30 felett lehet új életet kezdeni?

Általános után én gimibe akartam menni, de anyámnak csak egyetlen alternatíva létezett, a közgáz szakközép. Mert milyen jó lesz az nekem, elvégre ő is odajárt, aztán bement a helyi gyárba adminisztrátornak, és majd onnan is megy nyugdíjba. (Nem onnan ment nyugdíjba, mert becsődölt a gyár, most 52 és nem talál semmit, én támogatom anyagilag, hogy ne haljon éhen.) Mit tudtam csinálni beiratkoztam. Itt kezdődött a kálvária. A következő szaktárgyaink voltak: gyors és gépírás 4 évig, makroökonómia elsőben, igazgatási ismeretek 2 évig (ez abból állt, hogy tanulmányoztuk az alkotmányt két éven keresztül), ügyviteli ismeretek 2 évig (itt kellett volna ugye megtanulni az ügyviteli folyamatokat, irodagépek használatát, levelezést), egy tulajdonképpen gyorsírás óra volt, mert nem volt hozzá tanár, úgyhogy egy fizikaszakos tanár tartotta, irodagépek nem voltak, mert drágák, azt nem adják a kezünkbe. Mikor szóltunk az ofőnek, akinek mi voltunk nyugdíj előtt az utolsó osztály, azt mondta, nem tud csinálni semmit. Még nyelvet sem tanultunk rendesen, mert abból állt a német óra, hogy a tanár felolvasta a meséket, verseket valami könyvből, és azt kellet lefordítani, amikor megkérdeztük, hogy miért nem mást tanulunk, akkor az volt a válasz, hogy "Nektek nem kell belőle érettségizni, minek." A számítógépekhez egyáltalán nem értettünk, mert az ugye nem tantárgy, oda mi be sem mehettünk, ahol nemcsak a gépírási program volt a gépeken. Szóval így érettségiztem le. Utána apám húzása következett. Berakott egy haverjának a cégéhez ügyintézőnek. Onnantól azt kellett eltűrnöm mindennap, hogy a drága főnök fogdos, beszólogat, és folyamatosan arra célozgat, hogy meg akar dönteni. Mikor otthon megmondtam, az volt a válasz, hogy mit vagyok ilyen finnyás, ez mindenhol így van. Eljöttem onnan. Mivel nem találtam semmi más melót. Elmentem három műszakba szalag mellé. És saját erőmből megpróbáltam ebből kimászni, hogy tudjak is valamit kezdeni a közgáz érettségivel, ha már megcsináltatták velem. Munka mellett azóta megcsináltam a szükséges tanfolyamokat, amit ugye nem tanítottak meg. Van azóta egy felsőfokú angol nyelvvizsgám is. Aztán sikerült bekerülnöm egy könyvelő irodába. Utálom amit csinálok, de próbálom valahogy elviselni. Egyáltalán nem nekem való, de valamiből élni kell.

Viszont újra visszaköszönt az elszúrt múltam. Ugyanis tavaly félállásban bekerültem egy kutatási projektbe (1 év határozott munkaidő), mint pénzügyi asszisztens, és itt kiderült, hogy sokkal több érzékem van a kémiához, biológiához, mint azt gondoltam volna, ösztönösen átláttam az összefüggéseket. De ez ugye sosem derülhetett ki. Nem tudom mi lett volna, ha akkor engednek a gimibe, de az biztos, hogy nem itt tartanék. Igaz, nem próbáltam bekerülni ilyen irányú felsőoktatásba, mert nincs semmiféle alapom hozzá. De nem tudom, hogy van-e valami esélyem arra, hogy új életet kezdjek, mert akkora a lemaradásom. Helyre lehet ezt még hozni valahogy? Vagy nyugodjak bele, hogy ezen már nem tudok változtatni?