Csak engem idegesítenek a balatonon nyaraló gyerekek és a szüleik?

"...lefröcsköl"

Képzeld kérdező, ma a szabadstrandon lefröcskölt egy gyerek.

Hogy az a szemtelen, hogy merészeli, ugye?

Tudod, hogy reagáltam?

Sehogy.

Véletlenül fröcskölt le, de ha szándékos lett volna, akkor sem törődtem volna vele.

Azzal a felfogással, hogy a gyereket akkor is be kell vinni egy közösségbe, ha láthatóan nincs rá még felkészülve és majd a közösség tagjai legyenek toleránsak, mert hát gyerek...

Amelyik gyerek hisztizik, az nem akkor és ott kezdte el. Korábban is csinálta már, csak vagy nem sikerült még leszoktatni róla, vagy félrenevelik.

Egyébként mint ahogy az első kommentemben írtam is, szeretem a gyerekeket és olyan dolgokon tényleg nem akadok fenn, ha véletlenül megdob egy labdával, vagy lefröcsköl, esetleg nem néz körül és nekem fut. Ez hozzá tartozik a gyerekkorhoz. Engem gyerekeknél a szándékos bajkeverés (majd anya és apa megvéd) és a hiszti ami idegesít. Sok szülő tényleg beviszi olyan helyekre is a gyereket, amit nem csodálom hogy a gyerek nem tolerál és ahol rosszul érzi magát (hosszú bevásárlások, koncertek, múzeumok). És ilyen esetben még ezek a szülők vannak felháborodva, hogy az ottlévő emberek rosszallóan néznek rájuk is és a gyerekre is.

Még mindig nem érted: nem az olyan szülőkkel van bajom, akik a helyén tudják kezelni a gyerek kisebb hisztijeit (amik tényleg természetesek), hanem azokkal, akik tudják hogy hisztizni fog a gyerek a strandon a Tescóba, a vonaton... és mégis odaviszik, hagyják hogy elharapóddzon a hiszti, láthatóan nem tudják kezelni, viszont elvárják, hogy a környezet ezt fogadja el, mert hát gyerek. Ennyi lett volna a mondandóm lényege.

Ja és a hiszti alatt eleve a kérdező is és én is a látványos, illetve a 150 db-es artikulálatlan üvöltéssel járó hisztit értjük. A pofonos dologhoz pedig: tudom, hogy a mai píszí világban ez ördögtől való, de szülőként bizonyára tudod, hogy nincs két egyforma gyerek. Az egyiket nagyon erősen kell fogni és végső esetben akár még egy jelzés értékű (!!!) pofon is belefér, míg a másikat szinte bátorítani kell, hogy próbáljon egy kicsit kevésbé jó lenni. Engem soha nem ütöttek meg gyerekkoromban, viszont több olyat ismerek, akit anno egy keményebb dolog után szülő vagy akár a tanár igen. Felnőttként mindegyikük azt mondta, hogy igenis kellett akkor és ott az a pofon vagy koki. A gyerekveréssel viszont én sem értek egyet és mélységesen elítélem, mert az tényleg nem szól másról, mint hogy a felnőtt frusztráltságában már nem tud más eszközhöz nyúlni.