Gyáva dolog lenne megszakítani úgy a kapcsolatot akivel hónapokig leveleztem, hogy szó nélkül eltűnök?

Kérdező annyit írt, hogy hónapokig leveleztek, én ennyit látok…, a többit te honnan vetted? Vagy neked megírta privátba az életrajzát?

A másik pedig, hogy a kommentekre is reagáltam, ahol ráugrottak az itteni levelezésekre is. Olvasd kicsit vissza, mielőtt megint az ember torkának ugrasz (tudod, írtam a különböző esetekről, szintekről… mivel nem tudom, pontosan melyik áll fent 😉).

#40: "vagy az utcán is, ha valakivel véletlen szóba elegyedtek, már azonnal elvárjátok, hogy bejelöljön és folytassa a beszélgetést?" Szerintem összekeversz két dolgot. Akivel az utcán váltasz pár szót, az valóban "ismeretlen" marad, viszont ha valakivel hónapokig levelezgetsz, az már nem. Főleg akkor, ha mondjuk komolyabban, tartalmasabban beszélgettek, és rengeteg dolgot megtudtok egymásról. Bár kétségtelen, hogy bárki lehet egy profil mögött, azt mégsem lehet mondani, hogy ugyanannyira ismeretlen lenne a másik, mint amennyire egy olyan személy, akivel két mondatot váltottál az utcán.

"Egyébként miért vagytok ekkora elvárással egy szinte idegen ember felé?" Ahogyan fentebb is írtam, akivel hosszabban és esetleg mélyebben beszélgetsz, az már nem idegen. És szerintem sok ember pont ezért támaszt olyan elvárásokat, hogy ha már nem idegenek egymásnak, és ha már ő is normálisan bánt a másikkal, akkor a másik is tisztelje meg őt azzal, hogy lezárja a beszélgetésüket. Tegyük fel, hogy reggelente, munkába menet mindig találkozol valakivel az épület előtt, akiről tudod, hogy a ti tömbötökben lakik, és akivel mindig váltotok egy-két szót. Gondolom, te sem csinálnád azt, hogy az egyik reggel szó nélkül elhúzol mellette, vagy hogy beszélgettek, aztán szó nélkül sarkon fordulsz, és otthagyod. Hiába "ismeretlen" a másik, azért mégsem úgy bánsz vele, mint akiről fogalmad sincs, hogy kicsoda. Úgy gondolom, éppen ez érvényes arra az emberre is, akivel sokáig levelezel. Ha azt nem hagyod faképnél, akivel úgymond köszönőviszonyban vagytok, akkor miért hagynád faképnél azt, aki bár ugyanígy "ismeretlen", de akivel leveleztetek? Másrészt ha az otthagyott beszélgetőpartnernek nem lehetnek elvárásai, akkor ne legyenek az otthagyónak sem, és ne várja el pl. azt, hogy vele is őszinték legyenek mások, vagy hogy ne azt feltételezzék már kapásból róla, hogy úgyis ugyanaz a hazug, beképzelt, gyáva stb. kis senki, mint az összes többi. Mert gondolom, neki is rosszul esne, ha a másik fél rögtön azzal ugrana neki, hogy "nem adom meg neked az alapvető tiszteletet, hiszen azt feltételezem rólad, hogy úgyis le fogsz lépni, meg hazudozni fogsz, te sem vagy különb másoknál".