Csak összezavarodott, vagy egyedül maradok a babával? Szerintetek adjak még esélyt a páromnak?

Én is és ő is dolgozik, mindenünk meg van, most fejeztük be a lakásfelújítást. Az tény hogy miutánn sokáig nem sikerült a baba már eléggé kiborultam, hogy mi lehet a baj és akkor picit megromlott a kapcsolatunk. Majd eldöntöttük, hogy adunk időt magunknak még és nem parázunk a babán és megmondtam neki, hogy én nem védekezem továbbra sem, de ha ő szeretne akkor nem leszek ellene. Majd ha úgy gondolja, hogy már megint minden a régi, akkor újra próbálkozunk, de ő nem védekezett én pedig már nem izgultam túl és egyből összejött a bébi, amin mind a ketten nagyon meglepődtünk. Mintha sors küldte volna hozzánk. Próbálok nem beszélni erről neki, szinte soha nem hozom én fel a baba témát. nem zaklatom ezzel, de azért nekem is jó lenne ha valaki mellettem lenne most. Amúgy is olyan labilis vagyok a hormonjaim miatt. Ő meg már lakást keresgél nekünk (nekem+a picinek), de kimondani nem mondja, hogy már nem kellünk neki. Ez nem úgy működik szerintem, hogy megvárom amíg megszületik a baba, mert hát nem tudom most, hogy milyen lesz, aztán ha nem tetszik akkor külön, ha tetszik meg együtt. Én sem tudom, hogy milyen lesz, de ez nem egy játék, amit ha megunok kiszálok és ott hagyom. Viszont még mindig szeretem, de lehet, hogy nélküle meg megadnám az esélyt magamnak, hogy egyszer még szeressen valaki engem és a picit együtt.

Ja, és ő még a munkahelyén nem mondta el, hogy gyerek lesz, szerintem szégyeli, és mióta terhes vagyok nem jár velem sehova, pedig nem híztam el nem lettem igénytelen, továbbra is próbálok nő maradni. Ezekre sem kapok választ tőle. Folyton csak visszakérdez.

köszönöm a gyors válaszokat. összeszedem magam és megpróbálok türelmesen várni, hátha változik valami és igazatok van, abban, hogy csak beparázott és fél a felelősségtől. Az utolsónak köszönöm a történetet, e szerint van még remény :-)

jaj, olyan jó lenne igazad lenne utolsó! Ígérem türelmes leszek, legalább is megpróbálom ami tőlem telik. Annyira irigylem a boldog kismamákat, akiket a párjuk elkényzetet és jobban várja picit mint ők maguk. :-)

utolsó, el sem tudod kézelni mennyit gondolkodtam már ezen, már mondtam is neki egy kiborulásom alkalmával, hogy életem legszebb hónapjait teszi tönkre örökre. Ezért is vagyok annyira bizonytalan, hogy megéri ez nekem, vagy már úgysem lesz jobb? Azt sem akarom, hogy csak a baba miatt legyünk együtt. szükségem van rá, hogy engem is szeressenek. Nem tudom meddig bírom, de a picit meg annyira féltem, hogy baja ne legyen a sok idegeskedéstől. Úgy utálom is emiatt magam.