Nem kellek sehová. Hogyan értessem meg a szüleimmel, hogy nem szeretnék tovább próbálkozni?

3-as akkor fogalmad sincs az autizmusról. Az hogy nem hallasz a füledre csak bizonyos százalékban az nem ugyanaz, mint a kérdező problémája.

Bár abban kételkedek, hogy a kérdezőnek tiszta autizmusa lenne, akkor nem tudna ide írni se, mert a saját világában lenne teljesen.

Amúgy szerintem inkább az autizmus enyhéb formája. Aspergeres tippem szerint. Gréta Thunberg is aspergeres, szóval lehet hogy képes lennél pl. biológusként tevékenykedni, és terepen kutatni pl. zoológusként, lehet kiemelkedő is lennél a szakmádban, mert az autizmussal küzdők valamiben iszonyat zsenik. 5 éves kislány Leonardo Da Vinchi minőségű rajzot rajzolt lóról, de a saját pulcsiján a gombokat nem tudta begombolni.

Amúgy én sem hallok az egyik fülemre,van diplomám, és én is tudom, hogy a fül problémám miatt bizonyos szakmákra alkalmatlan vagyok és veszélyes is rám nézve vagy a többiekre nézve. Többször volt már kellemetlen bizonyos közegbe, és van mikor ismételtetnem kell amit mondanak mert nem értem, de amúgy nekem nincs kísérőm, se segítő kutyám, bár lehet akkor udvariasabbak lennének az emberek. Tisztán értek amúgy mindent zajmentes környezetben, ha a jó fülem felé vannak az emberek és bizonyos szögből, csak az egyik fülemre nem hallok, de bizonyos helyzetben nagyon kellemetlen helyzetet is tud generálni. Emellett már 8 éves korom óta zúg is a bal fülem, állandó pink zajjal élek, mint később kiderült egy külföldi levelezőtársamnak, akivel egy ideig leveleztünk, és neki szemmel és füllel foglalkozó egészségügyi munkája volt. Ezt a zajt megtanultam a hosszú évek alatt szűrni, és csöndesíteni.

Pl. gyári munkára alapból alkalmatlan vagyok, nemcsak a fül probléma miatt, mégsem hajtom, hogy de márpedig én ott fogok dolgozni veszélyeztetve a többi gyári munkást.

Vágjuk ketté a kérdést: van a tudomány meg van a társadalom (a munkerőpiaccal együtt).

A munkaerőpiac (meg sokszor általában a piac is, pl. az ingatlan,,piac''-nak nevezett borzalom) egy rakás ürülék, nyilvánvalóan vérlázító igazságtalanságokkal, botrányos módon megtűrt mérhetetlen mélyszegénységgel, egész tömegek méltatlan körülmények között tartásával. Az meg, hogy hajléktalanság, gettők, gyerekéhezés miért létezik egyáltalán még a XXI. században (Magyarországon is, világszerte is), végképp képtelenség, amikor robotok mennek a Marsra és olyan anyagok technológiák léteznek, amiről még ötven év sem álmodhatott az emberiség. A végletesen megalázó hajléktalanság rémét még az olyan korrupt és szegény államok is vissza tudták szorítani, ha akarták, mint az NDK: sokszor tényleg csak a társadalmi beállítottságon múlik egész embertömegek sorsa.

Szóval a piac meg a politika sokszor egy rakás sz*r, de erről a kérdésköről most viszont leválasztanám most magának a tudománynak, a tudomány tanulásának a kérdését. A tudomány - most a konkrét társadalomtól függetlenül - sokszor nem is annyira a megéhetést jelenti, hanem afféle életörömöt adó dolgot: van valami ott kinn az emberen túl, aminek még csak a morzsáját ismerjük, és ki tudja még milyen világot fedezünk még fel azon túl.

Gyerekként fizikus akartam volna lenni, de a kezdeti biztató sikerek ellenére később sajnos erős autisztikus tünetek és viselkedés, szorognások, egyéb zavarok miatt nem sikerült az életben jól elindulnom.

Még később pedig programozóként szerettem volna gyökeret verni, de valahogy a programozásnál jobban érdekelt a matematika - mint afféle ,,Isten nyelve'', amihez képest a gyakorlati dolgok csak afféle árnyékszerű közelítések.

Sajnos viszont rossz tanuló voltam, nem voltam elég hatékony és jó tanuló, de elvileg inspirált a matek. Nagyon soká és késéssel sajátítottam csak el valamiféle, a szakmához való matekot végül. Szerencsére van bizonyos átfedés a matek és a programozás között (főleg egyes modernebb programozási nyelveknél), megpróbáltam ebbe is kapaszkodni.

Szóval ha elvileg szereted lekileg magát a természettudományt, jól át tudod fogni a tudomány fontos kérdéseit, akkor csak a körülvevő társadalom szarsága miatt nem érdemes a tudományt abbahagyni. A tudomány ad Neked egy ,,hatodik érzéket'', mintha még plusz egy pár szemet adna.

De persze ettől függetlenül még nehéz a kérdés. Mi lenne a legjobb? Nem baj ha valami egész más munkakörbe mennél, de magával a tudománnyal vannak amúgy hosszabb távú terveid, akár nem is feltétlenül munka jellegűek? Vagy ha nem a biológia, akkor valamlyen más, pl, fizika, matematika jellegű tanulás? Vagy épp a programozás, ott még azt hallottam, hogy ott ép az autisztikus tünetekkel rendelekező emberek könnyebben találhatnak alkalmazásra.

Nekem nehéz volt a nagy szoftverrendszerek, felhasználói igények, életszerű gyakorlati problémák átlátása, miközben meg egyes konkrét részletterületek meg jól mennek (SQL-lekérések, relációalgebra, regiláris kifejezések, algebra, funkcionális nyelvek). Mindenesetre most már valamivel jobb most nekem a munka terén is, mint öt éve volt.

Az ennyire speciális és ritka természettudomanyos területeken statisztikailag is magasabb azok aránya, akik bármilyen okból, de korlátozottak szociális képességeikben. Épp ezért kiváló választás magasan funkcionáló autistáknak. Így a pályavalasztasoddal semmi gond nem volt, a gond azzal van, hogy feladtad. Lehet itt hárítani munkaerőpiacra, hresre, kiskutyafulere, az igazság ez. Valóban hátrányosabb helyzetből indulsz, viszont ha jó jegyeid voltak egy viszonylag nehéz szakon (a biológia egyáltalán nem a legkönnyebb ttk szak), akkor a szakmai tudásod felülírja, ha egyébként szociálisan nem tudsz funkcionálni.

Ez pont olyan, mint hogy az IT és egyéb technológiai területek is tele vannak aspergeres, és autista szakemberekkel (esőemberekkel), mert emberrel nem kell dolgozniuk együtt, viszont elvannak a gép előtt, laborban, stb.

A munkaerőpiac inkább azt szagolja ki, ha vki nem akar dolgozni, illetve aki nem is próbálkozik, azt kiszagolni se tudja. Bocs az erős kifejezésért, de te nem a dührohamos, önellátásra képtelen autista vagy elmondásod szerint, tehát nem szorulsz 24 órás felügyeletre vagy egyéb támogatásra, el tudod látni magad. Teljesen értelmesen írsz, a nyílt oktatási rendszerben is megállod a helyed az egészségesekkel. A szüleid is tisztában vannak ezzel, ezért nem akarják, hogy ezzel takarózz és nagyon helyesen teszik. Szedd össze magad és inkább azon gondolkodj, hogy mit tanulhatnál, amihez nem kell szociális interakció és jó is lehetnél benne, ezt az önsajnálatot meg hagyd abba.

Nekem nincsen ilyen betegségem.

Masszőr lennék sose dolgozhattam benne, mert a jó helyre protekció kell.

Mentem raktárakba dolgozni de balesetem lett utána lett egy kicsivel jobb pénzügyi részen de kirúgtak mert nem tudtam 9 ember helyett dolgozni és hibáztam 3 hónapig itthon ültem nem jeleztek vissza sehonnan egy rohadt gyárba se vettek fel mert oda már túlképzett voltam.

Most visszamentem raktárba nem ez az álom munkám de ez van.

Másodállásként hirdetném a masszőrt de nincs senki aki jelentkezne.

Üljek én is itthon? Jaa nem engem nem tart el senki mert egyedül lakok szüleim sincsenek