még pluszba össze is lopkodtuk a környező országoktól, népektől a nyelvünket.

Oké, lássuk ezekkel mi a probléma. Először tisztázzuk lehet e a finn-ugor a magyar nyelv alapja. Nos tudni kell, hogy ahol a finnek élnek az egy rettentően szélsőséges időjárású terület. Nem csak ma, hanem a történelem során mindig is nagyon nehéz volt a nagyobb családok és közösségek életben maradása, mert hatalmas területre kevés élelem jut.

E miatt a törzsek (családok) között hatalmas távolságok vannak. Ha pedig picit utána nézel, hogy nyelv milyen környezetben alakulhat ki vagy milyen feltételei vannak a nyelv kialakulásának, akkor ezek a következőek:

1, tartósan egy területen egymással kommunikálva élnek

2, Nép nem jöhet létre nyelv nélkül és nyelv sem jöhet létre nép nélkül

3, A területet könnyedén kell tudni védeni ahhoz, hogy a tartós egy területen való fennmaradás lehetséges legyen

Erre az a terület, ahova a finn-ugor nyelvcsaládot helyezik lehetetlenség. Ott nem alakulhat ki nyelv. Oda maximum népek vagy a népekről lemorzsolódott törzsek, felszorulhatnak.

---

Aztán mi a helyzet a beszélt nyelvvel. A finn-ugor nyelvrokonságot arra alapozzák, hogy a finn nyelvben vannak olyan szavak, amelyek morfológiája, vagyis kiejtése hasonlít bizonyos magyar szavak morfológiájára.

Mi a probléma ezzel? Nos az, hogy jelentéstartalomban viszont köze nincsen a magyar hasonló kiejtésű szó jelentéséhez. Ez viszont probléma, mert ha már valahonnan származtatjuk a nyelvünket, és "átvettük", akkor az azt jelenti, hogy nem csak a szó alakját vesszük át, és akkor adunk neki új jelentést hasra ütve, hanem a jelentés tartományt is átvesszük.

Jelentés tartomány alatt azt kell érteni, hogy nem feltétlenül kell ugyan azt jelölnie a két szónak, de közel van egymáshoz, illetve a jelentéstartalom bizonyos szövegkörnyezetben lehet ugyan azt.

Természetesen vannak szavak, amelyeket mi is átvettünk, hiszen ez a jelenség minden nyelvre jellemző, mégsem jelenthető ki, hogy akkor a magyar nyelv ennek vagy annak a nyelvnek rokona lenne, pedig a szavak nem csak hangalakilag, hanem jelentésben is ugyan azt a tartalmat hordozzák. (Ellenben a finn-ugorral).

Rehabilitáció, Humánus, Homogén, Spiritusz stb.

---

Magyar és Sumer nyelv kapcsolata

Nem csak, hogy a sumer nyelvvel van több kapcsolata a magyar nyelvnek, mint a finn-ugorral, hanem majd az összes keleti főleg Szkíta származású népekkel több kapcsolata van.

"sumer-szkíta-hun-török-etruszk meg tököm tudja milyen más nyelv rokona, v hogy nincs a magyarnak nyelv rokona egyáltalán."

Szkíta az nem egyetlen nép, hanem népek gyűjtőneve. Voltaképpen a Szkíták azok többségében nomád, állattartó és legeltető törzsekből álltak. Aztán a történelem során szükségszerűvé vált a letelepedés, mert egyre szűkültek a területek, és szükségessé vált, hogy a vándorló életmódot feladják. Ekkor váltak a törzsek különálló "néppé".

Addig viszont a közös terület és a rendszeres találkozás szükségszerűvé tette a kommunikációt. Nyilvánvaló, hogy ehhez valamilyen nyelv kellett, ami alapvetően feltételezi, hogy a törzsek között kialakult nyelveknek rokonságban kell állniuk egymással.

---

Aztán a magyar nyelvnek miért nincs rokona. Ez is, és itt az IS-en van a hangsúly, hogy ez is igaz. A Magyar nyelv önmagában eléggé különleges. Első ilyen különlegessége, hogy mássalhangzós nyelv.

Ez azt jelenti, hogy a mássalhangzók hordozzák a jelentést, a magánhangzók pedig alakot adnak neki. Így aztán a magyar nyelvben szó gyökök vannak, amelyekhez ragokat tudunk csatolni így adva neki újabb és újabb jelentést, vagy a másik lehetőség, hogy a szógyök és esetleg a ragjai magánhangzóit változtatva adok neki új jelentést.

Aztán a Magyar nyelv hangzókategóriákra bontható. Ez a hang képzési helyétől függő felosztás. Ezek a hangok egymás váltó hangjai, vagyis a mássalhangzókat a saját hangkategóriáján belül lehet sokszorozni (a szón belül csak a helyén) és kicserélni.

Például a "SzáRNy" szóban felhangzósítod 'i' és 'o' -val, illetve az 'Ny'-et kicseréled 'M'-re, és megkapod a "SziRoM" szót.

Aztán a magyar nyelv másik sajátossága, hogy a valóságot a hangokkal nem megegyezés szerűen igyekszik leírni, hanem a nyelv hangállása alapján. Vagyis ellentétben a legtöbb nyelvvel, ahol valóban megegyezés szerű a jelentéstartalma a hangsornak, addig a magyarban ez nem így van.

Erre a legjobb bizonyíték nyelvünkben a több jelentésű, de egy alakú szavaink, melyek egyszerre fejeznek ki egy állapotot és egy mozgást, vagy egy részecskét és egy hullám természetet.

Nő, áll, él, tűz, ég, öl, vár, stb.

Ezeknek a két jelentése nem olyan direkt módon kapcsolódik mint más nyelvekben. Így például mondjuk az angolban a 'fire', ami jelenti: "tűz, tüzelés, kicsap, kirúg, elbocsát, gyújt", mind megegyezés szerű jelentéstöbblet.

---

Nos, miért a magyar - sumer és a magyar - egyiptomi nyelvrokonság? Azért, mert ezek a nyelvek magyar magánhangzókkal felhangzósítva értelmes szavakat adnak ki és nagyobb kiterjedésű szövegekben is értelmes mondatokat adnak, nincs benne sem nyelvi, nyelvtani vagy jelentéstartalmi hiba. Márpedig, ha a magyar nyelv segítségével képesek vagyunk úgy hangzósítani egy régi nyelvet, hogy annak a szövege értelmes és jelentése egyértelmű, akkor értelemszerűen a két nyelv rokona egymásnak.

És végeredményben ez az, ami nincs meg a finnugorban. Hiába adnának neked oda régi finn-ugor nyelvű írásokat képtelen lennél megérteni vagy úgy hangzósítani, hogy te azt megértsd. Akkor a kérdés az, hogy lehetett e nyelvrokona a magyarnak a finn?

---

https://www.youtube.com/watch?v=sdYuJxx8IxI

Magyar professzor, egyiptológiai diplomája van. És nem Magyarországon szerezte :) Csak hogy nehogy vád érje, hogy "mert magyar".

---

Anonymus

"Mostanában elég nagy divat lett tagadni hogy a magyar és a finn rokon nyelvek."

Már régebben, a XIX. században is volt divatja, de akkor azért volt, mert akkor mi voltunk az "ezerévesalkotmányos", büszke, szabadságharcos, keleti nép, míg akkor az összes finnugor nép muszka nyomás alatt volt, ugyanazt a primitív életmódot folytatva. Akkoriban a nyelv és az etnogenezis kvázi ugyanaz volt.

Ill. Max Müller volt az, aki a XIX. sz.-ban - elég nagyvonalúan - pusztán az agglutinálásból és a reflexíjból létrehozott egy 240 milliós nyelvcsaládot, ahova Budapesttől Tokióig berakott mindenkit (a második vh.-ig elég divatos volt, az un. uralo-altaji turáni elmélet, társaságok is alakultak, melynek elnökei Habsburg-hercegek ráadásul voltak).

Viszont miután I. vh. következtében felszabadult a finn és az észt nép, akkor viszont felvettük velük a kapcsolatot már a Horthy-korszakban. Sőt, még küldtünk is a finneknek egy nagyobb csapatot a "Talvisota" alatt. Bár nem vetették be őket, de még mindig van emlék.

Meg ahogyan kivakarták magukat a *-ból a hidegháború alatt, szerintem nekünk is példaértékű lenne mostanság.

"-Laikusok jobban értenek a nyelvészethez, mint akik nyelvésznek tanultak"

Én is az vagyok academice. De én úgy gondolom, hogy ez a jelenség önmagában egy elhanyagolt oktatásnak, ill. egy atomizált társadalomnak a gennyes tünete. Nem tudok rájuk mérges lenni, akármilyen ostobaságot is mondanak, ugyanis sokkal jobb lenne részletesebben beszélni erről. Nem ismerjük kultúránk/történelmünk, etnogenezisünk/nyelvünk mélységét és változatosságát eléggé.

Sokkal jobban utálom azt, amikor néhány elefántcsonttoronyba zárkozó kolléga teljesen értetlenül, a magas lóról osztja cinikusan az észt.

„Mi a probléma ezzel? Nos az, hogy jelentéstartalomban viszont köze nincsen a magyar hasonló kiejtésű szó jelentéséhez. Ez viszont probléma, mert ha már valahonnan származtatjuk a nyelvünket, és "átvettük", akkor az azt jelenti, hogy nem csak a szó alakját vesszük át, és akkor adunk neki új jelentést hasra ütve, hanem a jelentés tartományt is átvesszük.”

Ha a klasszikus latin szavakat összeveted a franciával, az óindet a hindivel, vagy az újgörögöt az ógöröggel, akkor igen is nyilvánvalóvá válik számodra, hogy egy adott szó nem csak morfológiai, hanem óriási szemantikai változáson is áteshet. Ha megnézed a latin eredetű szaktudományos szavakat, látni fogod, hogy ugyanolyan hétköznapi kifejezés volt még a rómaiak idejében, és később elveszett az eredeti jelentése, és metaforává vált.

De még rengeteg dolgot lehetne elmondani, ami nagyon izgalmas egy szó története folyamán.

„Jelentés tartomány alatt azt kell érteni, hogy nem feltétlenül kell ugyan azt jelölnie a két szónak, de közel van egymáshoz, illetve a jelentéstartalom bizonyos szövegkörnyezetben lehet ugyan azt..”

Vannak a magyarban rengeteg saját képezte hangutánzó szó, ami hasonlít arra a dologra, amit jelöl. De ez egyáltalán nem általános, és nincs mögötte valamilyen szellemi sík.

„Természetesen vannak szavak, amelyeket mi is átvettünk, hiszen ez a jelenség minden nyelvre jellemző, mégsem jelenthető ki, hogy akkor a magyar nyelv ennek vagy annak a nyelvnek rokona lenne, pedig a szavak nem csak hangalakilag, hanem jelentésben is ugyan azt a tartalmat hordozzák. (Ellenben a finn-ugorral).”

A nyelvnek mindig van egy alaprétege, egy belső magja, ami sohasem változik és nagyon ritkán avul el. Pl. a kajál (> khal > „enni” > hindi „kháná” > óind √khád) és a piál (pijel > „inni” > óiráni píbati > √pí>) cigány eredetű alapszavak, mégsem tudják a magyar „enni”, „inni” finnugor szavakat helyettesíteni, mert a semleges alapszóból ez a két szó negatív konnotációjúvá vált.

„Rehabilitáció” /re (újra)+habilis (képes)+ito (igeképző)/ = újraképessé tenni

„Spiritusz /spiro (fúj) +itus (főnévképző)/: „lehellet”, „valami, ami fújnak”, „lélek”

„Humánus” /homo, hominis -> √homin> humanus /: emberi

---

„Nem csak, hogy a sumer nyelvvel van több kapcsolata a magyar nyelvnek, mint a finn-ugorral, hanem majd az összes keleti főleg Szkíta származású népekkel több kapcsolata van.”

A történelmi szkíta népek észak-iráni népek voltak, akiknek az ősei pl. a kaukázusi oszétek, vagy nálunk az egykori jászok. Egy csomó ilyen szavunk van (arany, ezüst, tej, bársony, hét, tíz, ezer, száz, fizet, vásár, gazdag, kard, kincs), de nyelvszerkezetileg több közük van a lovári nyelvhez, mint nekünk.

---

" A Magyar nyelv önmagában eléggé különleges.”

Szerintem is.

„Első ilyen különlegessége, hogy mássalhangzós nyelv.”

Mi az a mássalhangzós nyelv? :-) A mássalhangzó-torlódást imádó szláv nyelvek?

„Ez azt jelenti, hogy a mássalhangzók hordozzák a jelentést, a magánhangzók pedig alakot adnak neki. Így aztán a magyar nyelvben szó gyökök vannak, amelyekhez ragokat tudunk csatolni így adva neki újabb és újabb jelentést, vagy a másik lehetőség, hogy a szógyök és esetleg a ragjai magánhangzóit változtatva adok neki új jelentést.”

Tehát mint az afro-ázsiai szemita nyelvek, azaz héber, kopt, arab, berber etc.. :-)

„Aztán a magyar nyelv másik sajátossága, hogy a valóságot a hangokkal nem megegyezés szerűen igyekszik leírni, hanem a nyelv hangállása alapján. Vagyis ellentétben a legtöbb nyelvvel, ahol valóban megegyezés szerű a jelentéstartalma a hangsornak, addig a magyarban ez nem így van.

Erre a legjobb bizonyíték nyelvünkben a több jelentésű, de egy alakú szavaink, melyek egyszerre fejeznek ki egy állapotot és egy mozgást, vagy egy részecskét és egy hullám természetet.

Nő, áll, él, tűz, ég, öl, vár, stb. „

Ja, te akkor homofónokról beszélsz. :-) Na azt találsz a kínaiban (meg a szavaikat átvevő más kelet-ázsiai népek nyelvében) dögivel, ahol egy szónak olyan 500 jelentése is lehet, nem véletlenül több információt jelöl néha egy hanzi, mint maga a nyelv.

„És végeredményben ez az, ami nincs meg a finnugorban. Hiába adnának neked oda régi finn-ugor nyelvű írásokat képtelen lennél megérteni vagy úgy hangzósítani, hogy te azt megértsd. Akkor a kérdés az, hogy lehetett e nyelvrokona a magyarnak a finn?”

Azért vannak ilyen mondatok.

Elävä kala ui veden alla.

Eleven hal úszik a víz alatt.

---

Tehát a magyar nyelv egy flektáló-izoláló-agglutináló nyelv egyszerre. ;-)