A családom ki van borulva a szakmától, amit választani szeretnék. Tegyem, amit ők szeretnének?
Főleg apukám az, aki nagyon szeretné, hogy vendéglátós legyek, azt mondta, azt pénzügyileg is támogatná, és hogy segítene az elhelyezkedésben, akár a későbbiekben saját vállalkozást is indítanánk együtt.
Ezzel az a baj, hogy ez a szakirány nem igazán érdekel, csak egy kicsit talán, mert tudom, hogy tehetséges lennék benne, viszont nem érezném jól magam vendéglátósként, nem tudom, hogy miért, egyszerűen úgy érzem, hogy ez nem nekem való, nem ez az álmom és nem szeretnék ezzel foglalkozni sem örökké, sem évekig, semeddig. Viszont ez egy biztos lehetőség lenne, hiszen ebben támogatnának.
Ami érdekelne, az a képzés nagyon messze van, Szegeden, emiatt minden családtag ideges, hogy életveszélyben leszek. Pontosan nem is tudom, mi az életveszély abban hogy pár órát vonatozni kell, viszont látom, hogy őszintén idegesek és aggódnak, haragudnak is rám, amiért ilyen messzire akarok menni képzésre, és a szakmával sincsenek kibékülve, amit választottam, ez a képzés sokkal drágább, szüleim nem akarják majd fizetni szerintem, magamnak kellene fizetni majd. Szóval szerintük maga a szakma is veszélyes, állatokkal foglalkoznék, viszont érzem, hogy ez az, amit örökké tudnék csinálni, csak sajnos senki nem támogat benne, mindenki csak a rossz érzést kelti bennem. Én érzem magam önzőnek, amiért olyan szakmát választanék, ami tetszik és, amit akkor is szívesen csinálnék, ha csak minimálbéren lennék vele.
Szerintetek melyik lehetőséget válasszam? Nem akarom, hogy helyettem döntsön itt bárki, csak elkélne pár jó tanács, mert eléggé össze vagyok zavarodva jelenleg.
Szia!
Szerintem teljesen mindegy, hogy te milyen szakmást választottál. Én azt mondom, csináld azt amit szeretnél, és ne azt amit a szüleid elvárnak tőled.
A saját példámból indultam ki. Én engedelmeskedtem elmentem közgáz irányba, mert ezt várták tőlem. Igaz, hogy lehet vele keresni, de annyira utálom, hogy az valami hihetetlen. És ne tudd meg milyen így mindennap dolgozni menni. Már attól sírógörcsöm lesz, ha csak rágondolok. A mai napig bánom, hogy nem mertem a sarkamra állni a pályaválasztáskor, és nem gimibe mentem, onnan pedig az áhított egyetemre. Úgyhogy ne hagyd magad.
Azért kínlódok ezen a "baromságon", mert az életemről van szó, arról, hogy mivel fogok foglalkozni életem végéig, és szerettem volna hallani (olvasni) személyes tapasztalatokat, mennyire "cses*zheti" el az ember életét, ha nem azzal foglalkozik, amit szeret.
Mert ha páran azt írják, hogy ők sem azt csinálják, amit szeretnek, de ettől függetlenül nagyon boldogok és idővel hozzá szokik az ember, vagy megszereti, akkor inkább a családom által kiszemelt szakmát választanám. Ilyen válaszok nem érkeztek, egyértelmű a válaszokból, hogy akikre rákényszerítettek valamit, nem voltak boldogok és idővel a megálmodott szakma felé orientálódtak így is, úgy is. Így ez nekem nagy segítség volt. :-)
Számomra csak most derült ki, hogy az emberek többsége inkább a saját álom valóra váltását támogatja. Egyébként azt gondoltam, hogy a válaszok többsége az lesz, hogy mivel unokákra nem számíthatnak a szüleim, így legalább ezen a téren okozzak nekik örömöt, de nem ilyen válaszok érkeztek, úgyhogy számomra mindenképpen volt értelme feltenni a kérdést és a válaszok is tanulságosak voltak.
Aki meg felidegesítette magát a kérdésemen, az ő baja. Nem is értem azokat az embereket, akik nem tudnak egy adott kérdésre jó szívvel, kedvesen és segítőkészen válaszolni, azok minek idegesítik saját magukat azzal, hogy vergődnek egy kérdésnél bosszankodva és még képesek energiát is időt pazarolni arra, hogy rossz indulatú megjegyzéseket tegyenek a kérdés fontosságát illetően. Nyilván mindenkinek más a fontos, vagy mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. Ha valakit ez a kérdés nem érdekel, vajon miért válaszol úgy, hogy ráadásul az a válasz még hasztalan is. Tényleg nem értem.
Én mindig igyekszem a lehető legjobb segítséget nyújtani itt mindenkinek, a válaszaim minden esetben kisebb regények szoktak lenni, minden részletre kitérően, még a fő problémát is a google segítségével tanulmányozom és igyekszem a leghasznosabb linkekkel ellátni a kérdezőt (például hivatalos ügyekkel kapcsolatos kérdéseknél), és mindig kedves hangnemben írok, nem akarok megbántani senkit. Ha egy kérdés nem érdekel, vagy nem tudok rá válaszolni, akkor egyszerűen ott hagyom, erre itt a válaszadók többsége miért nem képes? Az egész gyakori kérdések azért van, hogy az emberek tudjanak segíteni egymásnak, de az én kérdésem alatt azért akadnak bőven olyan válaszok, amikkel a legkisebb gond, hogy a haszontalan, de hogy még rosszindulatú kötekedés, hát nem értem, mi szükség van erre. Na az ilyen dolgok miatt is foglalkozom inkább állatokkal. Inkább pucolnám a végterméket koszos állatok alól, minthogy egész nap emberekkel legyek körülvéve.
válasza:Kedves kérdező, mintha a saját sztorimat olvasnám! Ugyanez a terület érdekelt akkor, hagytam magam lebeszélni, lettem vendéglátós, utálom. Ha nem hagyom, most lovakkal foglalkozhatnék, amit nagyon szerettem volna. (Végül már felnőtt fejjel elvégeztem egy agrármérnökit, így talán sikerülhet az állatok közelébe kerülnöm.)
Mellesleg jó ha tudod, hogy a vendéglátósnak általában nincs hétvégéje, nincs ünnepnapja, és ezt bevállalni úgy, hogy semmi közöd hozzá, minek? De az is igaz, hogy óriásiak a tanulás költségei. Az az igazság,a saját életemre visszanézve, elpazarolt évek voltak, amit értelmetlen melóval töltöttem el. Ez az én véleményem. Ha teheted, te ne szúrd el.
A kérdezősködés nem zavart, bár felesleges válaszok voltak, de nem rosszindulat. Én 16-os, 17-es, 30-as, 32-es válaszokról beszélek, amik rosszindulatúak voltak, és még egy-két teljesen hasztalan, például a 21-es és 29-es. Egyébként én nem vagyok ideges, csak csalódott, mert segítség kérésnél pont az nem hiányzik, hogy elbagatellizálják az ember problémáit...
36-os válasza például tökéletes. Személyes tapasztalatokat ír és elég egyértelműen kiolvasható a segítő szándék is. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!