25 éves új életet kezdeni, így hogyan?

Párommal 3 éve vagyunk együtt, együtt is élünk. Neki van két gyereke, a kisebb gyakrabban van itt, a nagyobb ritkábban. Közösen építkezünk, tervezzük a jövőt. Egyikünk sem az a túl nyitott ember, szűk baráti körünk van, közös hobbink, amit együtt csinálunk heti több nap is, nyáron hetekig. És nagyon sokáig rajtam volt a rózsaszín szemüveg.

Mire feleszméltem, hogy még sem jó. Én nagyon családcentrikus vagyok, fontosak a testvéreim, szüleim. Ő neki abszolut nem. A családi eseményekre eddig 3 év alatt jó ha 5ször eljött, anyukám 50. szülinapján nem köszönt szinte senkinek, leült a sarokba telefonozni, nekem égett az arcom, de pl tesóm esküvőjére nem jött el, mert nem volt kedve. De én mindig menjek az anyukájához velük, a gyerekeivel együtt, ha összeadnám vagy 350 napot töltöttem a kisebb gyerekével... Idén kétszer kórházban voltam, egyszer előjegyzett műtétre, de elötte két nappal a lázas beteg gyereket áthozta, mert úgy volt kedve. A másik alkalommal kórházba vittek nagy fájdalmakkal, de még este elalvás előtt sem jött be hogy valami ruhát,fogkefét hozzon, mert fájt a feje (taxival is jöhetett volna, ha tényleg akart volna). Ezeket mind átbeszéltük, adtam egy esélyt neki, azt mondta nyit a családom felé, változtat a hozzáállásán.

Valamiben volt is előrelépés, de aztán ugyanaz mint volt.

És ami a legrosszabb, hogy ezek a tüskék örökre bennem maradtak.

Ha elhagynám, kitudja mikor állnék talpra, egyedül nem tudnék egy albérletet fenntartani, kb hetente összefutnánk a közös hobbi miatt, és mikor lenne párom, és siratom az álmom, hogy fiatalon anyuka legyek (a saját gyerekeimé).

Ki kezdene új életet?