9 hetes kismama vagyok jelentkezhetek még abortuszra?

eddig minden választ valami okos lepontozott... jó játék lehet :S pedig biztos van a kedves kérdező számára használható válasz

azért majd kérlek írd meg mi lesz a picur sorsa

Mert van a gyakon valaki, aki minden témában végigszáguld bizonyos időközönként és csak piros kézre nyom.

Ezért. Már régóta látom. Általában nem megy vissza ugyanabba a témába.

29-esnek, 34-esnek és még többeknek is nagyon igaza van. Az abortusz az egy nagyon súlyos, egész életre negatívan kiható döntés. Én is sajnos túlestem rajta és ma már azt kívánom, bárcsak ne történt volna meg! Most úgy érzem, már semmi nem vehetne rá erre a lépésre. Örök fájdalom marad a szívemben miatta. Úgy gondolom, hogy egy érző lelkű nő a baba megtartásával még bőven esélyes egy igazi boldogságra a gyerekével együtt, de abortusz után már soha nem lehet maradéktalanul boldog. (Persze sokan mondják, hogy ki lehet az maradéktalanul... De úgy értem, hogy az abortusz sötét árnya örökre az emberben marad, feledni nem lehet, örökre megkeseríti az embert, az anyai lelket...)

Ebben az esetben az anya legszívesebben meg is tartaná (eleve kismamának nevezi magát, az nagyon sokat elárul!), akkor valószínű, hogy örök fájdalom maradna az ő szívében is, ezen kívül ilyen lépés után, ha a másik kényszerít a gyermekem elvetetésére, akkor már tuti nem tudnék vele együtt maradni, mert biztos súlyosan megtörné a kapcsolatunkat.

Szóval nagyon fontos, hogy utánagondoljon, utánanézzen a kismama az abortusz lelki utóhatásának is, mert sokszor utólag derül ki, hogy bizony, az sokkal nagyobb teher. Nem is lehet előtte elképzelni, hogy mennyire... Sokan szinte belerokkannak lelkileg. Többen bánják meg utólag az abortuszt, mint ahányan azt, hogy végül megtartották a babát. A legtöbben életük legjobb döntésének gondolják azt, hogy a babát mégis megtartották és sokan (köztük én is) életük legrosszabb döntésének, hogy nem...

Kívánom hogy a legjobban dönthess!

Azért itten nehány gondolat:

A világon van x db "magzatvédő" szervezet, világi, egyházi, mindenféle, támogatókkal és forrásokkal...

Na, ehhez képest:

- Soha, egyetlen nagy esetszámú, tudományos igényű tanulmány nem készült, ami a művi abortusz, illetve a valamelyik fél által nem kívánt terhesség hatását vetné össze a kapcsolatra.

- soha, egyetlen olyan nagy esetszámú, tudományos ígényű tanulmány nem készült, amelyik az abortusz, illetve a nem kívánt terhesség megtartásának hatását vetné össze a nő mentális egészségére... (ami ebben a témában készült, ott az abortuszon átesett nőket az ÁTLAG szülő nőkkel vetették össze - benne többségében a kivánt és várt terhességgel és gyerekkel - na, és így sikerült kicsivel több hosszabb távú lelki problémát detektálni az abortuszon átesettek körében... na, erre lehet mondani, hogy "ügyes")

- soha, egyetlen tanulmány nem készült, ami az abortusz vagy a nem kívánt terhesség és belőle származó gyerek hatását vizsgálta volna a férfiakra.

Ha igaz, amiket állítanak, és a napnál világosabban őket igazolná, hogy a művi abortusz veszélyesebb a kapcsolatra vagy a nő lelki egészségére mint a nem kívánt terhesség és a belőle szárazó gyerek, vajh miért nincsenek ilyen vizsgálatok és adatok? Miért csak magzatkanaplócska, némasikoly, 8 hetesnek mondott 14 hetes magzat képe, "méregtablettázás", "magzatgyermekezés", vallási propaganda, és hasonló megy???

Ha ezek a szervezetek annyira a szivükön viselik a nő lelki egészségét, miért ők maguk folytatnak lelkiismereti terrorizmust a nők ellen a fenti cuccokkal...

Azért az se lenne egy pite tanulmány, ha összehasonlítanánk ezer olyan művi vetélésen átesett nő lelki egészségét, aki a megfelelő orvosi információkat kapta és ezer olyanét, aki az abortusz előtti hetekben a nyakába kapta a magzatvédő szervezetek agymosási próbálkozásait némasikolyostúl, magzatkanaplócskástul, középidős abortuszos sokkoló képestül, hittérítésestül... lehet kiderülne, hogy ők maguk a "posztabortusz-szindróma" fő kiváltó okai amikor minden szándékuk a lelkiismeretfurdalás előidézésére irányul?

Kedves Kérdező!

Jelentkeztél?

Kedves Kérdező!

Nem leszek én sem népszerű a véleményemmel,de jelen esetben nem ez a fontos.

Tudod,én és a párom 5 éven át küzdöttünk,hogy babánk lehessen,majd végül a Jóisten és az orvosok segítségének hála,ma már van egy 10 hónapos kislányunk.

Az esküvőnkkor sokan "megtiltották" a családból,hogy gyermeket vállaljunk,mondván hogy ráérünk még... Aztán kiderült a nőgyógyászati problémám,ami majdhogynem lehetetlenné tette,hogy teherbe essek...

Gondolhatod,akkor mennyire haragudtam a sok okos emberre magunk körül,akik nem akartak fiatalon nagymama/nagypapa,dédnagymama lenni,ezzel majdnem elvették az esélyét annak,hogy egyáltalán átélhessék az érzést.

Majd mikor végre várandós lettem,hihetetlen boldogság töltött el! Nap mint nap néztem a gömbölyödő pocakomat,és vártam a pillanatot,amikor érzem a babát mocorogni :)

A buszon ülve nem értették a mosolyomat,csak én tudtam,hogy épp a babámmal kommunikáltam :) A kezem érintésére odabújt...

Ez valami hatalmas dolog!!! Egészen fantasztikus ajándéka Istennek! ÉLetem egyik legboldogabb időszaka volt,amit csak a mostani múlt felül,mikor végre itt szuszog mellettem ez a kis tündér...

És a TE bizonytalanságodnak épp ez az oka,hogy a lelked pontosan tudja,milyen csodák várnak rá! Kívánom,hogy ezt átélhesd,és még hosszú boldog életet megélj kis családod körében!

Remélem olyan döntést sikerül hoznod,amit soha nem bánsz majd meg,mert ez a legfontosabb!

(ha valaki boldog házasságban szül,akkor sincs garancia,hogy a párja örökké mellette áll majd,arra meg végképp nincs,hogy MOST tudd,hogy 18 éven keresztül mindent fizetni tudsz majd a gyerekednek,szóval ilyen véleményeken ne is gondolkozz el -szerintem! Ne ilyen gondolatok legyenek az alapja a döntésednek!)