Ez tényleg ennyire borzasztó? :- (

Én epidurálisat nem akartam, az én gerincembe ne böködjenek semmit. Ez jobban riasztott mint maga a szülés. A második szülés előtt se gondoltam rá, pedig az elsővel megszenvedtem.

Szerintem nem feltétlen akarunk hősök lenni, egész egyszerűen csak van kockázata minden beavatkozásnak. Az oxi, eda csökkentheti a szívhangot a babánál, ami általában sürgősségi császárhoz vezet. Nem törvényszerűen persze, de a statisztikák azt mutatják, ahol van oxi, ott van eda és ott több a császár a szívhang leesése miatt.

A 31. vagyok.A fene se akart hős lenni,ráadásul ahol én szültem,ott 24 órában elérhető.Ám nálam nem lett volna értelme,mert mire istenigazából hatott volna,már nyomhattam is.Én 2-2.5 ujjnyira nyitott méhszájjal mentem be(mindhárom gyereknél)fájdalom nélkül tágultam ki.A burokrepesztés meghozta a fájásokat-amik egyből rendszeresek is lettek-így oxi se kellett.Hát én ezek miatt nem kértem.Különben a dokinőmmel le volt beszélve,hogy kérek....

Az a baj, hogy aki nem ordított, annak fogalma sincs arról, hogy aki ordít, az miért ordít. Még hogy a tévében látják... meg cigányok? Sajnálom a gyereketeket, hogy ilyen primitív anyjuk van, tőletek aztán nem fog sokat tanulni. Csak az ítélkezést. Sokan úgy állítják be a "csendes" szülésüket, mintha rajtuk múlt volna, hogy nem kiabáltak. Elmondom, nem rajtatok múlt, hanem a fájdalomküszöbötökön, amit megköszönhettek a jóistennek, hogy magassal áldott meg, ha már ésszel nem. Fogtok ti még ordítani, meglepődtök amikor a következő gyereknél annyira fáj majd, hogy ordítva, bőgve könyörögtök a császárért. :)

ahogy itt sokan írták anyukatársaim, igen nehéz és igen nagyon fáj. számomra életem legnagyobb fájdalma volt de egyben legcsodálatosabb élménye is!annak ellenére, hogy magában a szülésben nem volt semmi kellemes élmény, azaz egy! amikor a kisfiam megszületett és ott volt a hasamon és itt van azóta is az életemben! ez egy földöntúli érzés azóta is imádom! :-) én meg voltam győződve hogy kiabáltam, így is emlékeztem, viszont férjem azt mondta nem így volt, csak halkan nyöszörögtem, szerinte alig lehetett hallani...el tudod képzelni hogy van aki nem tudja és nem is akarja visszatartani. a szülésznőm azt mondta azt tegyem ami jólesik, mert az visz előre. nem éreztem hogy visszafogtam volna magam. alapból csendben szenvedős típus vagyok, de szerintem aki a fájdalmának egyébként hangot ad, az nagy valószínűséggel itt is azt fogja jónak érezni. hogy nehéz lesz e? na ezt senki nem tudja megmondani :-) hisz látod, ahányan válaszoltunk itt annyi tapasztalat. nekem nagyon nehéz volt (18 óra volt), de egy volt osztálytársam észrevétlenül kitágult, nst után tartották bent, majd míg várta a férjét az édesanyjával a szülőszobán aki a csomagjával tartott a kórházba, egyszercsak székelési ingere, azaz tolófájása volt és egy tolásra kint volt! semmit nem érzett a vajúdásból, és gátmetszésre se volt idő. ilyen is van! :-) kívánom hogy csodálatos élmény legyen neked a kisbabád érkezése! ;-)

Olvasd már el a válaszokat! Rosszindulat, lenézés, komédia, cigányozás! Szerinted normális? Ne, ne is válaszolj.

Visszaszállnak? Ó igen, úgy utálom azt is amikor nem küldök tovább egy körlevelet, és másnap mindig meghalok...