Muszáj lesz elvetetnem a kisbabámat! Hogy éljem ezt túl?

Ha te nem szeretnéd, akkor ne tedd meg!

Egy csomó pasi csak közben jön rá, hogy miről is van szó, és hogy apák lesznek!

Naa azért ne legyél ilyen magaddal szemben!

Szerintem ezt még rágd át többször mielőtt a végső döntést meghozod.Ahogy elmondtad hogy mennyire és mióta akarsz babát szerintem az hogy a párod boldogtalan lenne az legyen az utolsó szempont(neharagudj ha rosszul esik).Beszélj azokkal a személyekkel akik számításba jöhetnek hogyha megszülöd akkor segítenek.A szülők nemhinném hogy magadra hagynának és szerintem hidd el nekem ha szeret a párod nem fog sem elhagyni sem semmi mert mire megérkezik a kis jövevény már ő is várni fogja.Már hallottam ilyenről.Úgyhogy még ne add fel.

Én személy szerint nem vetetném el de ez a te döntésednek kell hogy legyen.Megírod majd hogy hogy döntöttél?

Üdv. 21 hetes km.

Múlt héten befektettek a kórházba pár napra ( most 36 hetes vagyok). Volt egy szobatársam. 22 éves. Nem a párjával lakik. Azt sem tudja, hogy számíthat-e majd rá a gyermeke mellett. De nem adta fel! Mert ő szeretné ezt a bébit! Már 20 hetes! Látszik a pocakja! És sokat simogatja! És nagyon várja! És tervezgeti a babadolgokat. Bár, úgy tűnik egyedül. Persze azt mondta, lehet az ő párja is csak később, közben jön rá, hogy apa lesz. Ilyenek a férfiak. Lassabban kapcsolnak ilyen dolgokban.

De az ő párja már pl. titokban, amíg ő a kórházban volt, nekilátott felújítani a fürdőszobát. Lehet, hoyg kezdi felfogni, miről is van szó!

Ne tedd meg!

Bánnád egy életen át!

egy 36 hetes fiatal kismami

Beszéljétek meg és jól gondoljátok meg.A párod is nyilatkozzon konkrétan ketten vagytok felelősek a kialakult helyzetért.Én az vallom hogy mindig van kifogás ami miatt pont nem jó de ez nem jutna soha eszembe.

Amikor a 3.babánkkal terhes lettem tudtuk meg hogy a férjem munkanélküli lesz.Megijedtünk de azota 4.honapja nagyon jó állása lett.Lassan szülünk,minden megoldodik.Ne vetesd el,főleg ha ennyire szeretnéd.36h

18:20-as vagyok.

És semmi sem muszály.

Beszélj anyuddal.Nem nem feltételezném róla hogy nem támogat egy babával,főleg ha ő is meglátja és esetleg ha eljár veled uh.-ra meg ilyenek.Nagyon megfogja szeretni.Az én anyum is mindig jön velem és látom rajta hogy nagyon várja (apum is) az unokáját:-))

Nem vagyok az abortusz híve,és biztosan nehéz ezen túl tenned magad. De gondolj arra,hogy egy nem kívánt gyereknek milyen sorsa lenne?Ha az apa nem érzi még elég érettnek magát egy gyerek nevelésére,akkor jobb lenne,ha elválnátok és a gyerek apa nélkül nőne fel? Vagy te keresnél neki másik apát,aki vagy jó apja lenne vagy nem?

Lehet,hogy most a családod segítene,de erre nem lehet egy gyerek életét alapozni.Tanulni sem könnyű gyerek mellett ( tudom,mert volt részem benne ),de semmi biztosíték nincs arra,hogy lesz is állásod.Miből tartanád el akkor ?

Csak azért szülni,mert anya akarsz lenni,de reményed sincs,hogy eltudod tarttani,felelőtlenség.A helyedben bárhoigy is fáj,elvetetném.Vagy ha megszülném,örökbe adnám,egy megbízható,rendes családnak.