Nem kellek sehová. Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy nem szeretnék tovább próbálkozni?
Sehová se vesznek fel, mindenhová kevés az, amit tudok, meg még fura is vagyok (magasan funkcionáló autista, hivatalos diagnózissal).
Le is voltam százalékolva (53%-os egészségkárosodás), kéne felülvizsgálatra mennem (azóta nem voltam, mióta az egyetemet elkezdtem, biológia alapszakon; valamikor kutatással (humángenetika terén) szerettem volna foglalkozni, de beláttam, hogy ez nekem nem lenne reális, és már csak legfeljebb laboratóriumi asszisztens lennék, amennyiben annak alkalmas vagyok egyáltalán).
A szüleim nagyon nem örülnek annak, hogy felülvizsgálatra mennék, és akár valamilyen pénzbeli ellátást igényelnék, vagy akár valamilyen megváltozott munkaképességűeknek szánt munkahelyre mehessek. (Tanultam, amennyire csak tudtam. Talán nem olyan rosszul, mert 4-es, 5-ös jegyeim voltak. De mégsem tudom felvenni a versenyt a tökéletes, nagyon okos, és talpraesett volt szaktársaimmal... Semmilyen téren.)
A szüleim nem értik meg, hogy valóban kevesebb vagyok másoknál, és ez nem döntés kérdése.
Hogyan tudnám elérni, hogy ők is törődjenek bele a sorsomba, és ne nehezteljenek rám?
Kedves kérdező!
Próbálnak itt segíteni a válaszadók, de neked semmi sem megfelelő. A munka kompromisszumokkal és alkalmazkodással jár. A munkahely olyan környezet, ahol több emberrel kell együttműködnöd ("élni") nap, mint nap. A válaszaid alapján nem vagy túl rugalmas, így nem is fogsz munkát találni. Valószínűleg nem is akarsz igazából dolgozni. Biosz alapszakos diplomával pedig eleve se könnyű elhelyezkedni, abból a kevésből meg nem kellene válogatni, pláne pályakezdőként, tapasztalat nélkül. Ha meg nem vesznek fel? Haladni kell tovább és beadni új pozíciókra a jelentkezést.
Mert ugye csak az intelligencia számít, semmi más. Például hogy az illető mennyire tud kommunikálni, mennyire tud csapatban dolgozni, mennyi emberrel van jóban, mennyire megnyerő a fellépése, ilyesmik ugye egyáltalán nem számítanak...
Mondjuk az sem biztos, hogy okos vagyok egyáltalán. Csak valószínű, mert sokat vár el tőlem mindenki, a szüleimtől kezdve az oktatókon át egészen azokig, akik csak az írásomat látják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!