Olyan boldog vagyok, hogy nem vagyok házas és nincs gyerekem, van még ezzel valaki itt?

mert nem tudod mit veszitesz. a tudatlansag boldogsaga :)

de a te dolgod.

Én is így vagyok, pedig még csak 22 vagyok, nem 28.

Az én régi osztályomból már így is elég sokan be vannak gerjedve a házasságra és a gyerekre, de én nem akarom egyiket sem, mert minek?

Az igyekezetük leginkább abból ered, hogy meg akarnak felelni a környezetük elvárásainak és a környezet azt akarja, hogy házasodjanak és fialjanak. Tudom, engem is ezzel zaklat az egész rokonság, hogy mikor lesz feleségem és gyerekeim. Mondjuk igaz, hogy általában a begyepedt öregasszonyok teszik.

Nem értem, miért ilyen aggresszívak a válaszolók! Az anyaságra meg kell érni, mert onnantól nem csak férj van, hanem család. Nagy felelősség és sok áldozatot követel. Régen nem volt az embereknek lehetőségük kiélni magukat. Korábban kellett felnőtté vàlniuk, meg dolgozni, az egzisztenciát meg a család összedobta valahogy, hogy segítsék a fiatal házasokat. Most 25 évesen még tanulnak az emberek, buliznak, utaznak, a szüleiknél laknak, esetleg melóznak, ha találnak valamit. Gyereket addig nem akarnak, míg nincs lakás, kocsi meg jó munka. Ha szerencséjük van, akkor 40 éves korukra minden meglesz és már csak egy pasit kell találni, aki megfelel az apaságra, mert addigra már ketyeg a biológiai óra. Aztán sokszor addigra már nem jön össze a baba.

Kérdező, ne vedd magadra, csak általánosítottam! Éld ki magad, előbb utóbb eljön a pillanat, mikor majd másra vágysz. Ha meg nemm az se baj. Nem kell mindenkinek gyerek. Majd babázol a testvéreid, vagy barátaid gyerekével és ha szerencséd van, időnként meglátogat majd idős korodban.

A kérdező csak egyetértést vàrt. Szerintem sokan vannak így. Gyerek akkor kell, amikor az ember készen áll rá. A gyerektelen életnek is vannak nagyon jó oldalai, meg a családos létnek is. Az a lényeg, hogy boldog légy!

Egy 23 éves anyuka;)