Gyáva dolog lenne megszakítani úgy a kapcsolatot akivel hónapokig leveleztem, hogy szó nélkül eltűnök?

Ghostingolásnak hívják, és - sajnos - ez most divat lett.

De legalább ne áltasd magad azzal, hogy így kevésbé bántod meg, ennél ugyanis nincs rosszabb a másik ember szempontjából, mert sosem fogja megtudni, mi volt a gond, és akár évekig is gondolkodni fog rajta (tapasztalat).

Nem igazán értem miért kell ezen ennyit problémázni. Ha még nem volt semmilyen profil csere (mondjuk csak itt leveleztek), akkor bármi lelkiismeret-furdalás nélkül abba lehet hagyni a válaszolgatást (tehát csak simán eltűnni). Ha pedig volt profilcsere (már egy kicsit komolyabb), akkor meg egyszerűen megírod neki, hogy szerinted ez nem fog működni, röviden elmondhatod, hogy miért jutottál erre a döntésre, de nem kell túlgondolni (utána pedig már nem válaszolsz, ha még erősködne). Szerintem ez így korrekt, normális ember elfogadja és tovább lép mind a két esetben.

Amúgy meg miért gondolkodik valaki évekig azon, hogy miért ghostingolták őt? Nincs jobb dolga az embernek? Tudjátok… mondjuk munka, hobbi, barátok, új ismerősök keresése stb!? nem értelek titeket. Ha meg valaki nem bírja felfogni a helyzetet és tovább lépni, az nem a kérdező hibája (mondom ezt férfiként, aki többszőr is kapott már ghostingot).

Mondjuk azért, mert nem értem, hogy mi történt!? Mert nem tudom, mit tettem, mivel érdemeltem ki, hogy csak úgy eltűnt az illető?

Hogy akár azt hiszem, hogy valami baja lett...? Mégis csak egyik este elköszönünk egymástól egy színház után azzal, hogy pár nap múlva beszélünk, aztán meg soha többet semmi, nem reagál, nem tudom, él-e még, nem érte-e baleset a színházból hazafelé.

Milyen hülye kérdés már, hogy miért zavar... Ennyire érzéketlen te sem lehetsz.

Ahha értem... Ha itt levelezik akármit megtehet az ember a másikkal... De ha már facebookon vannak akkor az más. Ha színházban akkor megint.

Hiszed vagy sem nem a hely, hanem az ember a fontos. Legyen az akár színházban, vagy egy gyk acc másik oldalán.

Én Is Hús Vér Vagyok. És A Lelkem Sem Adtam Le A Ruhatárban. A Klaviatúrán Is Azzal Dolgozom. Még Ha Test Páncélt Húztam Is Köré..

Az értelmetlen és indokolatlan támadási kísérleteden kívül volt bármi mondadód? Próbálj meg inkább visszaszállni a földre, és kicsit reálisan gondolkodni, az általában segít az élet minden területén.

Olyan ember meg inkább ne beszéljen érzelmekről, aki egy ismeretlent azonnal támad a komment szekcióban.

Egyébként egyetértek, én is így állok hozzá, hogy minden levél mögött ember áll, de azért nem kéne naivnak sem lenni. Gondolkodjatok egy kicsit mennyire is személyes az itteni levelezés… még az is lehet, hogy a másiknak nem is az a neme és életkora, mint amit állít… ti meg már érzelmekről beszéltek!? És igen, van, akivel az egyetemen összefut az ember 3-4 alkalommal, és utána rájön az egyén, hogy mégsem passzolnak annyira össze, akkor most magyarázkodjak mindenkinek, hogy miért nem keresem őt? nem túl életszerű… (ha már a neten kívüli élet…).

Szóval igenis vannak szintek, és van amikor még belefél (vagy inkább normális) a csendben eltűnés, van ahol pedig már nem az. Az, hogy csendben eltűnik, az meg nem egyenlő azzal, hogy bármit megtehet a másikkal.

Egyébként miért vagytok ekkora elvárással egy szinte idegen ember felé? Nem érzitek, hogy inkább nektek kellene ezt a helyén kezelni? vagy az utcán is, ha valakivel véletlen szóba elegyedtek, már azonnal elvárjátok, hogy bejelöljön és folytassa a beszélgetést? Na meg akkor hadd kérdezzem meg azt, hogy ti hogyan is reagálnátok egy búcsúlevélre?