Kérem írja le vki az abortusz minden lépését, onnan kezdve, hogy egyáltalán hol kell rá jelentkezni?

Én értem, hogy az ember általában nem jókedvéből megy abortuszra, de valamit tudj.

Egész életedben bánni fogod.

Csak gondoltam, szólok.

Azoknak, akik lehülyézik azt, aki az abortuszt gyilkosságnak nevezi, csak annyit mondanék: a kismamának csak a lelke sérül (és az amúgy is sérülni fog), de a babát meg fogják ölni. Jobb, ha tisztában van az anyuka azzal, mire készül. Inkább előbb szembesüljön vele - amíg van választása - mint utólag.

Mindig van más megoldás! Ez az egyszerűbb út, de egy életen át kísérteni fog.

17:26:

Senki nem fogja a szájára venni azt, aki titokban gyilkoltatja meg a babáját. Legfeljebb csak a saját tükörképét kell egy életen át elviselnie. Tényleg, az biztosan sokkal könnyebb lesz majd...

Sztem finoman szólva el van túlozva ez a dolog, hogy saját magaddal sosem fogsz tudni szembenézni, sosem fogsz tudni elszámolni a lelkiismereteddel...bla, bla, bla.

Hát persze. Mert minden nő, aki átesett ezen depresszióba esett, mi?

(Jó lenne tudni, hogy miért készülsz ilyesmire, mert ha beteg a magzat, akkor könnyebben megérti az ember és akkor nem támadnának ennyien. De ha egészséges a magzat és csak önzőségből készülsz abortuszra, akkor jogosak a vádak.)

Az lehet, hogy ha kihordod és aztán örökbe adod, egyesek megvetően fognak rád nézni, de ki nem sz@rja le őket! A saját gyermeked élete legyen már fontosabb, mint a kívülállók véleménye. Soha ne halgass másra, csak magadra,ne foglalkozz mások véleményével, hanem saját magaddal beszéld meg ezt a dolgot, a lelkiismereteddel és akkor jól fogsz dönteni! Nem veheted el egy védtelen élet lehetőségét mások véleménye miatt! Mindig van egy jobb megoldás, mint az abortusz!

Én nem mondtam, hogy ne vetesse el. Én csak azt mondtam, hogy ELŐTTE nézze meg a videókat, hogy lássa, mire készül. Ne pedig UTÁNA, amikor már semmit nem ér vele, hogy megnézte.

Különben pedig: de igen, minden nő megbánja.

Vagy akkor, amikor a későbbiekben próbálkozik azzal, hogy megfoganjon, de az istennek sem sikerül.

Vagy akkor, amikor később, tervezett gyerekvállalásként megszületik az egészséges babája, és szembesül azzal, mit jelent egy gyerek, és mit jelent anyának lenni.

Vagy akkor, amikor évekkel később beleszalad egy ilyen videóba, és rádöbben, hogy a magzat a hasában sokkal több volt, mint egy öntudatlan szövetcsomó.

Esetleg más módon, pl. egy álom formájában, ahol iy találkozik a meggyilkolt gyermekével. Ilyenről is hallottam már.

A lényeg: mindenki megbánja.

(Utóirat: nekem sosem volt, nem is lesz abortuszom. Én védekezek. Amikor pedig kiszakadt a gumi, eldönthettük, megyünk-e esemény utániért. Nem mentünk. Jól tettük. 2 éves a "balesetünk"... :) )

Utána lehet járni az interneten annak, hogy hányan bánták meg az abortuszt. Lehet találni ilyen oldalakat, ha már nekem nem hisztek.

Kapásból itt a Gyakorikérdéseken is rengetegen írták már, hogy megbánták.

De igazatok van. Ne is nézzetek utána! Nehogy már szembesülnötök kelljen azzal, hogy kényelmi okokból megölettétek a saját gyereketeket...

Inlább csukjátok be a szemeteket, nyugtassátok meg magatokat azzal, hogy "ez az egyetlen jó megoldás", és ne is gondoljatok bele az egészbe. Így kell ezt csinálni...

Csak aztán, évek múlva ne sírjatok azon, hogy az istennek nem fogantok meg!

Én nem ítélek el senkit! Én csak azt próbálom itt elérni néhány másik társammal, hogy mielőtt valaki abortuszra megy, gondolja végig, és szembesüljön azzal, mire készül! Mi ebben a rossz?

Én még azt is ellenzem, hogy valaki az újszülött kölyökmacskáit vízbe fojtsa... Nemhogy a saját magzatát... (Aki már él, mozog, érez, és küzd az életéért, amikor az orvos bedugja a szívócsövet a méhbe, hogy elpusztítsa őt.)

A vakbeledet is kiveszik, de az nem küzd. A gyermeked viszont igen. Ennyi. Akkor is így van, ha nem vagy hajlandó tudomást venni róla.