Egyedül vagyok azzal, hogy a második terhességemet már inkább sürgetném, és alig várom hogy vége legyen?
Én márnem bírom.
Zavar a pocakom (félidősen akkora mint amivel korábban szülni mentem), túl lennék már rajta.
Olyan érzés van bennem,hogy "én csak egy második gyermeket akartam,minek kell hozzá ez a körítés"?
Úgy érzem ez a 9 hónap legalább 2x annyi.
Zavar az is,hogy hátráltatva vagyok a pocakom által a család ellátásában, a kislányommal való törődésben,és sajnos a nemrég visszanyert nőiességem is ismét oda.
Nyilván, ez minden nővel így van, nem egyedi eset,csak már kezdem magam rosszul érezni, hogy ezeket gondolom.
Engem csak azért zavar, mert teljesen más, mint az első terhesség. A fiammal gondmentes, fitt 9 hónapot éltem meg. Most minden nyavaja előjön, ami előjöhet várandósság alatt. És sokat feszül, nehéz, nyilalgat, alig élek úgy érzem sokszor.
Igen, már alig várom a végét.
1vagyok.
Az alakomat most én is jobban féltem. Már olyan jól lefogytam, vékonyabb voltam mint az első előtt és most megint kezdhetem elölről. :( Ja, meg igazából én az újszülött kort is kihagynám. :O Rögtön egy 6 hónapost kérnék ha lehetne. De a terhességgel most tényleg nincs annyi problémám valahogy néha észre sem veszem. Remélem a pici baba korszak is könnyebb lesz.
Nekem az segít, hogy veszek egy két tuti terhes rucit magamnak, ami nagyon tetszik és jól is áll. Plusz fodrász, pedikűrös. A külalakommal így semmi bajom, pedig jó nagy pocim van. A terhességi nyavalyák már sajna más.. most éppen a cukrom rendetlenkedik.. diétára fogtam magam.
Kérdező kedves, a gyermekért meg kell szenvedni, hiszen ez az egyik legnagyszerűbb dolog az életben. Ha megszületik még nehezebb lesz a nagyobbikkal is ugyanúgy foglalkozni:)
Tudom nem vígasztaltalak meg:)
Szia! Nyugi, nem vagy egyedül. :)
Van egy kisfiam, aki tavasszal múlt kettő, karácsonyra várom a második babánkat. A hasam akkora, mint a 8. hónapban volt az előző terhességnél. Alig bírok lehajolni, fürdetni már nem nagyon tudok, mert nehezemre esik, nehéz a kismotorral száguldozó gyerek után rohanni, nem tudok mászókára mászni, stb.... Nekem az idő szalad, de mégis nehéz minden nap. Ráadásul iszonyú agybajos vagyok, feszült, ingerült.... ÉS ismerem az érzést... Én is szépen visszanyertem az első terhesség előtti formáimat, pár kiló maradt rajtam, de az rám is fért. Most megint kisebb bálnára hasonlítok, akkora a cicim, hogy régi három melltartóm kevés lenne hozzá. Fáradékony vagyok, és már nagyon várom a végét. És persze rettegek a szüléstől, hogy mi lesz a nagyfiammal, hiszen kétszer két órát vigyázott rá más rajtam kívül... És az is zavar, hogy nincs időm megélni ezt a terhességet, este hullafáradtan zuhanok ágyba, napközben leköt a gyerkőc, az itthoni teendők....
Mikorra vagy kiírva?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!