Lassan úgy érzem depressziós leszek. Bevállaljam a babát, vagy abortuszra menjek?

Sziasztok. Hatalmas lelki gondokkal küszködve,éjszakákat átsírva,utolsó pillanatban is könyörögve a volt páromnak,hogy ne csináljuk,a terhesség megszakítás mellett döntöttem. Úgy éreztem,hogy nem nőlhet fel apa nélkül a kicsi.Szeretném a gyerekemet boldog családi körülmények között nevelni,ahol apa kimegy vele focizni,ahol apát érdeklik hanyast kapott suliban stb.

Ma jöttem haza kórházból.Mint ahogyan a vizsgálatból ki is derül,a gyermek akkor fogant meg amikor én is sejtettem. 6hetes és 3 napos volt a picim. Csütörtökön feltettek egy lamináriát,ami nem volt kellemes érzés,de kaptam görcsoldót és estére elmúlt.Benn kellett maradnom,ma dél tájban meg műtöttek.Altatás előtt szép dologra gondoltam és mosolyogtam,de mivel pszichésen ki voltam és csak elnyomtam magamban,ezért még kómás állapotomban,mikor nem tudtam magamról még ordítva toltak vissza a kórterembe.Azt kiabáltam,hogy gyilkos vagyok,megöltem a kisbabámat,illetve volt párom nevét,hogy gyűlölöm.Csak zokogtam és kb 3/4 órára rá,mikor észnél voltam,akkor hagytam abba. A műtét jól sikerült. Bár vérzek,de nem fáj a hasam. Soha többet nem csinálnék végig egy abortuszt,ebben viszont biztos vagyok.Hatalmas lelki törés következett be az életembe.Nagyon magam alatt vagyok és csak a babámra vagyok képes gondolni most.