30 felett lehet új életet kezdeni?
Általános után én gimibe akartam menni, de anyámnak csak egyetlen alternatíva létezett, a közgáz szakközép. Mert milyen jó lesz az nekem, elvégre ő is odajárt, aztán bement a helyi gyárba adminisztrátornak, és majd onnan is megy nyugdíjba. (Nem onnan ment nyugdíjba, mert becsődölt a gyár, most 52 és nem talál semmit, én támogatom anyagilag, hogy ne haljon éhen.) Mit tudtam csinálni beiratkoztam. Itt kezdődött a kálvária. A következő szaktárgyaink voltak: gyors és gépírás 4 évig, makroökonómia elsőben, igazgatási ismeretek 2 évig (ez abból állt, hogy tanulmányoztuk az alkotmányt két éven keresztül), ügyviteli ismeretek 2 évig (itt kellett volna ugye megtanulni az ügyviteli folyamatokat, irodagépek használatát, levelezést), egy tulajdonképpen gyorsírás óra volt, mert nem volt hozzá tanár, úgyhogy egy fizikaszakos tanár tartotta, irodagépek nem voltak, mert drágák, azt nem adják a kezünkbe. Mikor szóltunk az ofőnek, akinek mi voltunk nyugdíj előtt az utolsó osztály, azt mondta, nem tud csinálni semmit. Még nyelvet sem tanultunk rendesen, mert abból állt a német óra, hogy a tanár felolvasta a meséket, verseket valami könyvből, és azt kellet lefordítani, amikor megkérdeztük, hogy miért nem mást tanulunk, akkor az volt a válasz, hogy "Nektek nem kell belőle érettségizni, minek." A számítógépekhez egyáltalán nem értettünk, mert az ugye nem tantárgy, oda mi be sem mehettünk, ahol nemcsak a gépírási program volt a gépeken. Szóval így érettségiztem le. Utána apám húzása következett. Berakott egy haverjának a cégéhez ügyintézőnek. Onnantól azt kellett eltűrnöm mindennap, hogy a drága főnök fogdos, beszólogat, és folyamatosan arra célozgat, hogy meg akar dönteni. Mikor otthon megmondtam, az volt a válasz, hogy mit vagyok ilyen finnyás, ez mindenhol így van. Eljöttem onnan. Mivel nem találtam semmi más melót. Elmentem három műszakba szalag mellé. És saját erőmből megpróbáltam ebből kimászni, hogy tudjak is valamit kezdeni a közgáz érettségivel, ha már megcsináltatták velem. Munka mellett azóta megcsináltam a szükséges tanfolyamokat, amit ugye nem tanítottak meg. Van azóta egy felsőfokú angol nyelvvizsgám is. Aztán sikerült bekerülnöm egy könyvelő irodába. Utálom amit csinálok, de próbálom valahogy elviselni. Egyáltalán nem nekem való, de valamiből élni kell.
Viszont újra visszaköszönt az elszúrt múltam. Ugyanis tavaly félállásban bekerültem egy kutatási projektbe (1 év határozott munkaidő), mint pénzügyi asszisztens, és itt kiderült, hogy sokkal több érzékem van a kémiához, biológiához, mint azt gondoltam volna, ösztönösen átláttam az összefüggéseket. De ez ugye sosem derülhetett ki. Nem tudom mi lett volna, ha akkor engednek a gimibe, de az biztos, hogy nem itt tartanék. Igaz, nem próbáltam bekerülni ilyen irányú felsőoktatásba, mert nincs semmiféle alapom hozzá. De nem tudom, hogy van-e valami esélyem arra, hogy új életet kezdjek, mert akkora a lemaradásom. Helyre lehet ezt még hozni valahogy? Vagy nyugodjak bele, hogy ezen már nem tudok változtatni?
Nem, csak a régit folytatni. :O
Miért ne lehetne, bármikor lehet!!!
Huh, hát elég szép história. Szerintem attól, hogy 30 felett vagy, még bármiben változtathatsz. A kortól ez nem függ.
Én 27 leszek nyáron, de visszagondolva magam is sok mindent másképpen csinálnék. Jelenleg munka nélkül vagyok, mert azt hittem, amit gimi után tanultam, milyen jó lesz, és semmire se mentem vele. Most meg mást tanulok, emiatt pedig nem vesznek fel sehova, pedig csak heti 1 délután. Másrészt meg a gyakorlat miatt, ami nincs... De most nem is ez a lényeg.
Szóval szerintem ha változtatni akarsz, nyugodtan tedd meg! Az embernek sokszor az is örömet okoz, ha azt csinálhatja, tanulhatja, amihez tényleg van kedve és szeretné.
Sok sikert!
Te még szerencsésebb vagy mint én.
Az én apám nem engedte,hogy olyan szakmát tanuljak amit én akartam.Én rendőr vagy ötvös vagy régész szerettem volna lenni.Nem engedte.Azt mondta vagy karosszéria lakatos, vagy nyomdaipar,vagy háziasszonyképzőbe megyek..de se gimi,sem az én általam felsorolt szakmák nem lehetnek.Könyvkötőnek kellett elmennem.
Elvégeztem,de pár év munka után rájöttem,hogy a belem kidolgozom,de nem fizetnek meg rendesen.Ráadásul borzalmasan utáltam a szakmámat.Ma 20 év után rá kellett jönnöm,hogy halott szakmám van.Hiába jelentkezem könyvkötőnek egy nyomdába,nem számít hogy szakmabeli vagyok.Annyit fizetnek mint egy betanított segédmunkásnak.Pár éve mondtam is apámnak,hogy megköszönöm,hogy anno annak idején nem engedte hogy olyan szakmát válasszak amivel ma jól élnék..A válasza még ma is az,hogy "a könyvekre mindig szüksége lesz az embernek"(mert apám egy könyvmoly,és azt hiszi mindenki az)
Én ettől függetlenül gondoltam új életet kezdek..35 évesen leérettségiztem. Megvan az érettségim,de itt el is akadtam.
38 éves vagyok.Váltanék,de fogalmam sincs hogyan,és mit.
Pénzem nincs egyetemre,bármilyen tanfolyamon töröm a fejem,a legtöbb telített,és felesleges.(ha elvégzem 41 éves leszek,és ki az a cég aki 41 éves kezdő,gyakorlatlan embert felvenne??)
Még mindig töröm a fejem,hogy milyen szakmát érdemes nekem tanulni,de kevés sikerrel..
De én még reménykedem,de sajnos addig is dolgoznom kell,és a ördögi körből nem tudok kilépni..
Köszönöm mindenkinek! Erőt merítettem belőle, és hasznos ötleteket is kaptam.
6-nak.
Nekem nem kellett megmondani, hogy mennyire "Jól" irányították az életemet a szüleim. Mikor csődbe ment az istenített gyár, rájöttek maguktól is.
6-os vagyok..
Neked legalább rájöttek.Nekem még ma sem..
Olvastam,hogy ki mit tanácsolt.Mindez nagyon szép és jó..Már aki megengedheti magának,hogy család mellett elmenjen nappali tagozatos egyetemre,vagy hogy egy csomó pénzt fizessen ki rá..Sajnos én nem engedhetem meg magamnak,mert örülök ha 12 óra meló után minden hónapban megkapom a fizetésemet,és úgy-ahogy kijövünk belőle.
De így is állandóan ott van a fejem felett a "félsz" mert a főnököm minden évben úgy dönt hogy létszámleépítést csinál..Volt hogy elküldött olyan embert aki 12 éve dolgozott már neki(igaz fizetett lelépési pénzt,de az nem tart évekig)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!