9 hetes kismama vagyok jelentkezhetek még abortuszra?

Kedves 40-es, azt hiszem erről van szó, amit te itt leírtál:) Nagyon szépen megfogalmaztad, szerintem ez az egésznek a lényege. És a mai világban sajnos tényleg nincs semmi garancia arra, hogyha az apa örömmel fogadja a babát, akkor örökre együtt maradjon a baba anyjával. És az sem könnyebb helyzet, ha később válnak szét útjaik.

(34-es)

Nagyon-nagyon örülök, hogy így döntöttél :)

38-asnak: Tudod, nem véletlenül alakultak ezek a szervezetek. Kíváncsi lennék, mit tartasz te megfelelő felvilágosításnak? Szerintem nem az a megfelelő felvilágosítás, hogy "kiürítjük a méh tartalmát". Ez annyira szépen és kíméletesen hangzik! Amit te így becsmérelsz, a felvételek, a néma sikoly is, hiteles és támadhatatlan dokumentum. Azokra a felvételekre és fotókra nem tudod azt mondani, hogy nem így van. Nem a néma sikolyos orvos az egyetlen, aki, miután rájött, mit tesz, soha nem vállal többet abortuszt! És annak a rengeteg anyának, akik szenvednek az abortusz miatt, és mind-mind tudják, hogy borzasztó lelki következményei vannak, mit mondasz? Tudod, az ilyenektől szenvednek leginkább, akik próbálják rábeszélni szinte az abortuszra a nőket, aztán utána eltűnnek a sűrűben. Lelkileg annyit "támaszt" tudnak adni, hogy azt ajánlják, felejtse el, meg azt mondogatják neki, hogy "nem is volt még baba, hidd el, helyesen döntöttél, bárhogy is érzel". Hidd el, nem azok tűnnek el, akik kiállnak a babák mellett. Csak esetleg te nem látod őket.

38-as vagyok.

Hát kérlek, megfelelő felvilágosításnak azt tartom, ami többoldalú, és tárgyszerű, mentes a manipulatív hazugságoktól, érzelmekre hatni próbálástól, hittérítéstől. Ami ezen belül van, az mind-mind OK szerintem...

Az említett dolgok sajnos nincsenek ezen belül.

"Amit te így becsmérelsz, a felvételek, a néma sikoly is, hiteles és támadhatatlan dokumentum. Azokra a felvételekre és fotókra nem tudod azt mondani, hogy nem így van."

Pedig bizony ez tény, szinte bármelyikről megmondom, hogy mi hibádzik benne, mi koncepciós...

"Tudod, az ilyenektől szenvednek leginkább, akik próbálják rábeszélni szinte az abortuszra a nőket, aztán utána eltűnnek a sűrűben." - nézd, én senkinek nem mondom azt hogy "vetesd el" meg azt se, hogy "tartsd meg" lévén ez a két érintett ember kizárólagos, és közös döntése kell, hogy legyen.

"És annak a rengeteg anyának, akik szenvednek az abortusz miatt, és mind-mind tudják, hogy borzasztó lelki következményei vannak, mit mondasz?" - ha találkoznék ilyen nővel, valszeg tudnék neki mit mondani (mondom, amellett, hogy soha, senkinek nem javasolnék abortuszt max a saját páromnak adott esetben, ha... lévén abban lenne csak kompetenciám), de a nagy helyzet az, hogy még eggyel se sikerült találkoznom. Azt meg, hogy a rábeszélők eltűnnek, mint szürke szamár a ködben, azt meg többek között a saját sorsomról tudom, én magam is nem kívánt, majd "életre dumált" terhességből származom. És egy rádumálót se láttam, hogy jönne felelősséget vállalni.

A kérdező döntéséről meg egyelőre semleges a véleményem. Ha tényleg igaza lesz, és a párja is örülni fog, és a kapcsolatuk is szilárdabb lesz, akkor nyilván örülni fogok neki, az épeszű ember annak örül, ha a boldogság növekszik.

Ha viszont az történik, hogy az embrió tönkreteszi és robbantja a kapcsolatot és boldogtalanná teszi a Kérdező párját, vagy mindkettőjüket, akkor nem fogok örülni.

Tudod, olyan esetet viszont láttam, ahol anyucika annyira de annyira ragaszkodott "babóka-mabókához", hogy csak a 3. hónapban szólt a párjának is... 3 év után a férfi idegosztályon volt, 4 év után a nő öngyilkos lett...

Szóval szerintem játszunk olyant, hogy én nem tagadom azt (nem is tagadtam, csak még én nem láttam) hogy egy abortusz képes tönkretenni bizonyos nők életét (bár legutóbb a John Hopkins egyetem kutatócsoportja épp cáfolta a posztabortusz-szindróma létét, de kis esetszámú, és homogén csoporton, úgyhogy az sem túl tudományos). Te meg légyszi vedd tudomásul, hogy egy nem kivánt terhesség, és abból születő gyermek is képes igen erősen tönkrevágni egyik vagy mindkét szülője életét... legfeljebb ezen nem "trendi" nyilvánosan panaszkodni, mert az ősanyucik egyből az illető torkának ugranak...

Általános igazságok tehát nincsenek, marad az, hogy az adott két ember döntse el... és az a döntés lesz sanszosan a relatív legjobb.

38-asnak:

egy élet nem koncepció és nem tárgyilagos megközelítés.

Egy gyerek éppen itt nyögdécsel jóllakottan mellettem, mert megetettem, pedig ő is csak egy pötty volt.

Bizonyítsd, hogy nem érzik mikor kiszakítják őket az anyaméhből.

Bizonyítsd azt, hogy mindaz, ami a természet ellen van, az jó és helyes.

Sosem lesz az abortusz az, mert esély még a legutolsó féregnek is jár, hát még egy ártatlan lénynek! Nagyon sok helyen leírtam már, hogy én nem kívánt gyermek voltam, de mégis boldog vagyok, mert van családom, van férjem és vannak gyerekeim. Nem vagyunk anyagilag fényesen eleresztve, de nem iszunk, nem drogozunk, becsülettel neveljük a gyerekeinket, akik cserébe olyan boldogságot adnak, amit talán csak az önző, egoista emberek nem tudnak érezni.

A gyerek az gyerek. Az első pillanattól kezdve.

Kedves előző, ebben nem tudunk megállapodni, mert véleményem szerint (abszolút tudományosan és megalapozottan:)) ami nincs, azt tönkre vágni sem lehet. Tönkre vágni pont annak a majdani életét lehet, akit számára abszolút nem megfelelő körülmények közé bevállalnak.

Az abortusz annyit tesz, hogy elveszi egy majdani önálló emberi lét lehetőségét, benne a pozitívumokkal, a negatívumokkal, és ezek eredőjével egyaránt. Ez a valós tény, ebben megegyezhetünk, ha gondolod.

(mittudomén, egyáltalán nem biztos, hogy az járt jobban, akit 1910-ben megszültek 2 világháborúra, egy nagy gazdasági válságra, ilyen-olyan terrorokra, diktatúrákra mint akit nem szültek meg... a "mi lett volna ha" az értelmetlen önkínzás kérdése)