Ez tényleg ennyire borzasztó? :- (

Minden ember más és más.Nem kell megszólni senki azt sem aki ordit azt sem aki nem.

7 óráig vajúdtam,nem orditottam,inkábban hangosabban vettem a levegőt ilyesmi,viszont 5órás volt a kitolási szak oxival,azt viszont nem birtam csendben csinálni.Ok,nem orditottam végig az 5 órát,de azért volt hangom.

4kg-s volt a fiam,felakadt a feje,nem csúszott normálisan stb én meg pici vagyok/voltam hozzá.Ennyi.

Fáj. :) Én nem ordítottam.

Valahol olvastam, hogy a temperamentumunkon nagyon sok múlik. Ha valaki olyan típus, hogy a fájdalmának általában hangot ad, az szülés közben is kiabálni fog. Aki meg inkább magába fordulós, nem beszél annyit a fájdalomról, nem üvölt hangosan, ha mondjuk belerúgott valamibe, az várhatóan szülés közben sem fog üvölteni. Mindenkinek más a fájdalomküszöbe és a fájdalomra adott reakciója is.

Viszont arra érdemes figyelni, hogy lazíts közben. Azt mondják, akik üvöltenek, jobban tágulnak, mert az arc- és szájizomzat összefügg a medencefenék izmaival - tehát, ha a szádat lazán tartod, valószínűleg lent is lazábbak az izmok. Magyarul mindegy, hogy hangosan vagy csöndben, a lényeg az, hogy ne összeszorított fogakkal. Én végig lazítottam (nem volt könnyű), és kibírtam csöndben, fájdalomcsillapító nélkül. De eleve csöndesebb típus vagyok. Nekem kiabálni nagyon megerőltető lett volna. Mozdulni és beszélni sem tudtam a fájások alatt.

gondoltam,hogy le leszek pontozva,mert nem ordítottam,meg nem hörögtem

akkor csak ordibáljatok,mint a cig@nyok

Vajúdásom közben a szülőszobában egy kisebbségi kismama azt üvöltötte fejhangon, hogy "Jaj, Istenem Doktor Úúúúúúr, meghalóóóóóók ! Hagyja abba, meghalóóóóók !" Összecsődült a kórház apraja-nagyja. :) Volt vagy 6 ember nála a szülőszobán a dokin kívül. Akárki elrobogott mellettem, közölte, hogy ne foglalkozzak vele. Szóval nekem is volt hasonló kalandom. Gondolhatod milyen döbbent fejjel néztem, hogy mi vár rám. :)

Egyébként tényleg nagyon fájdalmas, főleg a 2 perces fájásoknál, mert akkor már nagyon sűrűek a fájások. De simán túl lehet élni fájdalomcsillapítás nélkül is. Én is nyögészeltem közben, meg halkan jajongtam is, de szerintem a közvetlen körülöttem állókon kívül más nem hallotta. Szóval kulturáltan kell megpróbálni végig csinálni. Egyébként meg pár napra rá az egész fájdalom úgy ahogy van kimegy a fejedből.

Én nem vagyok se kisebbségi, se nyápic, általában emelt fejjel és összeszorított foggal tűröm a fájdalmat, de mind a két szülésemkor üvöltöttem mint az állat. Egyszerűen vissza se tudtam fogni.

Viszont amikor másodjára szültem, akkor egy először szülő anyuka nyögött kettőt és felsírt a gyerek.

Szóval nem tudhatod mi vár rád, lehet hogy a fájdalmak ellenére viszonylag halk leszel, lehet hogy az egész épület beleremeg.

Bocs az off-ért. De most ezek után nem értem miért szeretik ha bent van a párjuk illetve ezt hallgatják? Miért áradoznak hogy milyen nagy élmény volt?

Vágj bele bátran, félelem nélkül menj, mert a izgulás elveszi az erődet.

Velem is bent lesz a párom! Úgy gondolom, aki nem tudja a szülèsből kiszedni a lényeges pillanatot, annak gratulálok. Nem az ordítás miatt jön be, hanem hogy lássa azt a pillanatot amit máskor sosem fog! AZ ELSŐ PILLANATOT.

Az más, a vkinek a férje barátja nem bírja.

33+1hkm