Csak összezavarodott, vagy egyedül maradok a babával? Szerintetek adjak még esélyt a páromnak?

Szüleim és tesóm is segítenek mindenben, csak amíg nem tudom mi lesz nem akarom őket sem idegesíteni. Most megkérdeztem a párom, hogy most már világ életében ilyen rossz kedve lesz. (ami óta tudja babát még csak nem is mosolyog)És azt felelte, hogy .IGEN, MINEK ÖRÜLJÖN? Talán annak, hogy lesz egy kisfia. Mások évekig próbálkoznak és mégis gyerek nélkül maradnak. Most megint sirdogálok egy kicsit. Ilyenkor legszívesebben itt hagynám örökre.

Nagyon igazad van. Köszönöm a válaszod. Ez most helyrerakta egy kicsit a fejem. :-) Megteszek mindent, nem baszogatom és meglátjuk mi lesz.

Utolsó!Nagyon sajnálom, hogy így alakult a te helyzeted is. Azóta még mindig külön vagy? Nem keres? Nem hív vissza? Mi egy nagyot veszekedtünk egyik este, aztán, reggel átbeszéltünk nyugodtan mindent és úgy döntöttünk, hogy nem bántjuk egymást, mert ez egyikőnknek sem jó. Normális emberek módjára próbáljuk meg kezelni a helyzetet. Továbbra is külön szobában lakunk, de megbeszélünk mindent, beszélünk a babáról is, mert hiába próbáljuk meg beseperni ezt a témát a szőnyeg alá, Ő már akkor is itt van és remélem egészségesen meg is születik. Valószínű, hogy mi nem együtt fogjuk leélni az életünket, de úgy akarunk elválni, hogy az a gyereknek a legjobb legyen. Egyenlőre még egy lakásban maradunk, míg megérkezik a pici, de keressük a legjobb megoldást mindkettőnk számára. A párom elmondta, hogy Ő mindig, mindenben támogatni fog meg szeretni fogja fiát, de nem biztos, hogy tud családosdit élni velem és lehet, hogy külön meg meglenne az esélye annak, hogy mindketten találjunk még egy igazi párt magunk mellé. Pedig szeret és én is szeretem, valami mégis megváltozott. De már sokkal jobban viselem, megnyugodtam és nagyon várom a kisfiam, tudom, hogy ő kárpótol majd mindenért. :-) Írj, hogy veled/veletek mi van. Te is babát vársz?

Szia utolsó! Nagyon örülök a hírednek. :-) biztos, hogy mi is hisztisebbek vagyunk a hormonok miatt, na de akkor is..... Én most már nagyon jól érzem magam. Félidős lettem és érzem a pici mocorgását is. Ahogy nő a pocakom,, már a páromnak is kezd leesni, hogy tényleg apa lesz. igazából ő senkivel sem akar családosdit, nem velem van a baja. Bonyolult mert én sem nagyon értem. Bár most már beszélünk a babáról, vásárolunk neki, ő is érdeklődik. Annyira szeretném, hogyha tényleg megváltozna mikor megérkezik a pici. tudom, hogy ezt az időszakot már nem kapom vissza, de nem mindenkinek jut tökéletes, boldog terhesség. Sajnos :-) Most nagyon pozitív vagyok, lefoglalom magam, dolgozok, járok vezetni és beíratkoztam egy tanfolyamra is, hogy minél kevesebb időm teljen gondolkodással, aztán majd meglátjuk mi lesz. Te is vigyázz magadra, ha már a finisben vagy. :-) És biztos minden rendben lesz veletek, minden visszaváltozik ha megérkezik hozzátok a pici, majd meglátod. Addig is kitartást és türelem részedről is. :-)

Szia utolsó! Egyben vagy még :-) Biztos nagyon várod már a picit. Majd írd meg ha megérkezett. Drukkolok nektek, hogy könnyű szülésed legyen. Mi sajnos nem állunk jól, most hétvégén alig volt itthon a párom. Éjszaka is kimaradt. Szakítottunk. Most nem igazán tudom, hogy mi legyen a következő lépés. Talán keressek albérletet? Vagy már szüljem ide a kicsit? Nem tudok már neki tovább tűrni és megbocsátani, hogy mindenhol csak azt hireszteli, hogy boldogtalan, meg hogy nem akarja a kicsit. Elegem van. Teljesen kiborultam már idegileg, sirógörcseim vannak. Féltem a picit. Úgyhogy imkább végleg befejeztem.Majd írok, hogy ha van fejlemény. De te már ne idegeskedj, mert a finishbe vagy. Hajrá! :-)