Borzasztó rossz előérzetek ellenére egészséges baba? Jártatok így?

Nem tudom mennyire számít ez rossz előérzetnek, de én úgy éreztem, hogy a baba, aki bennem van, nagyon gonosz, afféle antikrisztusként tekintettem rá. Úgy éreztem, hogy egy sorozatgyilkost hordok ki. Persze ez elmúlt amikor megszületett, tündéri kislány azóta is. De végig bennem volt ez a rossz érzés.

Van, akinek beigazolódik a rossz előérzete, van akinek nem. Igazából sajnos nem lehet tudni, hogy a baba egészséges lesz-e, amíg meg nem születik, de nem szabad úgy hozzáállni, hogy nem, mert teljesen felesleges érzések ezek, nem befolyásolnak semmit, ez a "bevonzod a rosszat" egy nagy baromság.

Kedves Kérdező!

Sajnálom a történteket. Nekem volt borzasztó rossz előérzetem az előző terhességemnél, és be is igazolódott sajnos, pedig igyekeztem elhessegetni az állandó rossz érzéseket, nyugtalanságot. Nem a kedvem volt rossz, egyszerűen éreztem, hogy rettenetesen nagy a baj, már akkor, amikor a pozitív teszt a kezemben volt. Aztán jó sokáig nem derült ki, hogy valóban baj van.

Őszintén remélem, hogy Nálad ezúttal nem jól működik a megérzés - ha valóban babát vársz.

Nyugodtan írj privit, ha gondolod.

Első terhesség, váratlanul hamar pozi teszt (azt hittem, hónapokig nem jön össze), vizsgálat, tökéletes leletek, minden oké. Kis barnázás, de van szívhang. A teszttől kezdve éreztem, hogy baj lesz. Nem is mertem örülni és beleélni magam. Azt hittem, a 12. heti genetikai vizsgálaton fog kiderülni, hogy baj van. De már a 10. hetin kiderült, hogy nincs baba. Olyan szinten éreztem, hogy baj lesz, hogy nem engedtem a férjemnek, hogy bejöjjön uh-ra, hanem azt gondoltam, hogy ha minden oké, megkérem a dokit, hogy hívja be, hogy ő is láthassa. Még szerencse...

A dokinak is mondtam előtte, mikor kérdezte, hogy vagyok, hogy nagyon félek, hogy baj lesz...

Fel is tettem itt egy kérdést, hogy lehet-e érezni, ha meghal a baba. Volt, aki azt írta, hogy hallgasson az ember a megérzésére. Én próbáltam mondogatni, hogy minden oké, minden oké, mert tényleg semmi nem indokolta a parát (a családban soha nem volt ilyen), de nem sikerült elhinnem. :((

De engem megnyugtatott volna, ha a genetikai vizsgálaton minden oké, és túlvagyok a 12. héten.

Gondolkoztam azon, hogy lehet, hogy azért ment el, mert a félelmeim miatt nem is igazán tudtam örülni neki (pedig akartuk!), de nem hiszem, mert annyira határozottan és erősen éreztem a bajt.