Terhességmegszakítás férj tudta nélkül. Mi a menete?

"Saját magának, vagy a férjének???!!!" - úgy nagyjából MINDENKINEK véleményem szerint. (az embrión lehet vitatkozni...)

A férj elleni merénylet az lenne az adott szituban, ha meghagyná abban a tudatban, hogy az ő közös gyerekük, és végigcsináltatná vele ilyen módon a terhességet, szülést, meg a gyerek neveltetését amíg ki nem derül. Na ez lenne az igazi felelőtlen és a férjjel szemben aljas tett.

Lehet persze borítani is a bilit, akkor ugye az történik, hogy nagy valószinűséggel szétesik 2 család és senki sem jár jól, kárvallottá válik a férj, a feleség, a 2 gyerekük, a "csábító", az ő felesége, és az ő gyerekeik.

Megmondom neked őszintén, ha nálunk fordulna elő ilyen, én arra lennék a legbosszúsabb, aki valamiféle "erkölcsi lángpallost lóbálva" bilit borít, és ezzel elintézi alaphangon 8 ember sorsát, és praktice lehetetlenné teszi a dolgok békés rendezését...

Mert persze, az igazság teszi az embert szabaddá, de ez nem a fejjel falnak menés kényszerét jelenti.... meg lehet ezt beszélni UTÓLAG is...

Szóval sajnálom, tényleg nem látok a kérdező által választani kívántnál kevésbé rossz opciót erre az esetre, akárhogy is gondolkodok rajta...

"Először is igenis úgy gondolom, hogy az élet ÖNMAGÁÉRT, minőségtől függetlenül SZENT" - már bocsi, hogy a véleményedet kritizálom, de ha számodra az élet a minőségétől függetlenül SZENT lenne, akkor természetesen éhen haltál volna, hisz sem állati, sem növényi életet nem oltanál ki abból az alantas célból, hogy önmagad tápláld vele. Tehát szerintem bárki bárhogy fogalmaz, azt evidenciának vehetjük, hogy aki él, az időnként elpusztít életeket, illetve más életeket nem, pont azok minőségétől függően. És máris megérkeztünk minden ilyen vita örökös sarkkövéhez, hogy honnan datálódnak az emberi jogok, honnan tekinthető valaki jogilag személyiségnek. És én ugye azt a nézetet osztom - az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, és a magyar meg általában az európai törvényekkel össszhangban, hogy onnantól, amikortól ÉLVE megszületett. Addig is védendő, de nem abszolút módon...

" De igen, Kérdező férjének joga van tudni, hogy megcsalták... "

Nézd, szó szerinti joga nincs, jogszabály nem rendelkezik ilyesmiről. Etikai alapon levezethető kvázi-joga kétségkívül van rá... és hát a feleségén múlik, hogy ezt hogyan rendezi le.

"És igen, az apának is joga van tudni, mert a gyerek az övé is, lehet például, hogy ő nem is akarná elvetetni."

Lehet. És ez min mit befolyásolna?

Szóval erkölcsileg ezekben a dolgokban szerintem is igazad van, csak hát a gyakorlatban nem látszik, hogy ezektől mi és milyen módon lenne jobb??? Ettől még a férj nem tudja nem megtörténtté tenni a megcsalást, pont, ahogy a szerető sem tudná megakadályozni az abortuszt, ha akarná se. (bár lássuk be, sanszosabban inkább forszírozná)

"kár 5-10 év múlva eltör majd a mécses, és Kérdező zokogva bevallja majd, ÉS AKKOR SOKKAL ROSSZABB LESZ. " - MIÉRT lenne rosszabb szerinted? Ha most tudom meg, hogy most megcsalnak, akkor aggódnom kell a kapcsolatomért, a családomért, a létbiztonságomért, ami nyilván megadja a konfliktus alaphangját... ha megtudom most, hogy 10 éve megcsaltak - de azóta rendben működik a párkapcsolatom, családom - akkor annak mi a jelentősége??? Jó, tudom, vannak akik ebből súlyos elvi kérdést csinálnak, a múltkor is volt a hírekben egy 90+ bácsi, aki azért adta be a válópert, mert megtudta, hogy a hasonló korú felesége megcsalta 50 évvel ezelőtt, de lássuk be, messze nem ez az átlagos hozzáállás. Az átlag az, hogy a jelen idejű megcsalás gyakran válóok, a múltban elkövetett meg ritkán az.

Kétségtelen, ebben is van igazság... viszont szerintem egy hazugságnak akkor van komoly súlya, ha az az ember életét, döntéseit alapvetően befolyásolja. Mondjuk jelen történetben, ha azt mondaná a Kérdező a férjének, hogy tőle van a gyerek, a férj mgörülne, végigcsinálná vele a terhességet, szülést, nevelné a gyereket sajátjaként, majd kiderülne 2-3 év után, hogy mégse tőle van. Na ez egy súlyos, megbocsájthatatlan csalás, hazugság lenne.

Itt viszont arról van szó, hogy eltitkol valamit, amin változtatni már úgyse lehet, és a férj alapvető döntéseit nem befolyásolja, tehát magyarán ami kár őt érte azzal, hogy megcsalták, az már megtörtént, azzal, hogy a kérdező azt csinálja, amit tervez, újabb kár nem éri. (na yo, a 6 hét szexmentes időszakot leszámítva adott esetben)

Szigorúan nézve, ha Kérdező bevonná a dologba, azzal viszont kár érné, mert reagálnia kellene a dologra, a nyakába szakadna egy rakat idegbaj és felelősség (mi legyen a családdal, mi legyen a terhességgel), amikor nem tehet az egészről. Szóval ya, ha velem esne meg a sztori ebben a formában, azt hiszem, azzal járnék jobban, ha aki az "A"-t mondta az mondana "B"-t is, maga nézne szembe a saját tettei következményével, és nem testálná rám a felelősség egy részét azzal, hogy bevon a dologba.