Csak engem, vagy mást is megrémítene?

Az egész kérdés egy bizonyos ember személyiségéről fog szólni. (Én lány vagyok, ő fiú, ha ez számít valamit..) Nem ismerem, néhányszor beszéltem csak vele, és csak interneten. (Nem kell osztani, a kérdés nem erre vonatkozik). Szóval msnen, interneten velem iszonyatosan kedves, bár fura. Chaten beszéltem vele először, ahová felmentem, mert unatkoztam. Megismertem a profilképét, mert ismerem azt a helyet, így kezdődött a beszélgetés. Az elejét olyan "elérhetetlennek" tűnt, olyan tipikus nem tudom, de valami megfogott benne.

Mikor beszélünk nagyon kedves, aranyos, és ami nekem nagyon fontos, vagyis előnyös tulajdonság, hogy tud helyesen írni, amin meg is lepődtem, így, hogy chaten beszéltem vele. Mesélte, hogy a sulit elrontotta, mert nem volt szorgalmas, és most estire jár, de nem ez a lényeg. Szóval elrontotta a sulit, de tud hibátlanul írni(?).

Tök normálisnak tűnik, képeken is meg minden, ahogy velem beszél, meg ahogy nekem ír, de közben kiír személyes üzenetnek ilyeneket: pl. nekrofília... Rákérdeztem, nem úgy gondolja, és nem úgy érzi, és ne lepődjek meg, ha olyanokat ír ki... De emellett facebookra is másol sátánizmusról cikkeket, ami nekem ijesztőnek és betegesnek tűnik, de ahogy beszél, tényleg teljesen normális. Lehetne normális élete, mondjuk van is, csak furcsállom, hogy hobbija kb a chaton lógás, egyébként fényképez, de eddig több mint fél évet töltött összesen chat.hu-n(!!!!!!).

Az ilyen embereknek mi van a fejükben? Nagyon szimpatikusnak találom, meg minden, de persze csak beszélgetés szintjéről van most szó, semmi másról, csak nekem összeegyeztethetetlen, hogy ha csak azokat látnám, amiket kiír, kb letiltanám, és megijedek tőle, de ahogy egyébként beszél velem, teljesen normális és kedves.

Ami még fura, hogy érzelmeket sosem említett, mármint most ne menjünk ebbe bele, nem vagyok ilyen kocka, szóval tényleg ne jöjjön ezzel senki, csak mittudomén, mással más egy beszélgetés. Vele is el lehet hülyülni, meg olyan flört féle, de nem visz bele semmi érzelmet. Beszéltünk pl arról, hogy volt barátnője, meg minden, kérdeztem, hogy szeretted? Mondja igen, sajnos... Kb ennyi volt, amikor ilyen szóba jött, előtte meg nem tudom, valahogy szárazabb volt, mintha nem érintenék meg ezek a dolgok, meg mintha nem is érezne(?). Egyébként zeneileg, ha ez számít valamit, számomra hallgathatatlan ilyen üvöltős meg agyondobolós meg gitártépős zenéket hallgat, ami nekem szintén nyomasztó, és ijesztő...

Ismer valaki ilyen embert, vagy valaki ilyen? Mit éreztek? Melyik az igazi énetek? Az, aki nem fél kimondani SEMMIT, aki semmitől nem riad vissza(?), vagy akivel lehet dumálni, aki viccelődik és kedveskedik, és jóval emberibb?