Első trimeszteresek, ti is ennyire rosszul vagytok?

Sziasztok, Lányok, nagyon aktívak vagytok ma! :)

Hát én sem fértem ki anyukámon, császárral születtem. Jó lenne igaziból megszülni a babámat, de okoskodni nem fogok, ha az orvos szükségesnek látja, vegye ki ő... De tudom, hogy pszichológiai szempontból fontos "születni" is és "szülni" is...

De az már látszik, hogy a kicsikémnek is nagy feje van, mint a szüleinek :)

A 4D nem annyira szupi, mint az ember gondolná. Ráfixál egy helyre a rendes UH, aztán átalakítja a képet térbelivé, úgyhogy merev (legalábbis én csak ezt láttam), és mondom, gyurmafigura :) Nem olyan határozottak a körvonalai még.

Nekem február 20-23-t mondtak a különböző hozzáértők.

Jó, hogy itt vagytok, és együtt izgulunk! :)

Haskörfogatomat nem is mértem még! Csak a mérlegre állok rá, már kezd visszajönni, márcsak mínusz 2,5 kilónál tartok (mínusz 4 helyett). Most kell majd vigyáznunk, a 20-30. héten szaladnak fel a kilók.

Igazából nem is izgultam az UH előtt. Inkább boldog voltam. Apukája először jött velünk, nagyon vártam, hogy ő is lássa. Igazából nem félek attól, hogy beteg vagy valami, pedig túlkorosak vagyunk mindketten (én majdnem 40, apuka 60 fölött :))). Nem is kértem Down-szűrést meg ilyeneket, sosem venném el a gyerekem életét, bármi is lenne. Ez ad egyfajta szabadságot nekem, amit élevezek. Hogy mindegy, mi jön, én a baba és az élet mellett döntöttem és kész.

Kismamatornára jár valamelyikőtök? Most már ideje lenne, de még nem tettem lépéseket.

Ruha ügyben sem sokat léptem, de most már nagyon fog kelleni! Bár alig látszik, az őszi nadrágjaim hordhatatlanok a hasamon.

Várom a híreiteket!