9 hetes kismama vagyok jelentkezhetek még abortuszra?

Én is okádni tudnék az ilyen félrenevelt érzésnélküli lelkiismeretfurdalásnélküli "fiataloktól".

A babára persze nem gondol soha senki, első mindig saját magunk, mi?

Add örökbe, ha nem kell a gyereked, akinek te lennél maga a világ! Ilyet megölni!?

Kedves utolsó, hát bizony a két felnőtt ember, és egy pár hetes embrió viszonylatában az első az "mi magunk"...

És hát én, mint örökbe adott, és úgy felnőtt ember, nem gondolom azt, hogy az örökbe adás jobb alternatíva lenne az abortusznál, ott, ahol van lehetőség az abortuszra.

"ismerős eset.... én megfenyegettem a párom hogy ha el akarja vetetni velem a picit akkor elveszít engem is!" - 20-as, szerinted tényleg jó dolog a zsarolás? A fordított esethez, ha a pasi mondta volna hogy "ha megtartod, elhagylak" mit szólnál?

Egyébként tényleg van némi esélyed, hogy szerencséd lesz... szerintem kicsivel több arra, hogy 2-3 év múlva egyedülálló anyuka leszel... a zsarolás hosszútávon nem szokott működni...

20as vagyok

a zsarolást tudta jól hogy nem gondoltam komolyan, de arra elég volt hogy észhez térítsem! ma már jobban be van sózva a pici miatt mint én, és jobban várja a születését bárki másnál :) szerette volna ő is a picit, csak megijedt hirtelen, hogy tényleg apa lesz! de megbékélt vele és nagyon boldog, és megmondta hogy örül hogy maradt a pici! biztos nem egyedülálló anyuka leszek

én nem vetettem el a gyerekem, mikor apuka ott hagyott. nem tudom megölni a saját magzatom.

otthagytam.

ma már 20 éve vagyunk együtt és 4 gyerekünk van.

nekem a gyerek az első, nem én.

amúgy ő jött vissza hozzám, nem zsaroltam soha. ma már tudja, hogy helyesen döntöttem, hogy nem kapartattam ki.

kedves 25ös

mindig is nehezebb volt a kapcsolatunk, mivel mindketten nagyon ragaszkodunk az igazunkhoz, sok a vita. ha nagyon sértette volna a dolog akkor már a fejemhez vághatta volna, és ha nem örülne a picinek akkor nem a babaszobát meg a nagyobb lakást tervezgetné :) le se tudom állítani a vásárlással, ami megtetszik neki megveszi a kis picurnak, pedig messze van még hogy megszülessen :) jó papa lesz belőle, tudom hogy jól döntöttem hogy nem engedtem megölni a kisbabámat :)

Kedves utolsó, mint említettem, kívánom, hogy ti a szerencsés kivételek közé tartozzatok. Az átlag meg abból nyugodtan levehető, hogy Magyarországon az elmúlt évben 35 000 házasságkötésre 23 000 válás jutott... szóval társadalmunk nem éppen a családi konfliktusok jó kezeléséről híres.

Szóval én férfiként mindenkit lebeszélnék arról, hogy eleve azzal kalkulál, hogy "az apuka majd megbékél" mert a zöme nem fog. Lehet, hogy a terhesség alatt lép, lehet, hogy majd a szülés utén egy idővel, akár 1-2 évvel, de nemigen ismerek a saját környezetemben olyan emberpárt, ahol komoly ellentét volt a gyerekvállalás körül, és utána 5 évvel még együtt voltak...

100 élveszületésre pedig 43 abortusz... Az abortuszok után a párkapcsolatok 76%-a véget ér.

A hapsik egyébként hajlamosak beijedni az elején. Főleg most ő nincs is melletted, nincs személyes kontaktusa veled, nem tudjátok szemtől szembe megbeszélni a dolgot.

Az abortusz egy csapda, azt ígéri, hogy visszaállnak a dolgok a régi kerékvágásba, de ezerszer nagyobb terhet veszel a nyakadba, mintha megtartanád a babát. Főleg, hogy szeretnéd is megtartani. A hapsi meg, ha ezért elhagy, hát menjen. Ha nem áll ki melletted, ha nehézségek támadnak, nem tud felelősséget vállalni, milyen életetek lesz? Ismerek nem egy nőt a környezetemben, akik a mai napig siratják a babájukat, mert a férjüknek vagy az élettársuknak nem kellett. Mindig bennük maradt a vádlás, így pedig nem lehet egy őszinte kapcsolatot megélni.

Arról nem is beszélve, hogy a babád él és csak rád számíthat. Szerintem ne áldozd fel. Ha kellesz a párodnak, úgyis kellesz.

Ezért írtam, hogy azt gondold át, ha egyedül maradsz, fel tudod-e nevelni....

Ha még magadat sem tudod eltartani vagy nincs stabil háttered, ne vállald a babát és igen, magad nézd, mert ha te nem tudod ezeket megteremteni egy gyereknek hogy tudnád? Én sem vállalnám, az örökbe adást annyira sem, igen ritka, hogy egy örökbe fogadott gyerek normális, szerető családban nőjön fel, ennek én sem tenném ki. A válaszolók pedig elmondják a véleményüket, de te ott maradsz, senki nem fog innen segíteni neked azok közül, akik amellett vannak, hogy tartsd meg: nem támogatnak sem anyagilag, sem segítséggel. Azt döntsd el, egyedül is tudnád-e vállalni, a többi csak duma, lehet, hogy soha nem álltak ilyen helyzet előtt, honnan tudnák, mi a kevésbé rossz döntés?

39 hetes kismama