Hogy zajlik egy abortusz?

Ez a legszemléletesebb:

[link]

Ne dugd homokba a fejed! Ilyesmire készülsz... :-(

VAN MÁS MEGOLDÁS!

Nem lehet egy hibát egy nagyobb hibával jóvátenni.

Kelj fel, és vállald tetteidnek a következményét: egy kis áldozatvállalás, vezeklés megmenthet a kétségbeeséstől.

Éppen attól akarlak megmenteni, hogy teljesen lehúzzon a mocsár!!!

Egyetlen mentség az abortuszra, hogy hazudik a társadalom, amikor el akarja hitetni az anyákkal, hogy az még nem ember, csak egy kis szövetcsomó, egy kis élősködő "ebihal".

Ha elítéled, amit teszel, mégis megteszed, azzal saját magadat ítéled el. Nem Isten fog elítélni, pláne nem egy "vallási fanatikus". Elítélnek maguk a tettek, amiket teszel.

Ismét mondom: ez nem szükségszerű. Csak rajtad múlik. Választ az életet! Válaszd a szeretetet, válaszd a boldogságot, válaszd az üdvösséget!!!

Lehet hogy lesz másik babád, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Nem egy tárgyról van szó, vagy nem is egy ételről, hogy most nem kívánom, de majd később, ha kell, akkor lesz.

Egy életről van szó, egy ártatlan ember életéről. És biztos lesz másik babád, de ennek a gyereknek már nem adod vissza az életét.

A párod miatt sajnállak. Ilyen önző, agresszív embernek én sem szívesen szülnék. Igaz, én össze se jöttem volna vele. De megértem hogy a jómód és a céges lakás nagy úr. Ha ezek miatt képes vagy őt elviselni, akkor megértem hogy ezek megérnek annyit neked, hogy egy ártatlan magzatot megölj miatta.

Az hogy vega vagy, tényleg elég morbid úgy, ahogy az egyik válaszoló is írta. A fogyasztásra szánt állatok leölését sajnálod, de a saját gyerekedet önszántadból megöleted?

Ami még elég furcsa szemlélet, az a szegénység, meg a fagyi, meg az élet kérdése. Mi nagyon szegények vagyunk, mindig is azok voltunk. Nem mondom, hogy nem volt semmim, mert anyu mindent megtett, hogy a maximumot nyújtsa, ami csak telik tőle. Volt hogy hó végén csak kenyeret ettünk, vagy főtt krumplit. De soha, egyetlen percig nem gondoltam azt, hogy jobb lett volna ha meg sem születek. És nem tudok a szüleimnek elég hálás lenni, hogy nagymamáék lakásában, a kisszobában éldegélve mégis úgy döntöttek, hogy van hely számomra az életükben. Mert lehet hogy azok a gyerekek, akikről meséltél, most szegények. Lehet jövőre már sok pénzük lesz valami miatt. Lehet felnőtt korukban érnek el valamit. Nekik még lehet jobb, és biztos lesz is (már ha ők egyáltalán rosszul élik meg azt, amit te rossznak ítélsz). Ha nem kapsz esélyt az életre, akkor soha nem lesz jobb! Fordítva is igaz. Gazdag család is szegényedhet el, a gyereket attól nem lehet visszaadni.

Egyébként utánaolvastam hogy történik. Neked fájni fog, testileg is, lelkileg is.

Hogy a babának fog-e fájni, nem tudom. Nem tudom érez-e valamit már, de darabokra fogják vágni, kikaparják vagy kiszippantják belőled a testrészeit. Aztán fekete szemeteszsákba teszik és elszállítják a többi kórházi szeméttel együtt. Mert ahelyett, hogy a te édes kisbabád lenne, a büszkeséged, majd támaszod, műtéti hulladék lesz csupán.

Az 56-os válaszoló nagyon jól leírt mindent, mintha az én számból vette volna ki a szót. Mi is szegények voltunk, nyomorogtunk, de adódott alkalom és iskolás koromban már saját szobám volt, több, mint 20 négyzetméter, csak az enyém! Előfizethettem magazinra, elmehettünk üdülni. Nem lettünk gazdagok, de sokkal jobban éltünk, mint előtte. Most pedig átlagos anyagi háttérrel, két és félszobás lakásban 4 gyereket nevelünk a férjemmel, aki bár elég sokat dolgozik még itthon is, de hétvégén együtt a család és olyankor vagyunk a legboldogabbak, hogy igent mondtunk a legkisebbre is.

Sajnálom, hogy ilyen döntést hoztál és a pillanatnyi jólét és kényelem miatt ezt az utat választottad. Ha nem is most, de talán később nehezebb lesz.

Kedves Előző, és akire hivatkoztál! Szóval azt a fontos különbséget hagyjátok ki, hogy ti AKARTATOK gyereket a PÁROTOKKAL EGYÜTT, ez volt a szándékotok.

Ilyenkor egy terhesség nyilván erőt ad, célt ad, megsokszorozza az energiát. Ez idáig tiszta.

Arról viszon nem divat beszélni - pedig létező dolog - hogy a nem kivánt terhesség sokszor ennek az ellenkezőjeként működik, a cél megszüntét hordozza, elveszi a még létező energiákat is, értelmetlenné és kilátástalanná teszi azt is, amit az ember addig motiváló célként élt meg, és az ember eljuthat odáig is, hogy depressziós lesz, felkelni sem lesz kedve, mert "most már minek, ha úgyse az történik, amit szeretnék".