Csak összezavarodott, vagy egyedül maradok a babával? Szerintetek adjak még esélyt a páromnak?
Szia! Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, de kívánom, hogy a babáddal szépen meglegyetek kettesben, és minden rendben. Most visszanéztem, anno mit írtam, az eslő oldal utolsója vagyok. Sajnálom, hogy ilyen károgó varjú voltam, le is pontoztak sokan. bezzeg akik bíztattak, hogy nyugi, majd lenyugszik stb., mind 100%-ot kaptak, aztán tessék, a károgó varjúnak lett igaza... :(
Nem mennék bele a gyerek apjának a minősítésébe, de inkább örülj, hogy megszabadultál tőle. Sajnálom a picúrodat, hogy nem lesz igazi apja (nekem is ilyen az apám detto, 52 éves létére nem megy neki a "családosdi", de azért három gyereket összekalapált) De hát én is felnőttem, egészséges lelkületű felnőtt lettem, mert van egy nagyon-nagyon jó anyukám :) és biztos vagyok benne, hogy a babádnak is az lesz :)
sziasztok! Aranyosak vagytok, hogy még mindig visszanéztek ide. :-) Nagyon jól esik. Holnap lesz egy hete, hogy külön költöztem. Még rendezgetem az albérletet, de nem mondom, hogy mosolyogva kelek és fekszek. Igazából azt sem tudom, hogy haragudjak a volt páromra vagy inkább békésen álljak hozzá. Sajnálom, hogy ott kellett hagyni a lakást amit otthonnak tartottam, Most olyan idegen minden. Albérletbe szülök gyereket. Tudom sokan vannak így, de én ezt soha nem akartam és tessék, megviccelt a sors.
Nagyon gratulálok a babához az utolsó elöttinek, biztos igazad lesz és én is sokkal jobban leszek ha már meglesz a pici. Legalább is remélem. De az még soká lesz, még csak 26 hetes vagyok. :-(
Az utolsónak üzenem, hogy én nem pontoztalak le, én szívesen fogadtam mindenki véleményét. És igen, én is nagyon remélem, hogy jó anyukája leszek ennek a pici fiúnak.
Az apuka túlságosan kedves mióta nem vagyunk vele. Mindenben segít, ha kell, itt van, ha szólok, de napról napra jobban hargszom és próbálom átállítani az agyam arra, hogy felejtse el. Ebből már úgy sem lesz semmi. Még ha úgy dönt, hogy szeretne velünk élni újra, akkor sem fogja ezt elmondani, már ismerem, meg nem is biztos, hogy akarnám én már ezt újra. Pedig majd belehalok úgy hiányzik, annyira egyedül vagyok, de legalább nem látja senki, ha néha pityergek. Hát kb. ennyi az én kis történetem. remélem egyszer majd rámtalál a boldogság, de most nem keresem, mert jelenleg minden férfit gyűlölök, csupán szeretnék erős maradni, és egyre erősebb lenni egyedül. Megállni a saját lábamon a lehető legkevesebb segítséggel. Mindenkinek szép és boldog életet kívánok.Az is biztos, hogy senkinek nem kívánok ilyen terhességet és valószínüleg nem vállalok több gyereket, mert annyira mély nyomot és rossz élményeket hagyott bennem ez a 9 hónap.(és még 3 hátra van) Nem tudnám előről kezdeni és újra végigcsinálni. Ebből is látszik, hogy a nők sokkal többet kibírnak, mint a férfiak. Már csak a piciért is, és legfőképpen érte!
Szia! Hát sajnálom, hogy így alakult! Tényleg ne bándd, mert amint megszületik, tojni fogsz a fickóra!!!!!!
De tudom, ezt most könnyen mondom. Akkoriban én sem így gondoltam. Nálunk úgy tűnik rendeződött minden. De manapság már tényleg nem lehet tudni, mit hoz a holnap! Egy gyereket egy nő mindig magának szül! És úgy állj hozzá hogy Te akartam a babát, tuti jó Anyuka leszel egyedül is, de nem maradsz egyedül! Vagy a pasi kap észbe, vagy lesz más! Csak biztatni tudlak! Sok pasi van, de a gyermeked csak a Tiéd! És feltétel nélküli szeretetet fog adni neked amire senki sem képes, csak Ő! Tudom, jobb lenne ha az Édesapja nevelné, de ha ilyen akkor jobb is így! Hidd el, lesz másik apja a gyerekednek, aki jobban becsül! Fogsz kelleni másnak is, attól hogy Anya vagy!!! Engem terhesen is bepróbáltak, többen is! Vannak, akiket nem zavar, hogy van gyereked! Ezt csak azért írom, hogy ne légy elkeseredve!
Higgy nekem, hogy a bébid mindenért kárpótol majd! Az én párom telis tele van hibákkal amivel együtt kell élnem. Sokáig élt egyedül és ezáltal nagyon sok megrögzött, elviselhetetlen dolga van, amit nem mutatott ki nekem, csak miután terhes lettem. (megkapott, azért szerintem) Ha ezt tudom, akkor sprintelek előle!!! De nem tudtam és tiszta depi voltam a terhességem alatt, úgy éreztem, átvertek alaposan és tönkretették az életemet! Most u.ezeket a hibákat le....om és próbálom őt elfogadni úgy, ahogy van. Elvégre akart gyereket, szeret engem, eltart minket, mindent megteremt és megad, sosem hagyna el, nem üt, nem ver :), hát mit akarok én?!?! Próbálom befogni a nagy számat és elfogadni a helyzetet, mert százezerszer lehetne rosszabb! Ha odaszól egyet vagy passzívoskodik akkor bemegyek a kicsikémhez és ráhagyom a hülyeségeit. Aztán ha nagyon nem megy, akkor nem fogok görcsölni rajta.
Próbáljunk lazák lenni, a gyermekünk semmit sem érezhet, csak a jó dolgokat! Sajnos egy nőnek kell mindig erősebbnek lenni!
Figyu ha gondolod írj a privi címemre, nagyon szívesen levelezek Veled! És erőt is adok! Tényleg írj nyugodtan, érdekel, hogy mi van Veled!!!
Üdv!
Kedves kérdező, szerintem se szomorkodj, nem lesz könnyű túllépni, de biztosan sikerülni fog. Egy ilyen értékes embernek, mint te egy ujjára 5 fickó is akad, aki a tenyerén hordozza! A hülye párodon meg lépj túl, előbb utóbb rá fog ébredni, hogy ezt elb.szta, és milyen sokat veszített, aztán majd csak rajtad múlik, hogy időben ébredt-e föl, vagy elkésett:)
A kisbabának meg nagyon-nagyon jó anyukája leszel, efelől teljesen biztos vagyok.
Fel a fejjel, kis idő, és újra derűsen látod a világot! Kitartás, és sok boldogságot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!