Az emberek miért nem segítenek a hontalanokon és a rászorulókon?

Hányan lesznek alkoholisták, mert elváltak, vagy meghalt valakijük... és e miatt hányan veszítik el a munkahelyüket. Könnyű úgy ítélkezni, hogy még nem voltál olyan helyzetben, hogy az alkoholt válaszd, de sokkal több a fedél alatt élő, mint a hontalan alkoholista. Megnézném, hogy hogy küzdöd fel magad, ha büdös vagy és piszkos, egyetlen egy szakadt ruhád van, alig eszel, ezért le vagy gyengülve és az egész napot az utcán töltöd, vagy a hasonló állapotban lévő menhelyeken.

Még úgy is iszonyat nehéz állást találni, ha van lakásod, hát még úgy milyen lehet, ha az utcáról mész be koszosan, egy szakadt farmerban. Alkalmi munkákat a legtöbb hajléktalan vállal, de az a 300 Ft-os órabér legfeljebb az aznapi élelmet fedezi, de ezek az alkalmi munkák csak nagy ritkán adódnak, egyik nap eszik a hontalan, másik nap a fákat nézi.

Tudom milyen nyomorban, minimálbérből élni, de azt csak elképzelni tudom, hogy milyen lehet egy hajléktalannak. Nem ők tehetnek a sorsukról, a legtöbben beleszülettek abba az életbe, nem voltak szüleik, akik iskolába járathatták volna őket, eleve ilyen elképesztő, behozhatatlan hátránnyal indultak.

A 100 ezer Ft feletti fizetésből élők meg csak kuporgassák tovább az ezreseiket és örüljenek, hogy nem tudják mi az a nyomor, de ne ítélkezzenek a hontalanok felett, amíg nem élték át maguk is ezt a szörnyűséget.