Hogy értessem meg a szüleimmel, hogy nekem ebből elég és új életet akarok kezdeni? Többi lent!

Ide tinik írnak vagy mi???

Dehogy néz le apukád, csak aggódik! Tudod milyen rossz egy szülőnek megérteni, hogy a gyermeke felnőtt és önálló életre képes lett?? Majd ha neked lesz gyerekd, akkor megtudod!

Szerintem beszélj vele mindig szépen, nyugodtan, higgadtan, lássák, hogy te okosan tudod kezelni a helyzetet, sose veszekedj, és persze, menj a magad útjára. Rossz lesz nekik, ez tény, de egy idő után el fogják fogadni, hogy felnőttél és lesz saját életed, nem pedig velük fogod tovább építeni az életedet.

Ez az élet rendje és sok szülő ezt nagyon nehezen érti meg.

Ne csak ők, hanem te is legyél velük szemben megértőbb.

Most akkor van munkád, vagy nincs munkád? Az első sorban azt írod, hogy nincs munkád, a másikban meg, hogy "mert ő intézet nekem munkám". (Nem igazán értem, de az lehet, hogy "ő intézett nekem munkát".)

Nagyon szép, hogy önálló életet akarsz kezdeni, DE: mi a végzettséged? biztosan fogsz találni munkát a nagyvárosban? Mennyi tartalékod van? Ki tudod fizetni a buszbérletet, az albérletet, stb..-t? Ha mégse találsz munkát miből fogsz megélni? Ezekre is gondolni kell. Lehet, hogy neked nincs meg az ehhez szükséges anyagi háttered és ezért mondják, hogy naiv vagy. (Ha van, akkor nem írtam semmit.)