Úgy érzem, én teszem le a legtöbbet hármunk közül, itthon mégis mindenért én vagyok a hibás, és a legkevésbé sem érzem azt, hogy szeretnének, megbecsülnének. Miért lehet ez? Mivel érdemelhettem ki?

Két lánytestvérem van. Az idősebbik majdnem 30. Nem talál munkát a diplomájában, nem dolgozik, részben ő is tehet erről, de szerintem tényleg nehéz találnia, mert kisvárosban élünk. Mindegy, itthon van, csak időszakos közmunkákban tudott dolgozni eddig. (szociális munkás végzettsége van). Jogsija nincsen. Főzni nem tud, maximum takarít helyette.

Az ikertestvérem a barátjáéknál él. Gyakorlatilag befogadták (mákja volt). Neki felsőfokú szakképesítése van az érettségi után (idegenforgalomban). Annyi, hogy van egy idegenforgalmi szakmai középfokú nyelvvizsgája angolból, de a jogsiba is belekezdett, s félbehagyta mind a mai napig, pedig már 2. éve lesz jövőre, hogy elkezdte. Nem talál munkát, ő is ideig-óráig tartó közmunkaprogramban volt kiközvetítve idősek otthonába.

Én (fiú) főiskolát végeztem (környezetvédelmi diploma és hulladékgazdálkodás), nem felvágásból mondom, becsület szavamra, de csúszás nélkül elvégeztem. Idén januárban kezdtem el a jogosítványt, április elején elsőre sikeresen le is vizsgáztam belőle. Úgy értem, jó tanuló voltam mindig is. Dolgozom, igaz én sem a diplomámban, közmunkában vagyok program adminisztrátor, művezető stb, mindenes. 60 ezer nettóm van.

A fenti kérdésre keresem a választ.