Kismamik! Veletek is megesik?

"Azt pedig ki nem állhatom, ha felszáll egy terhes nő, láthatólag semmi gondja nincs és már látszik a testbeszédén és arckifejezésén,hogy "heló, terhes vagyok, azonnal álljon fel mindenki!!" és a következő megállónál le is száll. na, ettől rosszul vagyok. A terhesség nem betegség. "

Én az első terhességem első két-három hónapjában olyan rosszul voltam, hogy ha azonnal nem tudtam leülni, akkor az ájulás határán voltam. Hullafehér arccal kapaszkodtam, volt, hogy észrevették az utasok és leültettek, pedig hasam se volt, csak látták, hogy mindjárt borulok. Utána viszont energikus voltam, nagy pocakkal is fitt. Viszont terhes nőnek nem azért kell(ene) átadni a helyet, mert ne tudna állni, hanem azért, mert benne egy gyerek van. Sokszor van hirtelen fékezés, ha egy átlag ember taknyol egy nagyot, legfeljebb eltörik a keze, majd összeforr. Egy kismama ha rosszul esik, annak súlyos következményei lehetnek.

Vidéken sem jobb a helyzet! Inkább az idősebb férfiak, bácsik állnak fel, a fiatal meg sem mozdul. A minap csak 1 megállót mentem, de kb 80 éves bácsika állt fel, hogy átadja a helyet. Ha nem csak 1 megállót megyek, akkor sem fogadtam volna el.Távolsági buszon még sz@rabb a helyzet, még lökdösnek is és tojnak rá, hogy nagy pocival vagyok. :(

39 hkm

Sziasztok!

En kulfoldon elek,problemas a terhessegem (ajulas, verszegenyseg-vashiany, alacsony vernyomas) es pluszba meg van egy 3 eves fiam akit mindenhova vinnem kell magammal mert nincs segitsegem.

Mar 36 hetes terhes vagyok, ugye a 30.hettol 2 hetente, most mar hetente kell menni az orvoshoz. Eppen tegna voltunk. Oda fele a ferjem elvitt autoval visszafele metroval es busszal jottunk. El volt romolva a lift. Maradt a lepcso: babakocsival voltunk + a fiam. En a mozgo lepcsozest nem merem soha megkockaztatni marad a lepcso. @ hosszu lepcso, 3-3 szakaszbol kb 15 lepcso egy szakasz. A fiam is elindult egyedul de olyan meredek volt a lepcso,hogy szegenykem elsirta magat. Igy egyik kezembe a babakocsi masikba a fiamat fogtam es igy jottem le annyi lepcsot es SENKI de SENKI meg se kerdezte,hogy segithet-e. Mire leertem a lepcso aljara osszegornyedtem annyira fajt a hasam, majdnem elajultam . Sokan lattak de nem jottek oda. Aztan a buszon megint mindenki elem turakodott es leult,erre felallt a sofor es lecseszte a tarsasagot igy volt helyunk de ugy nezett rank mindenki mint a veresrongyra.

Es mivel mi sokat kozlekedunk ezert ezt tapasztalom mindig szinte. Pedig nem nezek senkit argus szemekkel es mindig halasan megkoszonom a helyet. Azt en is tapasztalom,hogy foleg nok adjak at a helyuket. A fiatolok (20 ev alatti korosztaly egyaltalan nem) az apam korosztalya (50-es eveik elejen akik meg egezsegesek es fittek) sem. A ferjem korosztalya (olyan 30-asok) viszont tobbszor. Nok kozu pedig az anyam korosztalya (40-50) es egy bizonyos nemzetiseguek akik leggyakrabban atadjak.

Tudom,hulyen nez ki de en mar szinte szakerto vagyok ebbe a temaba :)))

Sokan csodalkoznak ,hogy miert megyunk babakocsival hiszen mar 3 eves a fiam. Hat pont azert mert O igy legalabb nem esik el es talan en is tudok kapaszkodni ha allni kell,nem szivesen kockaztatnam,hogy O is elesik.

szia

nem olvastam el most minden választ. nekem eddig 1 ember volt aki át akarta adni a helyét, de tőle nem fogadtam el, egy remegő idős néni volt csomó csomaggal. mások inkább löknek fel a busz ajtajában hogy leülhessenek. ha meg alapból nincs hely a fiatalok inkább röhögnek meg sugdolóznak, eszük ágában sincs a helyet átadni. néha nagyon ideges tudok lenni miatta hogy ennyire mélyre süllyedt a társadalom.

36 hkm

Én minden alkalommal átadom a terheseknek, rászorulóknak a helyem, kivéve egyszer, mikor épp megtudtam, hogy apukám a kórházban fekszik, mert leesett a létráról bele egy ásóba. Borzasztóan sírtam, nagyon rosszul voltam, alig vártam, hogy hazaérjek, erre még képes volt odaállni elém és belém kötni, hogy nagyon el vagyok-e fáradva. Mintha csak én ültem volna a buszon... A másik meg, hogy nem csak a kismamákra nem figyelnek többen, hanem senkire. Volt, hogy mentem reggel suliba, egyszer csak rosszul lettem, már semmit sem láttam, annyira, leültem a busz közepén a földre, de pont senkit nem érdekelt, mindenki terpeszkedett tovább. Én nem értem, hogy lehetnek ennyire közömbösek az emberek egymás iránt. Olyan rosszul sült el, hogy mikor megpróbáltam a végállomásnál leszállni, leestem a betonra és felrepedt az állam. Akkor jött 2 nő segíteni.

És a legjobb az volt mikor az ovis törött karú kishúgommal utaztam a bkv-n, és senkinek eszébe nem jutott átadni a gyereknek a helyét, sőt mikor szálltunk fel anyuka még gyorsan be is lökte elé a nagy trampli fiacskáját. Akkor azt már én sem hagytam szó nélkül. Szóval az emberi bunkóság kedves Kismama sajnos általános és mindenkit érint, amit én nagyon elkeserítőnek tartok.

Írok még egyszer, hátha ezt is jól lepontozzátok.

Csak annyit kérdeznék, hogy ha majd a gyereketek nagyobbacska lesz, arra fogjátok tanítani, hogy akinek más a véleménye, az nem elfogadható? Az elől el kell zárkózni? Valamit nagyon rosszul gondoltok az életről, kedves kismamák. Azt hiszem, udvariasan fogalmaztam, a kérdésre válaszoltam, ezért nem voltam haszontalan. Sőt, saját belátásom szerint a nulla százalékos hozzászólásom vitaellenes, békülékeny, belátó és kedves volt.

Tudom, hogy ezt is le fogjátok pontozni, mert azt hiszitek,hogy egy paraszt vagyok, de gondolkozzatok el azon, hogy a vélemény mit jelent itt, ezen az oldalon. Tudom,hogy tele van álszentekkel az oldal és véleményre pontoznak, de higgyétek el, nem erről szól. Igen, a lelkemre vettem, hogy nullát ér a szavam a ti szemetekben. Két szociális jellegű végzettségem van, melyből az egyik gyerekekkel, a másik családokkal kapcsolatos. Jártas vagyok a terhesség nehézségeiben, mint pszichés problémában és azt is tudom,hogy milyenek a kismama gondolatai. Ettől függetlenül, az, aki az érem mindkét oldalát megvilágítja, még nem rossz ember. Na, sziasztok. Ezúttal nem kívánok minden jót, mert már megtettem, és le lettem pontozva. Sziasztok.