Nem kellek sehová. Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy nem szeretnék tovább próbálkozni?
Sehová se vesznek fel, mindenhová kevés az, amit tudok, meg még fura is vagyok (magasan funkcionáló autista, hivatalos diagnózissal).
Le is voltam százalékolva (53%-os egészségkárosodás), kéne felülvizsgálatra mennem (azóta nem voltam, mióta az egyetemet elkezdtem, biológia alapszakon; valamikor kutatással (humángenetika terén) szerettem volna foglalkozni, de beláttam, hogy ez nekem nem lenne reális, és már csak legfeljebb laboratóriumi asszisztens lennék, amennyiben annak alkalmas vagyok egyáltalán).
A szüleim nagyon nem örülnek annak, hogy felülvizsgálatra mennék, és akár valamilyen pénzbeli ellátást igényelnék, vagy akár valamilyen megváltozott munkaképességűeknek szánt munkahelyre mehessek. (Tanultam, amennyire csak tudtam. Talán nem olyan rosszul, mert 4-es, 5-ös jegyeim voltak. De mégsem tudom felvenni a versenyt a tökéletes, nagyon okos, és talpraesett volt szaktársaimmal... Semmilyen téren.)
A szüleim nem értik meg, hogy valóban kevesebb vagyok másoknál, és ez nem döntés kérdése.
Hogyan tudnám elérni, hogy ők is törődjenek bele a sorsomba, és ne nehezteljenek rám?
Szóval a tudásod meglett volna, hogy egy diplomát megszerezz. Szóval elég jó tanulmányi eredményre vagy képes. De az autizmus diagnózis mögé bújva hisztizel, hogy te egy nagy nulla vagy, és veled együtt mindneki fogadja el az, hogy életképtelen vagy. Miért? Te egyszerűen nem is akarsz haladni, változni, mert gondolom jobb otthon lenni, és természetesnek tartod, hogy vagy a szüleid tartsanak el, vagy az adófizetők pénzéből mások tartsanak el.
Tudod én sosem voltam jó tanuló. Egyetemre álmomban sem tudtam volna elmenni. Sok szép munkától elesek még ma is, mert halláskárosodásom gátol benne. Egyik fülemre 60%-ban másik fülemre 40%-ban hallok csak. Képtelen vagyok nyelveket tanulni. Mégsem takarozom a hibáim mögé. Te egyszerűen lusta vagy-- ennyi
Pedig valóban kis eséllyel fogják alkalmazni, akármilyen diplomát szerez...
Rengeteg tapasztalatom van leszázalékolt emberekkel.
Akin látszik, hogy valami nem stimmel, nem megy át az állásinterjún, pont.
Nem a teljesítményt nézik, előítéletesek...
Ahol meg a szakmai tudással rendelkező emberek helyett ilyen semmirekellő HR vagy alapszakos pszichológia diplomás emberek vannak, ott még annyi esély sincsen.
Védett helyre is csak azért veszik fel ezeket az embereket, mert kötelező!
De van olyan ember akinek megmondják még ott is, hogy ne akarjon jönni, mert ugyan felveszik, de megkeserítik az életét.
#6 Végre valaki érti, mi a problémám. Lehet, nem is a képességeimmel és teljesítményemmel van a gond, hiszen a legjobb jegyeket kaptam az egyetemen is (a távoktatás előtt is így volt, és nem puskáztam, vagy sírtam ki a jó jegyeket a tanároknál). Hanem egyszerűen az lehet a bajuk velem, amit írtál.
#3 Igen, én - hála Istennek - valóban jobb állapotú vagyok nálad, és szereztem egy diplomát, de ugye azt is látod, hogy mire mentem vele? Bárkinek kikezdi az önértékelését, ha folyamatosan elutasítják, lenézik.
Túlságosan leteszed magad, de miért? Millió autista él a világban kisebb nagyobb érzelmi gondokkal. Ne másokhoz mérd magad, az teljesen más lesz majd a munkahelyen a megszerzett tudást kamatoztatni. Nagyon nehéz lehet egy autinak beilleszkedni, sajnos ez még gyerekcipőben jár magyarországon az elfogadás, megértés, de majd találsz egy jó közösséget ahol te is sokat fejlődhetsz.
Szerintem szimplán nehéz, teher lelkileg neked a beilleszkedés és menekülő útvonalat ketesel ezzel a felülvizsgálattal. Ne tedd ennyire le magadat, sokkal több vagy te ennél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!