A családom ki van borulva a szakmától, amit választani szeretnék. Tegyem, amit ők szeretnének?

Főleg apukám az, aki nagyon szeretné, hogy vendéglátós legyek, azt mondta, azt pénzügyileg is támogatná, és hogy segítene az elhelyezkedésben, akár a későbbiekben saját vállalkozást is indítanánk együtt.

Ezzel az a baj, hogy ez a szakirány nem igazán érdekel, csak egy kicsit talán, mert tudom, hogy tehetséges lennék benne, viszont nem érezném jól magam vendéglátósként, nem tudom, hogy miért, egyszerűen úgy érzem, hogy ez nem nekem való, nem ez az álmom és nem szeretnék ezzel foglalkozni sem örökké, sem évekig, semeddig. Viszont ez egy biztos lehetőség lenne, hiszen ebben támogatnának.

Ami érdekelne, az a képzés nagyon messze van, Szegeden, emiatt minden családtag ideges, hogy életveszélyben leszek. Pontosan nem is tudom, mi az életveszély abban hogy pár órát vonatozni kell, viszont látom, hogy őszintén idegesek és aggódnak, haragudnak is rám, amiért ilyen messzire akarok menni képzésre, és a szakmával sincsenek kibékülve, amit választottam, ez a képzés sokkal drágább, szüleim nem akarják majd fizetni szerintem, magamnak kellene fizetni majd. Szóval szerintük maga a szakma is veszélyes, állatokkal foglalkoznék, viszont érzem, hogy ez az, amit örökké tudnék csinálni, csak sajnos senki nem támogat benne, mindenki csak a rossz érzést kelti bennem. Én érzem magam önzőnek, amiért olyan szakmát választanék, ami tetszik és, amit akkor is szívesen csinálnék, ha csak minimálbéren lennék vele.

Szerintetek melyik lehetőséget válasszam? Nem akarom, hogy helyettem döntsön itt bárki, csak elkélne pár jó tanács, mert eléggé össze vagyok zavarodva jelenleg.