Muszáj lesz elvetetnem a kisbabámat! Hogy éljem ezt túl?
21 éves vagyok, a párom nem szeretné a babát.Nem kényszerít, nem ad ultimátumot, hogy elhagy. De tudom, hogy nem akarja, nem lenne boldog. Pénteken megyek dokihoz először.
Mit csináljak, hogy ezt túléljem???Legszívesebben megölném magam.
Becsúszott bébi, pedig védekeztünk.
Van lakásunk, én még suliba járok, ő már dolgozik de tény, hogy túl gazdagok nem vagyunk, bár sztem anyagilag meg lehetne oldani, ha család is segít.
De ő még nem érzi magát érettnek.És egyedül nem vagyok képes felnevelni.Úgyhogy kénytelen elszek megtenni azt,amitőlsoha nem fogok tudni szabadulni egész hátralévő életemben. Pedig 7 éves korom óta babát szeretnék, minden ismerősöm "babmániásnak tart", ez életem nagy álma és most meg fogom ölni:(((((((((((((((egy undorító szemétláda vagyok, egy gyilkos!
válasza:Lehet a párod nem is szeret igazán,nem csak Te tehetsz arról,hogy becsúszott.
Elhiszem,hogy megijedt de akkor sem adok olyan ultimátumot hogy elhagylak ha nem veteted el milyen szöveg ez már...
Nekem a barátom soha nem mondaná ezt mindig is azt mondta ha becsúszik megoldjuk és szeretjük.
Ne ő irányítsa az érzéseid.
Gondold át beszélj anyukáddal és mond el hogy te szeretnéd a kis manót,nem hiszem,hogy elutasítana téged.
Dönts úgy ahogy a szíved diktálja és ne hagyd magad zsarolni.
Minden jót!!
válasza:Ez a kis élet (ami 20 hetesen már nem is pici) Titeket választotott! Nem véletlen!
Az én párom is elég furcsán áll a dolgokhoz pedig tervezett baba, mégsem vetettem volna el!!!
Egy életen át szenvedni fogsz, ha most hibázol!
Az ilyen pasi se téged, se a babyt nem érdemli meg!!!!
válasza:Bocsi, elnéztem a korodat, azt értettem a hetek számának.
Nem, mintha ez változtatna a véleményemen.
Amúgy én is fiatal vagyok, 22 éves.
De alig várom, hogy 1-2 hét múlva a ölelhessem a kisfiamat!
Félreértettétek!!!
Nem adott a párom semmilyen ultimátumot!!Nem mondott soha ilyet, hogy vagy ő vagy a baba!Sőt egyáltalán nem el utasító, nem agresszív.Szeretget, megölel, amikor sírok, ő is sír, támogat!Ne mondjátok kérlek titeket, hogy bunkó és ,hogy nem érdemel meg!El nem tudjátok képzelni mennyi mindent tett már meg értem!Ő francia, és az egész életét, a családját a barátait otthagyta értem, egy éve ideköltözött, dolgozik, eltart engem, amíg iskolába járok, főz rám, amikor vizsgaidőszak van takarít, mos ágybahozza a kaját!!A legjobban őt szeretem a világon, nincs még egy férfi a földön,aki nála jobb lehet!
De 22 éves...és 22 évesen még valóban nem kéne apának lenni DIREKT!De most ez így alakult. Most megmutattam neki egy abortusz videót, ahogy tépik le a kis lábát a babának.Én végig zokogtam, ő meg teljes letargiában nézte.
Most azon kezdett el gondolkodni, hogy akkor örökbefogadás...nem tudom meg bírnám e tenni, de inkább, mint az abortusz.
Igen, amúgy írtam már ki kérdést, ezen tépelődök egy hete, amióta tudok a Picurkáról.
ÉS le a kalappal sokatok előtt, de jó olasni, hogya nehezen induló életek is jó irányba fordultak!Remélem nekem is megoldódik.
Anyukámmal még nem beszéltem, de ő ki fog akadni, nem tudom hogy reagálna majd.
válasza:Szia!
Leírom a mi történetünket, remélem nem haragszol érte:
Párommal 19 évesen összeköltöztünk, majd fél év múlva össze is házasodtunk. Igazság szerint elég húzós gyerekkorom volt, így már 13-14 évesen is érettebb voltam némelyik huszonévesnél. 17-18 éves koromban már tudtam, hogy családot szeretnék, gyerekeket - akiknek megadhatom azt a szeretet és törődést amit én sosem kaptam meg.
Az esküvőnk utáni évben megfogant a kisfiúnk, tervezett baba volt - 21 évesek voltunk mikor megérkezett. Most 22 évesek vagyunk és várjuk a második babánkat, akit szintén terveztünk.
Eddig nagyon szép a történet, de mindeközben: albérletben lakunk, bár nekem volt munkaviszonyom - ami után GYED-et kapok, de a páromat sajnos mindenhol csak rövid ideig alkalmazzák, a legtöbb helyen be sem jelentik. Így 1 hónap munka után 3 hónap álláskeresés jön, és mivel nincs elegendő munkaviszonya semmiféle támogatást nem kap...
Nem mondom hogy könnyű az életünk, de olyan még nem volt, hogy ha kellett valami a picinek ne kapta volna meg! Legtöbbet az én családom (annak is csak egy része) segít, de hidd el ha a szüleid körülményei engedik biztosan segíteni fognak téged mindenben!!!
Nekem nem lenne szívem elvetetni egy babát, de persze ez csakis a te döntésed! Fontos hogy a tiéd, nem a párodé vagy a családodé! Mert ha esetleg támogatni nem óhajtanak, akkor szerintem beleszólásuk sincs. (Nálunk olyan akart rábeszélni az abortuszra, aki soha egy fikarcnyit sem segített, még azt sem teljesítette, amit önszántából - az én kérésem nélkül - ajánlott fel!)
És még egy, ami talán fontos lehet: most akármennyire is szereted a párod, lehet hogy nem tart örökké. Barátja/szerelme/férje annyi lehet az embernek amennyit csak akar! A gyermeked viszont mindig a gyermeked marad, akármi is történjen!!!
Nagyon sok kitartást és erőt kívánok neked ebben a nehéz döntésben!!!
válasza:megértem h nagyon szereted a párod,de folyton azt írod h ő mit szeretne,h ő az örökbefogadáson gondolkodik.
hidd el,örökre meg fogod bánni ha elveteted,vagy örökbe adni,és még az is lehet h előbb-utóbb mégis őt fogod hibáztatni azért,amiért elvetetted,vagy örökbe adtad.
egyébként meg abortusz bizottság elé kell állni ha el akarod vetetni,lehet h ott ha elmondod a félelmeid,aggályaid,és h igazából nem akarod elvetetni,talán segíteni is tudnak.
tgyás,gyed akkor is jár neked,ha suliba jársz én úgy tudom legalábbis,és családi pótlék is. szülés után jár 1x-i pénz-most kb65000.-
mielőtt döntesz,nézz utána,milyen lehetőségetek van arra,h el tudjátok tartani a babát. fordulj egy védőnőhöz,akihez tartozol,ő segíteni fog
hidd el,nagyon sok helyen lehet fillérekért pelust,ruhát,stb-t venni. ha nincs tejed,kaphatsz ingyen. ha tápszer kell,a védőnődtől kaphatsz ingyen tápszert.
ha meg van tejed,6hóig nincs is gond a kajájára. sok ruha sem kell,csak ágy,kád.
lehet segítségeket-pénzt-kérni.
ha félsz anyud reakciójától,addig ne szólj neki,amíg utána nem néztek a dolgoknak.
köszönöm!
rosszul fejeztem ki magam akkor, azért gondolkodik most az örökbefogadáson, mert én vetettem fel végső kétségbeesésemben...de ezt sem akarom igazából. kettőnk döntése lesz, akármit is döntünk.
nem is az anyagi problémákról van itt szó szerintem, nem főleg arról.
bonyolult nagyon, túlságosan is az.
majd írok, hogy mik a fejlemények
válasza:Ne haragudj, hogy ezt mondom, de lehet, hogy ha örökbe adnátok is, azt lesnéd az utcán egyik vagy másik városban járva, hogy vajon nem ő az én kisfiam/kislányom? Épp ekkora most. És amikor megszülöd, nem lehet kibírni, hogy a karodba ne vedd. Onnantól nem tudnád elengedni.
A szavaidból azt érzem, hogy nagyon szeretnéd őt megtartani és nevelgetni és az anyukája lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!