Akik szegény családból valóak hogyan tudnak komoly egyetemi szakon tanulni anyagi segitség nélkül?

Orvosit, gyógyszerészetit csak nappalin lehet elvégezni, ha jól tanulsz nem kell tandíjat fizetni mert a hallgatók jelentős része állami ösztöndíjas. Albérlet helyett kollégium, Bursa Hungarica ösztöndíj, igyekeztem jól tanulni így tanulmányi ösztöndíjat is kaptam, időnként a szakomon is volt egy-egy lehetőség egy-egy alkalmi ösztöndíjat elnyerni. Amikor már nem tudtam elkerülni diákhitelt felvettem, az első 3 évem alatt hétvégén időnként dolgoztam (sok ilyen alkalmi munka van ahol nem várják el hogy heti 25 órát dolgozz), később amikor kicsit lazább lett az órarendem hét közben is be tudtam vállalni 1-1 napot. Havonta egyszer utaztam haza, főztem nem rendelgettem, nem voltak felesleges kiadásaim (csokika, chips), nem vettem túl gyakran új ruhákat.

Elvégeztem az egyetemet úgy hogy anyukám maximum egy kis étellel tudott támogatni, amit akkor csomagolt mikor hazalátogattam. Most elhelyezkedtem a szakmámban és az élet kárpótol a korábbi szűkös életért.

Szóval nem, nem csak a gazdagok gyerekei tudnak “normális” diplomát szerezni, hanem azok akik kifogások helyett a megoldásokat keresik.

Sok szülő normálisabban gondolkodik, mint a gyakorin felsorakoztatott példák, és belátja, hogy 18-20 éven keresztül ha képes volt a gyereket etetni, ruházni és az egyéb költségeit fizetni, akkor az utód érdekében pár évig még lemond arról a pénzről, a gyerek meg nyáron és hétvégente elmegy dolgozni és így szűkösen, de ki tudja gazdálkodni az egyetemi tanulást (nyílván nem az önköltségest, de azért államira elég egyszerű bejutni...)

Unokatestvéremnek meg meghalt az apja, mikor 14-15 volt és onnantól a tanulmányai végéig (és talán max 25 éves koráig) jár neki havi nettó 120-140, amit ő kap és nem az anyja, illetve az anyja is a boldogulását akarja, ezért ez nem is kérdés neki, hogy lenyúlja-e... Ők amúgy 50-60 m2-en éltek hatan mindenféle szedett-vedett berendezéssel és egy másik testvér is egyetemre jár (csak az ő apja még él)