Terhességmegszakítás férj tudta nélkül. Mi a menete?

"így kívánom a kérdezőnek a legjobbakat!!"

Talán kérdező FÉRJÉNEK...

Hát azért ha lehet, gondold át még egyszer. Én 22 évesen elvetettem, és tönkretettem vele az egész életemet. Egy lelkisérült idegroncs lett belőlem, pedig én sem gondoltam volna, hogy ez lesz. Nem tudok szabadulni a bűntudattól, nem is tudom, hogy lehet e.

Csak azért mondom, mert nekem nem szólt senki, hogy ez ide is vezethet, bárcsak szólt volna.

Kérdező, sajnálom, hogy azt hiszed, hogy ezzel megoldást találsz majd a problémáidra. Az abortusz nem megoldás, kérlek, higgy az előttem írónak, hogy csak még jobban a mélybe fogsz zuhanni általa. Vagy, ha el akarsz menni, legalább válaszd előtte az őszinteséget. Ha a gyerek vérszerinti apjának nem is mered elmondani (mert mondjuk azóta se találkoztatok, na mindegy is), legalább a férjednek mondd el. Azért neki joga van tudni (mondjuk szerintem a vérszerinti apjának is)

Gondolj bele, évek óta akarsz gyereket, és semmi, most pedig itt van egy baba a hasadban, és őt meg nem akarod. ő nem tehet róla, hogy nem az az apja, akinek "illő" lenne. Valami miatt ő téged választott az anyjának, hogy az apának nem azt, akit te elképzeltél...

A múltat már nem tudod megváltoztatni, a jövődet viszont még megkímélheted a totális tönkremeneteltől.

#35 - "Aki Kérdezőt segíti, az nem Kérdezőnek segít, hanem Kérdező férje ellen követ el főbenjáró bűnt." - én férfiként ezzel abszolút nem értek egyet, szerintem a kérdező abban a lehetetlen helyzetben, amibe nagyrészt önhibájából került, éppen a valószínüleg relatíve legkisebb rosszat készül választani - olyankor, amikor jó megoldás nincs.

Úgyhogy én nyugodt lelkiismerettel adnék neki tanácsot, az más kérdés, hogy nem tudok újat mondani ahhoz képest, amit az első 12 hozzászóló már leírt, ők tulajdonképpen leírták a lényeget.