Velem van baj (lelkileg) vagy nem megfelelő emberrel ismerkedek?
Évek óta keresem a társam. Általában sikerült olyanokba belefutnom, akikről már az első találkozás alkalmával kiderült, hogy biztosan nem egymást keressük. Volt olyan eset is, amikor szimpatikus volt, sőt túlzottan is, minél több időt szerettem volna vele tölteni az első találkozáskor, majd a második alkalomra teljesen elmúlt a lelkesedésem. Úgy tudnám legjobban leírni, hogy milyen érzés lehetett ez kb, hogy a rózsaszín ködhöz hasonlítom. Nyilván nem szerelmes lettem első pillantásra, csak a szituáció ahhoz hasonlít. Mikor jön ez az érzés, akkor teljesen elbizonytalanodok. Nem tudom, hogy külsőre tetszik-e annyira, hogy akár egy életet leéljek vele (tudom a belső fontosabb, de azért az sem mindegy, hogy kire nézünk rá minden egyes reggel:). Elkezdem keresni a hibákat, de úgy mindenben. Mintha kifogást gyártanék magamnak, hogy miért is ne ismerkedjek tovább vele.
Évek óta egyedül élek, utolsó olyan kapcsolatom, akivel rendesen együtt éltem, az 7 éve volt. Gondoltam arra is, hogy ez riaszt meg, hogy valaki bekerül a szférámba. Vagy lehet, hogy annyira tökéletesen akarok választani, hogy minden apróságot kritikusan nézek. Tényleg szeretnék egy normális, működő kapcsolatot. Exek teljesen el vannak felejtve, az nem befolyásol.
Tudok alkalmazkodni, és tudom, hogy egy kapcsolatban kell is.
Vajon nem a megfelelő emberrel ismerkedek és azért viselkedem így, vagy csak annyira rég várok az "igazi"-ra, hogy már a legkisebb akadálynál is meghátrálok?
Szívesen olvasnék arról, ha valaki volt már hasonló helyzetben. Hogyan élte meg, mit tett, hogy túllendüljön ezen a kezdeti időszakon, mi lett belőle végül.
Szeretnék mindent megtenni, hogy normálisan ismerkedjek, de kicsit megrekedve érzem magam.
35L
Pedig egyszerű ez. Bármily hihetetlen, egy nő képes ekkora hatást tenni egy férfire, hogy pár hét, 1 hónap alatt nagyon jelentősen a napjai része lesz.
Persze ha ez nem kölcsönös, akkor nyilván nem kell fenntartani, nem elvárható mert egy kapcsolat, sőt az ismerkedés elejétől mindkét félnek jól kellene éreznie magát.
Én mindig törekszem ezt biztosítani. Ettől függetlenül, vannak ilyen esetek.
És elég nagy szenvedés ezt megélni akármelyik oldalról.
A mi esetünkben találkoztunk egyik este, majd 2 nap múlva, de akkor már jeleztem neki, hogy nem biztos, hogy szeretnék találkozni, de végül megbeszéltük, hogy megyek. Nem akartam egy találkozóból ítélni, de éreztem már az elején, hogy nincs meg az a plusz, ami nekem szükséges hozzá. Második találkozó után már alig-alig beszéltem vele. 2 nap múlva megmondtam, hogy szerintem nem fog menni, de átrágom magam rajta és pár napon belül választ adok. Átgondoltam minden lehetőséget, olyat is pl, hogy ne úgy találkozzunk egymással, mint akik ismerkednek, hanem csak simán csináljunk programokat, haveri alapon. Mivel tudtam, hogy ez neki nem menne, mert folyamatosan reménykedne, így elvetettem. Aztán 2 nap múlva megmondtam, hogy nem szeretnék többet találkozni.
Szóval fura, hogy ekkora hatás volt rá úgy, hogy egy héten belül lefutott a sztori.
303-304, ez érthető, jogos.
Egyrészt az idő is, mert egy hét alatt tényleg fura, szokatlan, ha ilyen gyorsan, ilyen szinten kezd el kötődni.
Az még rendben van, ha kifejezi, hogy ez neki sokat jelent, de ez a puncsolás kategória tényleg gáz. Tudni kell elfogadni, ha nem működik.
Huhú, mennyit írtatok! Nagyon pörög ez a kérdés, de hát a válasz komplex és ez egy komoly dolog :)))
Én se szeretem a szőrös arcú pasikat, bár még tárgyalóképes (mármint ha leborotválja :D) Viszon én a szőrös mellkasú/karú pasikat lájkolom :) És kifejezetten sötéthajú, sötétszemű párti vagyok, de ez nem azt jelenti hogy ne tudnék beleszeretni egy teljesen másmilyen emberbe. Például a mostani Loag se ilyen.
Szerintem eléggé tiszteletlenség, ha valaki szakítás után még keres, hogy hiányzik neki a másik. És ilyen rövid idő után még fura is. És szerintem nagyon korrakt vagy hogy nem barátzónázod - amúgy én is nagyon odafigyelek err,e hogy ne legyenek most "fiúbarátaim".
Távolság: én hajlandó lennék költözni, így nem gond ha nem helybéli... viszont az fix, hogy ő fog látogatni az udvarlási fázisban. :D fiatal koromban volt olyan hogy én utaztam első randira, és hát oylan is vol. Meghívott egy csomó helyre amúgy (ahova nem is vágytam, de "övé volt a buli" és egyre inkább szívta a fogát.
Nektek amúgy mi a véleményetek erről? Sokszor éreztem már, hogy nem szívesen hívnak meg ill. volt aki meg sem hívott (némely férfi meg olyan bőkezű volt, mint egy király.)
A görkori is klassz, és most annyi félét kapni abból is. Van 2 soros, meg ugye egysoros. Én is sokat gondolkodtam rajta, de a deszkával nem kell külön cipőt vinni (ha valaki megtanul vele suhanni). A görkorival nehezebb lenne boltba menni. Nem mintha már ott tartanék, haha...
Én is tűkön ülve várom, hogy mi lesz G-vel, jól jönne egy jó példa :))) Csak hogy az ember hinni tudjon. Mi a Lovaggal lassan haladunk, mindenestre nagyon jól esett hogy egy kényesebb világnézeti kérdést kezelt.
Julcsi
Pont most egyeztettünk első találkozót, kedd délutánra. Ő még nem tudja, de aznap van a szülinapom 😄
Én is lassan szeretek haladni, G-vel is egyelőre azt beszéltük meg, hogy barátkozunk, megismerjük egymást. De már most mosolyt csalt az arcomra, nagyon okos, és nekem a helyes és okos a gyengém 😌
Julcsi, miota ismerkedtek?
Az udvarlási fázisban azt szeretem, ha egyszer én, egyszer ő :) én is hajlandó lennék költözni egyébként.
Nagyon vegyes, hogy kivel mit lehet programozni. Volt, akivel semmit sem lehetett, otthon akart ülni kettesben. Mással meg mindig mentünk valahova kirandulni, vásárolni, szórakozni.
M.
Azt hiszem péntek óta(?), de már összefolynak a napok. Mindenestre tali a kanyarban sincs... sőt, még ott sem tartunk, hogy lezárjam a többi levelezést - mert ugye ameddig fent vagyok, addig kapok leveleket.
Ez jó lesz ez a szülinap! A Fb alapján nem tudhatja majd meg? Vagy megmondod majd neki? Vagy elég ajándék, hogy nincs hiba az arcán? :)))
én is költöznék is akár, ha úgy lenne, ne ezen múljon :) de távolabbi ismerkedés csak akkor jöhetne szóba, ha rugalmas lenne és nem csak hétvégente akarna találkozni, hanem a hétköznap is megoldható.
Általában javaslom, hogy csak sétáljunk, aztán ha úgy alakul, akkor beülhetünk valahova. De alapvetően nem szeretem a beülős helyeket randizáskor. Volt régebben olyan, akin tökre éreztem, hogy várja, hogy felajánljam, hogy fizetek, de szerintem az elsőt illik a férfinak. Vagy, ha mondjuk beülünk valahova, fizet a pasi, aztán meg elmegyünk pl fagyizni, akkor azt szoktam mondani, hogy én fizetem.
Még kb 6 éve volt egy olyan eset, hogy első találkozáson elmentünk teázni, ő fizetett. Másodikon kajálni mentünk és várta, hogy én fizessek (én nem ettem csak egy levest talán, mert nem voltam éhes, nem is akartam odamenni, de hogy ne üljek csak úgy ott, kértem valamit. Úgy voltam vele, hogy ő akart enni, ő evett 3 fogásos vacsorát, ne velem akarja fizettetni). Aztán szóvá is tette, hogy nekem kellett volna fizetni, vagy legalább felajánlani. Utána felszívodott a pasi. Valamikor most télen rám írt társkeresőn, fogalma sem volt róla szerintem, hogy ki vagyok. Megnéztem a face profilját és láttam, hogy 2 pici gyereke és felesége van, épp pár nappal előtte posztoltak boldog családi fotót. Aztán csak annyit írtam neki, hogy inkább a feleségeddel töltsd az időt. Nem telt bele fél perc, letörölte magát az oldalról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!