Nem kellek sehová. Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy nem szeretnék tovább próbálkozni?

Sehová se vesznek fel, mindenhová kevés az, amit tudok, meg még fura is vagyok (magasan funkcionáló autista, hivatalos diagnózissal).

Le is voltam százalékolva (53%-os egészségkárosodás), kéne felülvizsgálatra mennem (azóta nem voltam, mióta az egyetemet elkezdtem, biológia alapszakon; valamikor kutatással (humángenetika terén) szerettem volna foglalkozni, de beláttam, hogy ez nekem nem lenne reális, és már csak legfeljebb laboratóriumi asszisztens lennék, amennyiben annak alkalmas vagyok egyáltalán).

A szüleim nagyon nem örülnek annak, hogy felülvizsgálatra mennék, és akár valamilyen pénzbeli ellátást igényelnék, vagy akár valamilyen megváltozott munkaképességűeknek szánt munkahelyre mehessek. (Tanultam, amennyire csak tudtam. Talán nem olyan rosszul, mert 4-es, 5-ös jegyeim voltak. De mégsem tudom felvenni a versenyt a tökéletes, nagyon okos, és talpraesett volt szaktársaimmal... Semmilyen téren.)

A szüleim nem értik meg, hogy valóban kevesebb vagyok másoknál, és ez nem döntés kérdése.

Hogyan tudnám elérni, hogy ők is törődjenek bele a sorsomba, és ne nehezteljenek rám?