Miért hiszi azt nagyon sok magyar, hogy a magyar nyelv a világ legtökéletesebb, legkifejezőbb, leggazdagabb nyelve? Nacionalizmus az oka? Vagy csak szimpla tudatlanság?

"tudatlanság,nacionalizmus....minek kell mindig a saját népünket fikázni?"

Ez nem fikázás. Csak igen sok téren el vagyunk tévedve, mi magyarok, hogy pl.: a mi nőink a legszebbek, a mi fővárosunk a legszebb, mi vagyunk a legokosabbak, mert ugye mennyi Nobel-díjasunk van, a mi nyelvünk a legdallamosabb (HAHAHA - ez az egyik legviccesebb téveszme) és folytathatnánk.

Az lenne a legjobb, ha a realitás talaján tudnánk értékelni magunkat, sem fölül, sem alul, pl: vannak nagyon szép magyar nők, vannak nagyon szép épületek a fővárosunkban, stb... de ez a leg-leg-leg dolog...:s

És vissza az eredeti kérdésre: Igen, szerintem minden ember azt hiszi, hogy a sajátja a legkifejezőbb, legtökéletesebb, ugyanis általában az emberek nem művelnek egyetlen idegen nyelvet sem olyan szinten, hogy bevallhatná, hogy az az idegen nyelv sokkal kifejezőbb.

Őszintén, rengeteg olyan magyar szó van, amit nem használok, de még nem is ismerek, és némely könyv olvasásánál bizony bele is törhet a bicska az értelmezésbe. Ezek után mit mondjak, hiába beszélek folyamatosan angolul, hiába olvasok angol könyveket, nyomába sem érhetek a magyartudásomnak, ami még így is sekélyes.

Ennél viszont sokkal izgalmasabb kérdés az, hogy vajon egy kétnyelvű, aki mindkét nyelvét ugyanolyan (és jó) szinten tudja, mit mondana, melyik nyelv kifejezőbb.

"Olyan nagy baj az,hogy valami önbizalmat ad a magyaroknak?tudatlanság,nacionalizmus"

Igen, nagy baj a tévedésre alapuló "önbizalom"."

Baromság. Az a nagy baj, hogy, mint ezen a fórumon is látható más kérdések kapcsán, az ifjúságunk az erdélyieket románnak tartja, mert minden hülyeséget megtanítanak neki az általános iskolában, de azt nem, hogy kik azok a székelyek, meg úgy általában, miért is magyarok ők.

"Az a történelemtanár dolga" mondhatnák egyéb tanerők, de nem, minden tanár dolga lenne, amíg ezt meg nem tanulja legalább. Addig nincs miről beszélni, minden más csak ezután jön.

Van egy rakás ember, aki kitalál új szavakat. Aztán ezeket vagy elfogadja a közösség, vagy nem. Pl. a grépfrút helyett úgy 30 éve valaki kitalálta a citrancs szót. Valahogy azonban nem tetszett a közösségnek, s nem terjedt el.

"Aztán ezt szépen előírják, ahogy a helyesírást."

Ezt nem lehet előírni. A nyelv demokratikus dolog, nem lehet előírásokkal szabályozni."

Magaddal vitatkozol.

Ha a helyesírást elő lehet írni, akkor ezt is.

Vagy egyiket sem, vagy mindkettőt. Tiszta logika, mivel ugyanaz az alap.

Hadd szúrjak be pár idézetet érdekességképpen arról, hogy híres emberek mit gondoltak a magyar nyelvről:

George Bernard Shaw angol írófejedelem komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy nyilatkozatában egyszer azt mondta:

"Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal. Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."

Teller Ede, aki életének 95 évéből 77-et élt külföldön, 1991-ben azt nyilatkozta:

"...új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."

Továbbá azt is nyilatkozta, hogy amennyiben nem Ady teremtő nyelvén ismerte meg volna a világot, akkor aligha vitte volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál.

Jacob Grimm meseíró 1820-ban nyilatkozta:

"A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítésű, felülmúl minden más nyelvet."

N. Erbersbert (1840):

"Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan kerül minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot."

Grover S. Krantz, amerikai antropológus 2000-ben mondta:

"A magyarországi magyar nyelv ősisége ugyanilyen meglepő lehet...átmeneti kőkori nyelvnek tartom, mely megelőzi az újkőkor kezdetét...a magyar az összes helyben maradó európai nyelvek közül gyakorlatilag a legrégibb..."

Ne beszéljünk kicsit a köznapi nyelvtől. Vonatkoztassunk el a divatmajom modern költők semmit nem tisztelő nyelvétől. A magyar szépen káromkodik. A magyar nem bonyolítja agyon az igeragozást. Ha másban nem, hát ebben legyünk elsők!

Hazafinak, de nem szélsőségesnek vallom magam. Művelem az irodalmat, még két nyelven beszélek, olaszul és angolul, amelyek az újlatin és a germán nyelvcsalád leginkább kifejező nyelvei. Hol van egy angolban vagy akár egy olaszban annyi ritmus, annyi hangsúly, oly bonyolult kifejezések, mint a mi nyelvünkben? A nyelvrokonunknak kikiáltott finnek hol beszélnek olyan változatosan, mint mi?

Nem akarok meggyőzni senkit.

Babits Mihály:

Mint különös hírmondó...

Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot

mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este

kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket

sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál

s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép?

vagy motor a síma Dunán? s ha szórt dobogásokat hallott

tompán a völgyekben maradozva, gondolhatta, házat

vernek lenn kőmivesek, vagy a rossz szomszéd a folyón túl

gépfegyvert próbál - oly mindegy volt neki! tudta,

balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is,

százakon át épít, s egy gyermeki civakodásért

ujra ledönt mindent; sürgősebb néki keserves

jussa a bandáknak, mint hogy kiviruljon a föld és

a konok isteneket vakítva lobogjon az égig

szellem és szerelem - jól tudta ezt a hegyi hírnök

s elbútt, messze a hírektől; de ha megjön a füttyös,

korbácsos korhely, a szél, s ha kegyetlen a távolodó nap

kéjes mosollyal nézi, hogy sápadnak érte öngyilkos

bánatban elhagyott szeretői, a lombok és ingnak,

mint beteg táncoslány aki holtan hull ki a táncból:

akkor a hírnök föláll, veszi botját, s megindul a népes

völgyek felé mint akit nagy hír kerget le hegyéről

és ha kérdik a hírt, nem bir mást mondani: ősz van!

nagy hírként kiáltja amit mindenki tud: ősz van!

úgy vagyok én is, nagy hír tudója: s mint bércet annál több

forrás feszíti, mennél több hó ül fején, öreg szívem

úgy feszűl a szavaktól; pedig mi hírt hozok én? mit

bánom a híreket én? forrong a világ, napok állnak

versenyt az évekkel, évek a századokkal, az őrült

népek nyugtalanok: mit számít? én csak az őszre

nézek, az őszt érzem, mint bölcs növények és jámbor

állatok, érzem, a föld hogy fordul az égnek aléltabb

tájaira, s lankad lélekzete, mint szeretőké -

óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek

ritmusa, Isten versének ritmusa - mily kicsi minden

emberi történés! a tél puha lépteit hallom,

jő a fehér tigris, majd elnyujtózik a tájon,

csattogtatja fogát, harap, aztán fölszedi lomha

tagjait s megy, hulló szőrétől foltos a rétség,

megy s eltűnik az új tavasz illatos dzsungelében.