Abortusz? Mit tegyek?

Hát ha nem nőtt fel, akkor nem nőtt fel, ezt nem lehet eröltetni!

Én is 26 vagyok, a párom szintén 29. Kettőnk közül ő akarta inkább a babát, és én voltam az aki ódzkodtam a dologtól, mert nem éreztem magam elég érettnek egy babához. De belevágtunk, és az elején még kételkedtem, hogy akarom-e ezt egyáltalán. De olyan jó fej volt a természet, hogy egyáltalán nem voltam rosszul, nem hánytam, semmi, csak arra kellett figyelnem, hogy nehogy elhízzak. Aztán amikor először megmozdult a baba, és apa is érezte, na akkor értékelődött át bennünk az egész, és most már mindketten igazi felelősséget érzünk a kis pöttöm iránt, aki a héten megszületik és már nagyon várjuk.

Én mondjuk nem vagyok abortusz ellenes, de csak azért, mert a párod különben elhagyna, azért nem szabad abortálni egy terhességet, mert soha nem bocsátanál meg se magadnak, se neki, és a végén még valami pszichológiai nyűgöd is lenne, amit aztán évekig kezeltethetnél. De ha megengedhetetd magadnak, hogy egyedül nekivágj, akkor hajrá, és ne szégyelj segítséget kérni szülőktől, barátoktól, mert nem bűn, sőt, igazán megérdemled, amiért ilyen bátor vagy. A pasid meg vagy megbékél a helyzettel, vagy nem. De ha együtt laktok, akkor rakd ki, mert semmi szükséged nem lesz a terrorra, amit majd a döntésed vált ki belőle. A legjobb, ha elköltözik, ha már segíteni nem tud, nem akar...

Sok sikert!

10-es vagyok.

17-esnek.

persze, hogy két ember kell hozzá, de ne csináljunk már úgy, mintha a szex egyetlen célja a gyereknemzés lenne. aki nem akar gyereket, az védekezik, nyilván akkor is van egy minimális esély, hogy becsúszik a baba. de attól még az illető nem fogja jobban akarni azt a gyereket. annál nagyobb büntetés meg nincs egy kicsinek, ha azt érzi, hogy kolonc a szülő nyakán. az meg nagyon érdekes, hogy itt a gyikon mindig azt olvasom, hogy az apuka nem akarta a kicsit, aztán anyu megszülte és akkor egyszer csak megszerette a gyereket, és azóta nem tudja elképzelni, hogy mi lett volna, ha... közben a való életben meg épp azt tapasztalom, hogy ha apuci nem akarja a babát, akkor igenis le fog lépni és nem fogja érdekelni a gyerek később sem.

az már egy másik kérdés, hogy a kérdező párja egy idióta, ha komolyan azt hitte, hogy meg tudja úszni a gyereket rendszeres megszakításos mellett. de ha már a két embernél tartunk: a kérdező is nyugodtan mondhatta volna a párjának, hogy márpedig igenis gumit fognak használni/fogamzásgátlót szed majd, ha nem tervezték a kicsit. mondjuk én nem is hiszem el, hogy a kérdező nem akarta, ha tényleg nem akarta volna, akkor igenis mindent megtett volna, hogy a terhesség ne jöjjön össze. na most, a megszakításos az rohadtul nem minden. persze, emberből vagyunk, egyszer-egyszer előfordulhat, hogy nincs kedv a gumihoz, de ha rendszert csinál belőle, akkor miért csodálkozik???

ha viszont titkon tényleg vágyott a kicsire, akkor nem értem, mi a kérdés. anyagiak adottak, én biztos nem vetetném el, bár nagy kib.szás a gyerekkel, hogy az apa esetleg nem fog részt venni az életében, de ezzel együtt is lehet belőle lelkileg egészséges felnőtt (van rá példa a környezetemben).

Gratulálok, minden jót Nektek!:-)

Segítséged amúgy van?